Jelenleg minimális annak az esélye, hogy Izrael idén támadna, mivel az Index cikkében idézett források elavultak, jelenleg 2014-re teszik a perzsa atombomba bevethetőségének legkorábbi időpontját, akkor, ha addig az irániak nyugodtan dolgozhatnak rajta. Biztosak lehetünk benne, hogy ezt a szívességet egy nagyhatalom titkosszolgálata sem fogja megengedni – az izraeliről már nem is beszélve. Senkinek sem érdeke, hogy a kiszámíthatatlan és agresszív iráni rezsim, amely már évek óta destabilizálja a Közel-Keletet, atombombához jusson. Gondoljunk csak bele az oroszok helyzetébe, akiknek pont a „hasa alatt” helyezkedik el Irán, és a rakétákat nem állítja meg az orosz tél, ahogy azt tette Napóleon és Hitler seregeivel.

 

A támadás pedig sokkal bonyolultabb ügy, mint ahogyan azt egyesek lefestik – bár az igaz, hogy amennyiben szükséges, azt Izrael végre fogja hajtani. Nézzük sorban a nehézségeket! Az első gond a célpontokhoz való eljutás, mivel Irán tanult Irak hibájából és szétszórta nukleáris létesítményeit a hatalmas országban, tehát az izraeli légierőnek masszív flottával kell a számos célpontot megtámadnia. Érdekes kérdés, hogy vajon Izrael megpróbálja e uralni a légteret vagy pedig „csupán” a célpontokhoz akar majd eljutni – az előbbi elérése nagy áldozatokkal járna az izraeli oldalon és a távolság miatt is igen problémás.

 

Az eljutást nehezíti, hogy közben Szaúd-Arábia és Irak légterét is meg kell sérteni és, bár a szaúdi vezetés valószínűleg virágokkal integetve kívánna sok szerencsét a perzsákat bombázni induló izraelieknek, azonban Irakban az Egyesült Államok légiereje várná őket, akiknek elvileg meg kellene akadályozniuk a légtérsértést. Nagyon nehéz kérdés, hogy vajon kiadnák-e a parancsot az amerikaiak, hogy állítsák meg az izraeli támadást. A gondolatkísérlet kedvéért tegyük fel, hogy nem, de erről Izraelnek meg kell bizonyosodnia a háború előtt és ez azt jelentené, hogy az USA tudni fog az akcióról és hallgatólagos beleegyezését adja.

 

("Ahmadinezsád álma", forrás: www.darkgovernment.com)

 

Az iráni nukleáris létesítmények elpusztítása sem lenne egyszerű feladat, mivel azok – mint említettem – a föld alatt épültek ki, ezért csak speciális bombákkal tudná azokat kifüstölni Izrael. Ilyenek persze léteznek, és csak, hogy árnyaljuk a képet, Szaúd-Arábia is komoly készleteket vásárolt az Egyesült Államoktól ilyen fegyverekből. Amennyiben Izraelnek, vannak megfelelő taktikai nukleáris robbanófejei, ezekkel nagyjából biztosra lehetne menni. Az Index egy dologban alapvetően tévedett: Izrael soha nem fog szárazföldi csapatokkal Iránba menni, az öngyilkosság lenne. Még egy kommandós akció is nagyon nehezen kivitelezhető a már említett hatalmas távolságok miatt és a támadások helyszínein néhány percen belül nyüzsögni fog a Forradalmi Gárda, az iráni hadsereg és a milíciák, tehát Izraelnek úgy kell ellenőriznie a létesítmények elpusztításának sikerességét, hogy biztosra megy és olyan pusztító csapást mér a telepekre, hogy semmi se maradhasson épségben.

 

A zsidó állam szárazföldi erői különben is mással lesznek elfoglalva, mivel egy légi csapás esetében Izrael két-, ha nem háromfrontos háborúra számíthat. Egyrészt az Iránnal szövetséges Hezbollah és a Hamasz részéről indulhat megtorló támadás Izrael ellen, másrészt a légierő hiányát Szíria is igyekezhet kihasználni és megszerezni a Golán-fennsíkot. A zsidó állam hatalmas veszteségekre számíthat, akkor is, ha csak a két terrorszervezet támad, mivel Dél-Libanon jelenleg csurig van töltve iráni és szír rakétákkal, amelyek letarolhatják az izraeli városokat. Tehát a szárazföldi csapatoknak be kell vonulnia Gázába és Libanonba, a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között, és, ami a legfontosabb, hogy nagyrészt légi támogatás nélkül kell biztosítani, hogy az ellenségek ne tudjanak minden kéznél lévő rakétát Izraelre dobni. Amennyiben Szíria beszáll a háborúba, még egy hagyományos haderővel is fel kell vennie az izraeli hadseregnek a harcot és tartani a frontot, amíg a légierő vissza nem ér. Már amennyi megmarad belőle Irán megtámadása után, mert se a perzsa állam légiereje, se a légvédelme nem fogja tétlenül végignézni, ahogy az izraeliek lebombázzák a nukleáris létesítményeit.

 

Láthatjuk tehát, hogy ez a háború, amelyről egyesek olyan könnyedén beszélnek, semmivel se lesz kevésbé súlyos, mint Izrael függetlenségi háborúja, vagy akár a hatnapos vagy a jom kippuri háború. Ne tévesszenek meg bennünket az utolsó harminc év izraeli fegyveres akciói, amelyeket látszólag olyan könnyedén vívott meg, amelyek még csak nem is értek el átütő sikert egy közelmúltbeli háborúban sem. A Hezbollah folyamatosan erősödik Libanonban, Gáza pedig továbbra is a Hamasz terrorszervezet megszállása alatt áll. Annak ellenére tehát, hogy ha kell, Izrael mindent meg fog tenni, amit meg kell tennie, hogy Irán ne jusson atombombához, a háború a legutolsó lépés lesz, mivel hatalmas áldozatokkal fog járni az izraeli oldalon. Ráadásul ma már egy ilyen háború is csak késleltetheti az iráni nukleáris programot, teljesen megsemmisíteni szinte lehetetlen megszállás nélkül, amire viszont a zsidó állam egyedül nem képes, csupán masszív légi csapásokra. Továbbá, ahogy az előző bejegyzésben leírtam, közös érdek, hogy az iráni forradalmi rezsim ne legyen képes tovább fokozni a világ destabilizálására tett erőfeszítéseit, tehát nem is szabadna hagyni addig fajulni a veszélyt, hogy Izraelnek egyedül kelljen cselekednie.

 

A nemzetközi szankciók már elkezdték éreztetni hatásukat Iránban, tavaly decemberben a komoly áremelésekről és megszorításokról döntött a perzsa állam, mert a gazdaság és a költségvetés hatalmas nyomás alatt áll. Emellett a nukleáris program ellen elkövetett szabotázsakciók, amelyeket szinte bármelyik nagyhatalom végrehajthatott Izrael mellett, tovább késleltetik az iráni atombomba előállítását. 2011-ben nem lesz Izrael-Irán háború, ennek az esélye minimális, de ez nem jelenti azt, hogy a veszély kisebb lenne, jelenleg a perzsa állam jelenti a legnagyobb fenyegetést a térségre és ezt a hiányos tudósítások következtében a nyugati közvélemény még nem ismerte fel. Az Iráni nukleáris program átláthatóvá tétele minden békeszerető állam érdeke, és a legjobb megoldás az iráni nép számára is a mostani rezsimre gyakorolt nemzetközi nyomás erősítése, hogy végre térjen le a konfliktuskereső útról és fejezze be a Közel-Kelet destabilizálását. A perzsa állam együttműködése a nagyhatalmakkal és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel egy minden oldalon hatalmas pusztítást okozó háborút előzhet meg, ráadásul az iráni befolyás visszaszorulása a térség többi konfliktusának a megoldásában is komoly előrelépést jelentene.

 

Csepregi Zsolt