Szakadás és árulás Izraelben

2011. január 22.

A héten Ehud Barak izraeli védelmi miniszter bejelentette, hogy négy társával kiválik az általa vezetett Munkapártból és új frakciót alakít az izraeli törvényhozásban. Ezzel a mozdulatával elkerülte, hogy leváltsák pártelnöki pozíciójáról és egyben stabilizálta a mostani kormánykoalíciót – hosszú távon azonban, minden bizonnyal, politikai öngyilkosságot követett el.
 
Nem példa nélküli esemény az izraeli politikában, hogy prominens politikusok kiszakadnak a korábbi pártjukból és új frakciót alakítanak: így tett néhány éve Ariel Saron korábbi miniszterelnök is, aki a Likudból (a mostani kormány legerősebb pártja) kiválva megalapította a Kadimát (amely ma az izraeli ellenzék legnagyobb frakciója), de jóval korábban maga Ben-Gurion is nyúlt már ehhez a lépéshez. Ehud Barak mostani döntése azonban sokkal nemtelenebb eljárás volt, mivel az elkerülhetetlen bukását igyekezett megelőzni azzal, hogy négy társával együtt kiváltak a Munkapártból és megalapították a Függetlenség elnevezésű új frakciót, amely azonnal helyet cserélt a koalíciós megállapodást felmondó Munkapárttal.
 
Barak leváltása pártja éléről már régóta érett, mivel a baloldal vezető ereje csupán azzal a feltétellel támogatta a Netanjahu kormányt, hogy az előremozdítja a béketárgyalásokat a palesztin féllel. Miután Mahmúd Abbasz, a Palesztin Hatóság elnöke a tíz hónapos telepbővítési moratórium ellenére sem volt hajlandó a közvetlen tárgyalásokra 2010-ben, csupán a moratórium lejárta előtt egy hónappal, a Netanjahu kormány sem volt képes újabb gesztusokat tenni a koalíció jobbszárnyának nyomása miatt. A Munkapárt ezért már tavaly ősz óta pedzegette, hogy ha befagynak a tárgyalások, ebben az esetben megvonják támogatásukat a kormánytól. Ehud Baraknak ez nem volt ínyére, mivel számára a legfontosabb a védelmi miniszteri pozíció megtartása, ezért pedig, mint látjuk, egészen aljas mozdulatokra is hajlandó volt.
 
(Ehud Barak és Benjamin Netanjahu, forrás: www.ncr.nl)
 
A kormánykoalíció részéről természetesen támogatást kapott a Függetlenség frakció, maga a miniszterelnök, Netanjahu pedig sokkal inkább megbízik az eddig papíron baloldali Barakban, mint akár saját szövetségeseiben. Nagyrészt azért, mert a mostani védelmi miniszter Netanjahu felettese volt a katonai szolgálata alatt, így a személyes bizalom hatalmas közöttük. A Függetlenég öt képviselője közül négyen miniszteri széket kaptak, ami hallatlan az izraeli politikában, azonban a hűséget meg kellett hálálni. Ezzel a lépéssel azonban a koalíció jobbszárnyán elhelyezkedő Izrael a Hazánk párt szerepe erősödött meg, mivel a Lieberman vezette tömörülés így bármikor bedöntheti a koalíciót, ha nem érvényesül az akarata. A korábbi eseményekből következtetve ez igen negatív fejlemény, mivel Lieberman, aki Izrael jelenlegi külügyminisztere, sorozatban tesz botrányos nyilatkozatokat és látszólag gátolja a Törökországgal való kiegyezést is.
 
Az izraeli ellenzék természetesen mindent megtett, hogy Barak döntését kedvezőtlen színben mutassa be, opportunista lépésnek nevezve azt. Az valóban igaz, hogy a Munkapárt mandátumait a békeszerződés minél hamarabbi megkötésével szerezte a választásokon és most Ehud Barak egy olyan koalíció mellett tette le a voksát, amely, még ha esetleg önhibáján kívül is, egyelőre képtelen előremozdítani a tárgyalásokat a palesztin féllel. Szerdán kisebb pánik tört ki az izraeli törvényhozásban, amikor ellenzéki képviselők gázspray-vel fújták tele a Knesszet folyosóit. A kezdeti káosz ellenére természetesen nem valamiféle támadásról volt szó, hanem a vécéillatosítók használatával hívták fel a figyelmet az akcióban résztvevő politikusok Barak mostani lépésének tisztességtelen voltára.
 
Egyelőre tehát a kormánykoalíció megmenekült, és Ehud Barak is megtarthatta miniszteri pozícióját, ami számára a legfontosabb szempont. Az izraeli Munkapártra a szakadás után komoly építkezés vár a következő választásokig, amely még így se biztos, hogy nem lesz előrehozott voksolás, mivel a mostani koalíció összetétele még úgy is igen instabil, hogy az elkötelezett baloldaliak a héten elhagyták azt.

 

Csepregi Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr672605106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tuvalu 2011.01.22. 23:29:36

Tényleg csak kérdezni szeretném, merthogy kétszer is írod, hogy a palesztín fél miatt nem haladnak a tárgyalások. És laikusként, a médiából tájékozódva azért úgy látszik, hogy ebben az izraeli fél is ludas, legalábbis a palesztínok mindig tudnak mutatni egy éppen folyó építkezést vagy kisajátítást (legutóbb ugye a Shepherd Hotel körüli felhajtás), aminek ürügyén hátráltatni tudják a tárgyalásokat.
Ráadásul a történelem pont azt mutatja az elmúlt 63 évben, hogy ha nincs megállapodás az arab-izraeli kérdésben, akkor az addigi status quo az izraeliek javára fog elmozdulni. És rendben, hogy a legutóbbi libanoni háború elgondolkoztathat mindenkit, hogy vajon ez a jövőben is így lesz-e, viszont a 67-ben megszerzett területeken továbbra is érvényes, hogy minél később lesz megállapodás, Izrael annál jobban jár területileg (addig is megy a betelepedés).
Ráadásul a választási program meg a kormányprogram megint két különböző dolog. Netanjahunak (ha nagyon cinikus vagyok) pontosan elég azt bizonyítania a szavazói felé, hogy "gyerekek, én mindent megpróbáltam, de Abbaszék ugye nem ültek le", miközben a napi politikában Liebermanék miatt nem árt, ha a jobboldalról sem teszik ki magukat támadásnak. Márpedig aki tényleg békét kötne a palesztínokkal, azt mindenképpen kritizálnák jobb oldalról, mert lemondott erről vagy arról a területről...
Ráadásul minél jobban ismeri valaki az izraeli történéseket, annál jobban ki van téve hogy ezen logika alapján érvelő cikkeket olvas.

Na mindegy, szóval a kérdés nyilván az, hogy izraeli szemmel nézve hogyan magyarázzák, hogy a palesztínok miért nem ültek asztalhoz?

- duplagondol 2011.01.23. 01:03:33

@Tuvalu: "a 67-ben megszerzett területeken továbbra is érvényes, hogy minél később lesz megállapodás, Izrael annál jobban jár területileg"

Közben pedig Kelet-Jeruzsálem palesztin lakossága nőttön nő. S úgy általában a Nyugati Parté. A formaldehides hasonlat (fromoccupiedpalestine.org/node/1433) szerint Izrael évekre, évtizedekre elnapolhatja a megegyezést, ha ő maga határozza meg a menetrendet, a vitatémákat. A lényeg az, hogy mindig a palesztinok kerüljenek lépéskényszerbe; a telepítések erre jó alkalmat adnak, nem számít az sem, hogy öt éve még a háztetőkről szedték le őket, Saron pedig drámai hangon jelentette be Gáza kiürítését.

Ketyeg a demográfiai bomba, fogynak a vízkészletek, terrorizmus van a szomszédban, de ezek régóta közhelyek már. Minek is terveznének hosszú távra az izraeliek, ha bármikor kitörhet egy háború Iránnal? Nemhogy az utóbbi hatvan, de az előző négy-öt-tíz évben is annyi fordulat történt, hogy igazán leszokhattak erről.

- duplagondol 2011.01.23. 01:05:35

@- duplagondol: hmm...a link végéről lemarad egy zárójel

Tuvalu 2011.01.23. 02:27:35

@- duplagondol: Hát nem tudom, hogy amit Sharonék 2004ben gondoltak, az mennyire maradt időszerű, de abban pl. még egyáltalán ne volt benne pl az iráni atom miatti megegyezéskényszer (egyébként tényleg vicces lenne, ha az iráni atom fenyegetése miatt Izraelen levő nyomás hatására sikerülne izraeli-palesztin békét kötni. És persze rohadtul ironikus is, hogy az iráni "Izraelt eltörölni" szövegelés hozná el a békét a Közel-Keleten).

Azóta egyébként elolvastam Zsolt kapcsolódó posztjait, és nagyjából választ is kaptam az imént feltett kérdéseimre. Egyébként látszik, hogy eléggé benne van a témában, bár egy hiányérzetem megmaradt, pedig az szerintem elég sokat változtat a dolgokon.

Ez pedig az, hogy akár magánbeszélgetésekben, akár szűkkörű belföldi fogyasztásra szóló nyilatkozatokban egyértelműen kiderül, hogy a két fél között sokkal nagyobb a zsigeri gyűlölet, mint amit a nagy nyilvánosság elé tárt polkorrekt nyilatkozatokból leszűrnénk. Ez persze szükségszerű, hiszen annyi évtizede ellenségek már, nyilván mindkét félnek érdeke volt a sajátjait "feltüzelni". Viszont ezért egy amerikainak vagy magyarnak nagyon nehéz elképzelni, hogy itt nem egy olyan kemény tárgyalás zajlik, mint mondjuk a szlovák-magyar viszonyban az állampolgársági törvényen, hanem a valóságban mindkét fél legszívesebben a lelke mélyén kiirtaná egymást.

Erre persze még mindig lehetne azt mondani, hogy a tárgyalás mechanizmusán ez nem változtat, annyiban viszont igen, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott nemzetközi nyilatkozatoknál a kívülállónak esetleg fel sem tűnik a hazudozás. Pedig mindkét fél tudja, hogy a nemzetközi nyilatkozatoknál kultúrember kulturált nyilatkozatát kell adni, ezért azt is adják. De a valós mindennapi helyzet a két fél között egyik oldalon sem kulturált, mindkét fél gyűlöli a másikat.

Csepregi Zsolt 2011.01.23. 12:54:53

@Tuvalu: azért írom azt, hogy a palesztin fél miatt állnak a tárgyalások, mert a 90-es években nem kellett telepbővítési moratórium a békefolyamathoz, akkor most miért ez a legfontosabb szempont? Szerintem ennek az akadékoskodásnak más okai vannak.
Mondom ezt függetlenül attól, hogy nekem mi a személyes véleményem a telepbővítésekről. Amennyiben feltételek nélküli tárgyalásokról van szó akkor a telepek kérdésének is az asztalon kell lennie, vagy a palesztinoknak viszonozniuk kell az izraeli lépést.

Az iráni kérdést pedig pont fordítva látom, szerintem amennyiben a perzsa rezsim meggyengülne, akkor lenne nagyobb esély az izraeli-palesztin konfliktus megoldására, hiszen egy olyan aktor kerülne ki a képből, akinek nem érdeke a béke. A Hamasz is minden bizonnyal meggyengülne, ami segítené a Fatah-t hogy képes legyen békét kötni Izraellel.

A "zsigeri gyűlölet" kérdése meg már bocsáss meg de így nagyon nem igaz, az izraeli társadalom hihetetlenül fragmentált, van aki gyűlöli az arabokat és van aki meg a saját kormányát meg a telepeseket gyűlöli... szerintem pont a nyugati média felerősíti ezt a "zsigeri gyűlölet" motívumot, ez a mindennapokban sokkal komplexebb kérdés.

- duplagondol 2011.01.23. 13:00:37

@Tuvalu: Én is azt mondom, hogy nem időszerű, leszámítva az alapgondolatot: így vagy úgy, de a megegyezést el kell napolni, a megegyezés kényszerét pedig el kell kerülni. Irán vonatkozásában a palesztin ügy mellékszál, a Hezbollah, pláne Szíria előrébb van a listán. A szírek nélkül, nota bene a törökök nélkül az izraeliek aligha írnának alá bármit is a palesztinokkal.

Nyilván nem tudjuk, mi zajlik a színfalak mögött, józanabb elmékben azért a gyűlölködés törvényszerűen feléleszti a politikai ösztönöket. Hirtelen egy példa jut az eszembe, Efraim Halévié, a Moszad volt főnökéé, aki a nyilvánosság előtt is felvetette a Hamasszal való tárgyalásokat, bizonyos feltételek mellett, persze. De lehet, hogy ehhez már valamiféle titkosszolgálati vénára is szükség van.

- duplagondol 2011.01.23. 13:14:54

@Csepregi Zsolt: Nincs új a nap alatt, emlékezni lehet pl. Har Homa építésére, 1997-ben, pár hónappal a wye-i megállapodás előtt kaptak össze rajta a felek. A miniszterelnököt akkor is Netanjahunak hívták.

Tuvalu 2011.01.23. 14:48:21

@Csepregi Zsolt: Kissingernek volt az a felismerése, hogy Koreában elkövették azt a hibát, hogy mikor asztalhoz ültek a kínaiakkal tárgyalni, akkor a jószándék jeleként leállították az összes offenzívát. És mikor elakadtak a tárgyalások, és az amerikai vezetés azon dilemmázott, hogy akkor inkább folytatni kéne a hadműveleteket, akkor a hadsereg visszaszólt, hogy az elmúlt 2-3 napban a kínaiak már eléggé beásták magukat, úgyhogy az alkupozíció már az amerikaik hátrányára változott. Vietnamban épp ezért a végül békére vezető párizsi tárgyalások alatt az amerikaiak tolták a támadásokat ezerrel, hogy evvel is a megegyezés felé kényszerítsék a vietnamiakat. És ez ott és akkor helyes gondolat volt.

Nem bírok nem arra gondolni, hogy itt is ez áll a háttérben (ha nem állapodunk meg a moratórium alatt, akkor utána már rosszabb helyzetben lesztek palesztinok, és utána is minden építkezéssel rosszabb helyzetbe kerültök). Csak ott a hiba a párhuzamban, hogy az amerikaiak a tárgyalás napjai alatt elfoglalt területeket minden további nélkül kiüríthették a megegyezés után, itt viszont ez nem megy.

De egyébként a megegyezés hiány TÉNYLEG az izraeliek javára módosítja minden nap a status quot, úgyhogy én nem látom be, hogy miért lenne érdekük megállapodni. Illetve belátom, hogy lehet ilyen érdek, de akkor az már valamiféle megegyezéskényszer miatt van. Amit duplagondol írt, hogy a "megegyezés kényszerét el kell kerülni" az csak izraeli szemmel nézve van így, mert mondjuk nemzetközi szemmel nézve meg úgy tűnik, hogy pont a megegyezéskényszer lehet az, ami miatt békét kötnek a felek.

Az iráni kérdésben meg azért nem értek egyet veled Zsolt, mert ha megszűnik az iráni fenyegetés, akkor tényleg nem látom hogy miért lenne Izraelnek érdeke a békekötés. Akkor még a Hezbollah meg a Hamasz is annyit gyengül, hogy az általuk jelentett fenyegetettség is mérséklődik, lehet azt csinálni, mint eddig (fokozatos telepítés, kisajátítások, szórványos palesztin felkelések). És pont ez a kulcsa, hogy az iráni fél miért nem örülne a békekötésnek. Mert ha minden arab ország azt mondja, hogy béke van Izraellel, akkor már tényleg az egész világ ellen kellene harcolnia Izrael megtámadásakor. De mondjuk ha mégis meglenne a béke 2 éven belül, avval maga Irán nem biztos hogy rosszul járna középtávon, mert azért a szólamok mögött ott is van ám reálpolitika, és a reálpolitikának nem feltétlenül érdeke öngyilkosságba vezetni az országot, és könnyebb visszavonulót fújni ha a palesztin barátok érdekeit biztosítottnak lehet kijelenteni.

Húúúú nagyon hosszú vagyok, és különben is sör mellett kéne már, mert közben nyilvánvaló, hogy nem én vagyok, aki ért a témához hanem ti, úgyhogy nem nekem kéne beszélni, hanem hallgatni. :D

Zsigeri gyűlölet alatt azt értem, mint mondjuk a magyar társadalom hozzáállását a cigánysággal szemben felszorozva avval a 10es szorzóval, ami abból fakad, hogy itt kevesebb a robbantás meg a gyilkosság, meg a bulldózerezés. Tehát hogy a többség tudja, hogy úgy illik nyilatkozni, mintha nem lenne baja a cigányokkal, de a valóságban fél átmenni egy cigánysoron. Persze Budapesten vagy Tel-Avivban ha nem szembesülsz a problémával, akkor kicsit kevésbé gondolod így, de nem lehet kiirtani a fejekből az iskolában megtanultakat, mely szerint "ez a föld a mienk", különösen olyan szósszal mely szerint még kiválasztott nép is vagyunk... Ennek ellenére igazad van, hogy az izraeli társadalom nagyon heterogén, de szerintem még a Kadima meg a Munkáspárt szavazóinak többsége is lenézi a palesztínokat...

- duplagondol 2011.01.23. 17:08:24

@Tuvalu: A 2003-as választásokon a munkapárti jelölt egy friss jelmondattal kampányolt: "tárgyalni, mintha nem lenne terror, támadni, mintha nem volnának tárgyalások". Súlyos vereséget szenvedett, talán, mert a választók megelőlegezték neki, hogy egy ilyen politikát nem lehet a gyakorlatba átültetni, nem venni tudomást a merényletek miatt romló közhangulatról.

Tuvalu 2011.01.23. 19:39:16

Szerintem meg csak kampányolni nem lehet ilyen jelmondattal. :D
Mert a valóságban azóta is kisebb nagyobb terror megy, és néha egy-egy támadás is becsúszik, miközben mennek a tárgyalások.

Na mindegy, köszönöm szépen a válaszokat, majd még olvasom miket írtok/kommenteltek a témában.
süti beállítások módosítása