A legújabb leleplezés alapvetően az amerikai diplomácia belső irataiból, levelezéseiből és a diplomaták személyes találkozóinak jegyzőkönyveiből állt. Az előző anyagokhoz hasonlóan javarészt ezek a feljegyzések sem tartalmaztak túl sok újdonságot, a külpolitikát figyelmesen követők számára. Az iráni szankciók körüli diplomáciai manőverezésről, vagy a pakisztáni nukleáris készletek körüli aggodalmakról ugyanis számos alkalommal írtak már a lapok. A guantanamói foglyok átvételéért folyósított „ellentételezésekről” pedig szintén lehetett már korábban is hallani; továbbá az sem volt titok, hogy az iráni atomprogram előrehaladta az Öböl-menti államokat is félelemmel tölti el.

Ezek mellett azonban két dolgot érdemes kiemelni, melyek ez idáig „megúszták a leleplezést”. Először is az Észak-Korea és Irán közti katonai együttműködés részleteiről, másrészt pedig az amerikai diplomaták (mindenekelőtt az ENSZ-ben megbízatást teljesítők) kémkedéssel való megbízatásáról kell itt megemlékezni. Észak-Korea és Irán katonai együttműködése természetesen évek óta nyílt titok volt. A Wikileaks adataiból azonban meglepő részletek derülnek ki ennek a kapcsolatnak a minőségi oldaláról. A nyilvánosságra hozott adatok szerint ugyanis az észak-koreai Musudan-típusú rakétákból 19 rakéta Irán kezébe jutott. Mindez azért különösen aggasztó, mert ezek a rakéták jóval nagyobb hatótávolságúak, mint a korábban sikeresen tesztelt iráni Shahab-rakéták. Az új rakéták hatósugarába ugyanis már beleesne Oroszország nagy része és Nyugat-Európa is. Itt ugyanakkor megjegyzendő, hogy szakértők erősen kételkednek ezen információk valódiságában. Szerintük ugyanis ez idáig nem volt arra utaló jel, hogy akár Észak-Koreában, akár Iránban valóban letesztelték volna ezeket a rakétákat, és hadrendbe állítható állapotban lennének. Ráadásul azokat a műholdfelvételeket is kérdőre vonják, melyek szerint ezek megérkeztek volna Iránba.

 

(forrás: www.libertypundits.net)

 

A másik nagy port kavaró újdonság az amerikai diplomáciai testületet érintette. Az anyagok szerint ugyanis a Külügyminisztériumból (Rice és Clinton ideje alatt) több alkalommal közvetlen utasítást kaptak a diplomaták arra, hogy kémkedjenek kollégáik után, és személyes információkat adjanak át róluk az amerikai kormánynak. Elsősorban ezen információkra hivatkozva, a jelenleg ismeretlen helyen tartózkodó Julian Assagne – a Wikileaks alapítója – egyenesen odáig ment, hogy lemondásra szólította fel Hillary Clinton külügyminiszter-asszonyt.

Hivatalos források ugyanakkor minden kémkedéssel kapcsolatos vádat tagadnak, és jelenleg is azon dolgoznak, hogy büntetőeljárással vessenek véget az egyre több fejfájást okozó kiszivárogtatásoknak. Egyik oldalról az amerikai kormány igyekszik kézre keríteni a kiszivárogtatókat, másrészt pedig igyekszik „véget vetni” Assange és a Wikileaks pályafutásának. A nyomozás jelenlegi állása szerint mindössze egy embert sikerült kézre keríteni, aki feltételezhetően részt vett az anyagok átadásában. Az amerikai hadsereg elemzőjét, Bradley Manninget idén májusban tartóztatták le, titkosított anyagok letöltésének és átadásának alapos gyanújával. Assagne-nyal kapcsolatban a kormány igyekszik a ’Kémkedési Törvény’ (Espionage Act) rendelkezéseire hivatkozva büntetőeljárást indítani a weboldallal és tulajdonosával szemben. Ehét keddjén Eric Holder legfőbb ügyész elmondta, hogy az Igazságügyi Minisztérium és a Pentagon közösen folytat nyomozást a Wikileaks-szel szemben, míg az FBI amerikai oldalon vizsgál meg mindenkit, aki kapcsolatba kerülhetett a dokumentumokkal. A vádemelést ugyanakkor tovább nehezítheti, hogy Assange nem amerikai állampolgár, és nem is tartózkodik Amerika határain belül. Vádat tehát ez idáig hivatalosan még nem emeltek senki ellen sem, Jeffrey H. Smith, a CIA korábbi munkatársa szerint ugyanakkor az Igazságügyi Minisztérium meg fogja találni a módját, hogy bíróság elé állítsa Assange-t, amiért amerikai életeket veszélyeztet kiszivárogtatásaival. Ráadásul fontos lépést jelent ennek irányában az is, hogy a mai napon az Interpol nemzetközi elfogató parancsot adott ki Assange-nyal szemben.

Mivel az amerikai kormány már jó ideje tudott a készülő leleplezésről, Hillary Clinton már előzetesen felvette a kapcsolatot számos külföldi vezetővel, és figyelmeztette őket a kiszivárogtatásokra. Habár az amerikai retorika szerint a Wikileaks-anyagok nem okoztak hosszú távú károkat az Egyesült Államok diplomáciai kapcsolataira, ez azért a gyakorlatban mégsem teljesen igaz. A kiszivárogtatásoknak ugyanis komoly negatív hatásai lehetnek a jövőben. Először is rendkívül negatív visszhangja volt, hogy több fontos szövetséges ország állam- és kormányfőjét emlegették igen sértő módon ezekben az anyagokban. Másrészt ami talán ennél is fontosabb, az amerikai diplomaták ezek után kétszer is meggondolják majd, hogy miket írjanak le jelentéseikbe és belső levelezéseikbe. Ha pedig az óvatosságon lesz a fő hangsúly, akkor az egyes esetekben minden bizonnyal munkáik minőségének rovására fog menni. Harmadszor pedig Amerika bilaterális kapcsolatai is gyengülhetnek, hiszen ezek után a külföldi kormányok várhatóan jóval zárkózottabbak lesznek az amerikaiakkal szemben, mivel harmadik országokról mondott magánvéleményük láthatóan nincs „biztonságban” az amerikaiaknál.

Zárásul pedig kiemelném még, hogy az Egyesült Államokra gyakorolt hatások tekintetében komoly belpolitikai következményekkel is számolni kell majd. A Pentagon már most bejelentette, hogy nagyon komoly biztonsági szigorításokat tervez saját belső rendszerében – nem lehet majd például 1-es és 2-es minősítésű titkos anyagokat semmilyen külső adathordozóra (pl.: pendrive-ra) másolni, vagy a belső rendszeren kívüli helyekre továbbítani. Emellett pedig a kiszivárogtatásoknak a belső információáramlásra is komoly hatása lehet – ami véleményem szerint mindezek közül talán a legnegatívabb következmény. Egyesek szerint ugyanis ezt a botrányt a különböző intézmények közötti túlzott információáramlás eredményezte, melynek során gyakran illetéktelen kezekbe kerülhettek titkos információk. Ez az erős intézményi együttműködés ugyanakkor éppen egy nagyon fontos pozitív hozadéka volt a 2001. szeptember 11-ei támadásoknak. A fokozott információáramlás ugyanis éppen azt szolgálta, hogy az Egyesült Államok ellen irányuló bárminemű támadás részletei minél előbb eljussanak az egyes kormányzati szervekhez. Ha azonban a Wikileaks-botrányoknak köszönhetően mindez alábbhagy, akkor csökken a belbiztonsági struktúra hatékonysága, és mindennek a jövőben még komoly ára lehet.