A blog indulása utáni egyik első cikkünk volt – még tavaly ősszel – a brit konzervatív-liberális koalíciós kormány megszorító csomagjáról megjelent írásunk. Akkor azt mondtuk, ami amúgy mind a mai napig érvényes, hogy a George Osborne vezette Pénzügyminisztérium a második világháború óta eltelt évek messze legkeményebb gazdasági programját tárta a közvélemény elé, nem különösebben törődve azzal, hogy milyen kilátásai vannak az Egyesült Királyságnak. Ez a hozzáállás nem is változott, hiszen a szerdán bejelentett intézkedések, valamint a miniszteri fellépés egyértelműen azt tükrözik, hogy a kormány nem enged az elképzeléseiből.
A brit pénzügyminiszter, George Osborne sokakat meglepett azzal, ahogy megválasztása óta vezette tárcáját. Hiszen annak ellenére, hogy kinevezése előtt többen gyengekezűnek, karizmanélkülinek és tehetségtelennek titulálták (köztük például Mervyn King, a Bank of England kormányzója, aki egyenesen gazdasági kérdésekben teljesen inkompetensnek nevezte – szerk.), Osborne mégis sokaknak kellemes meglepetést okozva remekül szervezte eddig nem csak a saját, de a kormányzat ügyeit is. Olyannyira, hogy egyes elemzők szerint sok kérdésben a miniszterelnökkel, David Cameronnal egyenlő mértékű a beleszólása a koalíciós kormány ügyeibe, gyakran elhomályosítva még a miniszterelnök-helyettest, Nick Clegget is.
("George Osborne és a költségvetés", forrás: thisismoney.co.uk)
Ennek ellenére szerdán George Osborne ritka gyenge napot fogott ki, lévén, beszédét folyamatos köhögésével és akadozásával szinte élvezhetetlenné tette. Az éves költségvetés ismertetése nyilván nem egy szórakoztató előadás, de az, ahogy a miniszter most beszélt, főleg annak tudatában, ahogy egyébként szokott, bántóan nehézkes volt. Természetesen a lényeg így is világos volt mindenki számára, vagyis, hogy a kormány nem hajlandó letérni a tavaly megkezdett brutális megszorítások tarkította gazdasági útról, mert, véleményük szerint, csak ez vezetheti ki az országot abból az adósság spirálból, illetve gyenge pénzügyi helyzetből, amibe az elmúlt évek során került. Függetlenül attól, hogy a tavaly bejelentett megszorítások óta a legfontosabb gazdasági mutatók közül mindegyik a kormány ellen dolgozik, hiszen az infláció nőtt, a munkanélküliség nőtt, a hitelfelvétel mértéke nőtt, ráadásul, mindezek tetejében a gazdasági növekedés pedig érezhetően csökkent. Ez persze nem jelenti azt, hogy az elsősorban a konzervatívok által kitűzött cél elérhetetlen. Vagyis az, hogy a választások évére (2015) olyan helyzetbe kerüljön az Egyesült Királyság gazdasága, ahol például egy komoly adócsökkentés nem veti vissza a növekedést. De azért, ha őszinték akarunk lenni, akkor a jelen pillanatban Osborne szavai inkább hurrá optimizmusról tanúskodnak, mintsem tényekkel alátámasztott biztos jövőképről.
("Osborne bejelentése - részlet", forrás: www.youtube.com)
Rátérve azonban a második koalíciós költségvetés legfontosabb pontjaira, az látható, hogy az olajárak drasztikus növekedése és a nem megfelelő, pontosabban a kormányzat által nem elvárt gazdasági helyzet itt is éreztette hatását, ugyanis az egyik legmeglepőbb döntés az egész tervben az északi-tengeri olajvállalatokra kivetett 2 milliárd fontos rendkívüli adó, mely, szakértők szerint, elsősorban a költségvetési lyukak betömésére fog szolgálni. Szintén némileg váratlan volt, hogy Osborne, aki eddig tagadta, hogy az általa korábban megjelölt gazdasági növekedési mutató tarthatatlanná válhat, most elismerte, hogy a brit gazdaság várhatóan csak 1,7 százalékkal fog növekedni, nem pedig 2,1 százalékkal. Emellett érdemes még megemlíteni a benzinadó mérséklését (literenként 1 pennyvel), a vállalati adó csökkentését (2 százalékkal), valamint az adó elkerülők elleni keményebb fellépés bevezetését, a kormányzati hitelfelvétel csökkentését (cél: államadóság 70 százalék alá süllyesztése 2015-re) és új munkahelyek létrehozását (kb. 40 ezret a fiatal munkanélküliek számára).
Németh Áron Attila
