Az olasz kormányok története koalíciók története, melyeket legtöbbször csupán kemény munka árán képesek az aktuális miniszterelnökök egyben tartani. Nincs ez másképp a mostani végrehajtói hatalomnál sem, ahol a 2008-as parlamenti választások során – a már alapvetően a Berlusconi és Fini pártjának összeolvadásából alakuló – a Szabadság Népe Párt (Il Popolo della Libertà, PdL) állt össze az Északi Ligával (Lega Nord, LN) és a Mozgalom az Autonomiákért (Movimento per le Autonomie, MpA) párttal. Bár a szövetség nem volt botrányoktól és krízisektől mentes, a tavalyi év során a kormány Berlusconi vezetésével legyőzte az előtte álló akadályokat anélkül, hogy népszerűségéből komolyan veszített volna. A helyzet azonban mostanra végérvényesen átalakult, miután a folyamatos Berlusconi-Fini csatározásból párton belüli szakítás alakult ki.

 

 

(Fini és Berlusconi, forrás: www.bergamosera.com)

 

Gianfranco Fini már júliusban szimbolikusan kivált a PdL-ből, mikor több magas beosztású kormánytag ellen nyomozás indult különböző korrupciós vádakkal. Új pártot alapított Jövő és Szabadság Olaszországért (Futuro e Libertà per l'Italia, FLI) néven, ám ekkor még a Berlusconi felé irányuló kritikák ellenére társaival tagjai maradtak a kormánynak. A hivatalos szakítás november 7-én történt meg, mikor Fini lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, vagy ellenkező esetben pártja kivonul a kormányból. Ezzel a kijelentésével a Képviselőház elnöke természetesen hatalmas port kavart, és a teljes olasz pártrendszer felbolydult az újonnan kialakult lehetőségek okán. Silvio Berlusconi – akinek a helyzet a legrosszabb időben jött, hiszen a G20 találkozón kellett részt vennie – egyértelműen kijelentette, hogy nem nyújtja be lemondását, Fini maximum bizalmi szavazást rendelhet el ellene az alsóházban. Pártja, a PdL is kifejtette, nincs más alternatíva a miniszterelnöki posztra Berlusconi helyett, így leváltásáról szó sem lehet. Amennyiben Fini pártja kiszáll a kormányból, új választásokat kell tartani, mondják, tudván, hogy az FLI még korántsem áll készen egy ilyen szintű megmérettetésre.

 

A Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) elnöke, Pier Luigi Bersani szerint a krízis egyértelmű, így új, átmeneti kormányra lenne szükség az FLI, az Északi Liga és a saját pártja közreműködésével. Gianfranco Fini viszont érthető módon hallani sem akar bizalmi szavazásról vagy új választásokról. Számukra a mostani koalíció fenntartása volna a legmegfelelőbb, csupán új vezetővel az élén. A sajtótájékoztatójukon elhangzottak alapján a hétfői nap során tagjaik benyújtják lemondásukat, ha a kormányfő a helyén marad. Ezzel a lépéssel Berlusconi-ék elveszítenék többségüket a Képviselőházban. Umberto Bossi, az Északi Liga elnöke az elmúlt napokban megpróbálta a lehetetlent: kompromisszumra és együttműködésre bírni az ellenséges feleket. Bossi és pártja továbbra is Berlusconi mögött áll, feltételnek csupán azt szabták, hogy a parlamenti többség elérése érdekében a kormány ne vonja be az FLI helyére a kereszténydemokrata UDC pártot.

 

(Berlusconi kontra Fini, forrás: www.youtube.com)

 

Érezhető tehát, micsoda politikai szélvihar indult útjára az elmúlt héten Olaszországban. Nem óriási meglepetésként tekintünk a helyzetre, hiszen az elmúlt hetek, hónapok botrányai mind tovább csökkentették a kormány népszerűségét. Berlusconi azonban igen tapasztalt az ilyen krízisek kezelésében, a jövő héten pedig eldől, vajon az eddigi magabiztos stratégia beválik-e újra az olasz belpolitikában.