Vélemény: Az Egyesült Államok és Egyiptom

2011. február 01.

Alig egy hete, hogy Egyiptom lakossága egyre nagyobb számban fejezi ki, hogy nem akar tovább egy idős despota uralma alatt élni. Hoszni Mubarak elnök 1981-ben, Anvar asz-Szádát meggyilkolása után került az ország élére, mégis, megválasztása óta egyszer sem kellett szembenéznie olyan polgári engedetlenséggel, mint amilyenek a mostani zavargások, melyeknek már több mint 125 halálos áldozatuk van. Mubarak napjai vélhetően meg vannak számlálva, bár, ha az amerikaiakon múlna, talán mégsem.

Az amerikai sajtót olvasva és hallgatva az az ember érzése, hogy Barack Obama is a jól bevált elnöki receptet követi, vagyis, hogy „a lázadó ellenzéket finoman támogatjuk, de a régi diktátor kezét sem engedjük el”, hiszen ki tudja mi lesz, ha a füst felszáll. Ez a politika persze a világon sokaknak nem szimpatikus – nem véletlenül. Kevés barátra számíthat ugyanis még egy olyan szuperhatalom is, mint az Egyesült Államok, aki csak azért hajlandó támogatni (30 évig!) egy, a saját állampolgárait brutális eszközökkel elnyomó elnököt, mert az kész minden körülmények között segíteni az Államok külpolitikai törekvéseit és elismerni Izrael helyzetét. Ráadásul az elmúlt hetekben a mindössze nyomokban létező szimpátia tovább csökkent, hiszen az a kettős beszéd, amit a tüntetések megkezdése óta az Obama adminisztráció folytat, hosszútávon csak komoly szerencsével jelenthet sikert.
 
("Merre tovább? - Obama Egyiptomban", forrás: sanfranciscosentinel.com)
 
Persze érthető, ilyen a hamisítatlan realpolitik: „Nem akarunk egyik féllel sem szakítani, mivel mi van akkor, ha a győztes nem az lesz, akit mi támogatunk.” De, ha őszinték akarunk lenni, akkor azt kell mondanunk, hogy amerikaiként talán ez az egyedüli védhető álláspont. Hiszen, ha Mubarak támogatását megvonják és az ellenzék mellé állnak, majd a 82 esztendős elnök mégis felülkerekedik, azzal az egyik legfontosabb arab szövetségesét veszíteni el az Egyesült Államok. Míg abban az esetben, ha Mubarak mellé áll és az ellenzék mögül teljesen kihátrál, akkor fenn áll a veszély, hogy a felkelők győzelme esetén létrejövő új, demokratikus Egyiptom – amely sokkal nagyobb hasznára lehetne Obamának, mint a mostani autoriter állam – számára az Államok „feketelistára” kerül. Természetesen a diplomácia nem ilyen egyszerű, éppen ezért most sorra veszem, hogy, véleményem szerint, milyen lehetőségei és kilátásai vannak Egyiptomnak Amerika szemszögéből:
 
  • Mubarak győz: Az ellenzéket vélhetően véres kézzel legyőző elnök tovább szigorítja az egyébként is erős államhatalmat, majd központosít, bebörtönöz és kínai példa mentén megpróbálja uralma alá vonni az internetet, amely elképesztő módon segítette a felkelőket. Az Egyesült Államok nem tetszését fejezi ki a brutális állami fellépés láttán, de örül, hogy a számára fontos kérdéseket és szektorokat Mubarak nem bolygatja. Pár hónapos felfordulás után visszatér minden a régi, a tüntetéseket megelőző mederbe.
  • A mérsékelt ellenzék győz: Az elöregedett elnököt megfutamítja a többségében fiatalokból álló egyiptomi felkelés, csak úgy, mint tette azt Tunézia népe. A Mubarak utáni időszak első intézkedései között lesz a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség volt vezetőjének (Mohammed el-Barádei) elnöki kinevezése, valamint egy nemzeti egységkormány létrehozása, amely szép fokozatosan kiépít egy nyugati típusú demokráciát Egyiptomban. A kezdeti fagyos viszony ellenére az Államok egy friss, megbízhatóbb és demokratikusabb Egyiptommal létesít szövetséget.
  • A radikális ellenzék győz: A legtöbb amerikai újság és politikai elemző által csak rémálom / „Irán 2” forgatókönyvnek nevezett lehetőség az iszlamisták (Muszlim Testvériség) győzelmét hozná egy poszt-Mubarak érában. Ennek keretében az országban bevezetnék a rendkívül szigorú iszlám jogot (saría), felszámolnák nyugati kapcsolataikat, ellenségként definiálnák az Egyesült Államokat, valamint azonnali hatállyal felbontanák az Izraellel kötött békét és szövetségre lépnének Iránnal.
 
Annak ellenére, hogy ezek azok az eshetőségek, amelyeket az Óceán túloldalán is a legtöbben valószínűsítenek, még nem egyértelmű például, hogy a Muszlim Testvériség valóban radikális irányba mozdulna, sőt, eddig inkább úgy tűnik, hogy épp ellenkezőleg, el-Barádei támogatása és egy mérsékelt átmenet mellett foglalnak állást.
 
Zárásképpen összegezve a fentieket, mégis csak egy dolog biztos az egyiptomi tüntetésekkel kapcsolatban, mégpedig az, hogy semmi sem biztos. Hiszen még közel sem nyilvánvaló, hogy az ellenzék letudja-e győzni Mubarakot, ahogy az sem, hogy győzelme esetén az idős elnök megtudja-e állítani az ellene dolgozó történelmi folyamatokat, illetve, hogy a Muszlim Testvériség tényleg az-e, aminek mutatja magát.
 
Tehát fordulatos és izgalmakban gazdag hetek elé nézünk, remélhetőleg egyre kevesebb áldozattal és vérrel, mert ha sikerül is megdönteni Mubarak rendszerét, sok emberre lesz szükség, hogy új, szabad országot építsenek.

 

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr42629751

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az egyiptomi tüntetőkkel - Hungarian solidarity 2011.02.02. 20:58:52

Mutassuk meg, hogy Magyarország a szabadság oldalán áll!Kilencedik napja tartottak a többnyire békés demonstrációk Egyiptomban, az elnök lemondását követelve. A mai napon Mubarak elnök verőlegényei (nemzetközi sajtó források szerint a rendvédelmi ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása