A január 24-i domogyedovói repteret ért támadás óta, újra felütötte fejét a terrorizmus, annak minden hozadékával együtt. Az ilyen halál értelmetlensége, félelem, bosszúvágy, miértek keresése. A legnagyobb tragédiát, a halottak, sebültek és családtagjaik szenvedték el. Ez vitán felül áll. A sor azonban itt nem ér véget, még ha erre sok ember nem is gondol. Milyen sors vár például azokra az ártatlan emberekre, akiknek semmi bűnük nincs, azon kívül, hogy azonos etnikai csoportba tartoznak a terrorakció elkövetőjével? Egy biztos, Narine Tumanova -örmény származású- orosz bankmenedzser címben idézett mondata kibővíti az áldozat fogalmát.
A Los Angeles Times a napokban interjút készített egy Moszkvában élő dagesztáni egyetemistával, akitől megtudhatjuk Moszkvában milyen „szabályok” szerint kell élnie annak, akinek sötétebb a bőre és nem akarja napi inzultusoknak kitenni magát. A legfontosabbak: ne indulj el egyedül otthonról, ne vigyél magaddal táskát, bőröndöt, és soha nem maradj egy helyen sokáig. Kerüld a helyi skinhead bandák gyülekezőhelyeit, mert abban biztos lehetsz, hogy meg fognak támadni, abban pedig még biztosabb, hogy a rendőrség nem fog a védelmedben közbeavatkozni. Az pedig magától értetődik, hogy a papírjaidnak mindig rendben kell lenniük. Ne érjen az se meglepetésként, ha minden ok nélkül letartóztatnak. Majd mikor érdeklődsz, hogy mit követtél el, ne csodálkozz azon, ha válaszként a rendőr az arcodba ordítva azt válaszolja: „ még kérdezed, nézz a tükörbe!”. Pedig Izrail Mirzakanov-nak nincs semmi bűne azon kívül, hogy kaukázusi származású. Egy egyszerű moszkvai egyetemista fiú, aki nem ártott senkinek. Csupán az életét szeretné élni, de nem teheti, legalábbis normálisan nem, mert mint mondja: „ő egy idegen a saját hazájában”.
("Robbantás után...", forrás: www.en.rian.ru)
A dolgok ilyen mértékű elfajulását oldalakon kereszül lehetne tárgyalni. Nagy szerepe van az orosz kormánynak (ha nem a legfőbb szerep), akiket cseppet sem érdekel, hogy mi folyik az egyes tagköztáraságokban, amíg ott a „saját embereik” vannak hatalmon. Dollár milliók folynak szét a velejéig korrupt politikai elit kezei közt, hogy így elégedetlen, kiábrándult, és reményvesztett fiatalok ezreit sodorja szélsőséges csoportok kezeibe. Sokan nem is tudják miért „harcolnak” csupán a családjukon akarnak segíteni, akik így az adott csoport támogatásában részesülnek. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy Moszkva (aki a mai napig háborúban áll a függetlenedni kívánó Csecsenfölddel) bizonyos értelemben még pozitívan is jön ki az egyes akciókból. A függetlenedni vágyó tagköztársaságokat úgy tudja leigázni, hogy közben azt a terrorizmus elleni harc sokadik állomásának állítja be.
Ami viszont legalább annyira fontos, mint az orosz kormány felelőssége, az az emberek előítélete, s ezt megváltoztatni talán a legnehezebb. Sokat köszönhetünk itt a média „agymosó” erejének, mely millióknál érte el, hogy végtelenségig leegyszerüsítsenek, amúgy borzasztóan komplex, összetett dolgokat. Íly módon, egész etnikumok válnak egyenlővé, valójában csupán kis köröket érintő szélsőséges csoportok megítélésével. A világ egyik legnagyobb problémája az általánosítás. S, itt most nem csak moszkvai esetről van szó, ez már jóval túlmutat azon a kereten. Itt minden valaha elkövetett terrorcselekményről szó van, és azokról az etnikai népcsoportokról, akiket ezáltal megbélyegeztek. Mert természetesen vannak brutális dagesztániak, csecsenek, hogy a Közel-Keleten élő „rettegett” népeket már ne is említsem. De ez nem jelenti azt, hogy mindenki közülük az. A félelem és előítélet nem lehet útmutató a mindennapi életben. Embereket nem lehet, nem szabad ezek alapján megítélni. Egyéneket kell elbírálni és nem etnikai csoportokat. S, ezt kéne az emberek eszébe vésni. Sok probléma oldódna meg az életben, ha hajlandóak lennénk egy kis szemléletváltásra. Természetesen ezzel senki nem fogja megváltani a világot, mert annak alakulása olyan szinten zajlik, ahol az érdekek alakítják a kapcsolatokat. De soha nem fölülről építkezünk, mindig alulról. Már egy kis változás is változás. Végezetül álljon itt a címbeli idézet teljes egészében, mely talán a legjobban összefogalja ennek a cikknek a lényegét: „ A terrorizmusnak nincs állampolgársága, mert ez egy politikai jelenség, és ezt alaposan el kéne magyarázni az embereknek még mielőtt az idegengyűlölet kezelhetetlenné válik”.
Soós Bea
