Tovább folytatódik a huzavona a költségvetésről az Egyesült Államokban, a héten a republikánusok és Barack Obama elnök is ismertették a tervüket a büdzsé hosszú távú rendbetételéről. A most kialakult káoszhoz vezető út legfontosabb elemeit korábbi cikkünkben foglaltuk össze, most a közelmúlt eseményeit helyezzük górcső alá.
Ahogy azt korábban láttuk, a költségvetés összeállítása mindig is politikailag kényes kérdés volt. Az igazi problémák azonban a 2010-es kongresszusi választások után kezdődtek, ahol a Republikánus Párt előretörése miatt a Szenátust vezető Demokrata Párt kisebbségbe szorult az alsóházban. A költségvetés elfogadásához pedig három lépcső vezet: a Költségvetési Bizottság által előterjesztett költségvetést előbb megszavazza a Kongresszus, majd a Szenátus, végül az elnök aláírhatja a törvényt, de akár meg is vétózhatja azt.
Az október 1-ével kezdődött idei pénzügyi év költségvetésének elfogadása a korábban említett események miatt még mindig nem történt meg. A pártok egy átmeneti egérúthoz nyúltak, a folytatódó határozathoz, melynek segítségével október 1-e óta eddig összesen hétszer hosszabbították meg a tavalyi költségvetést, mivel az újat eddig nem sikerült elfogadtatni. Eközben a jövő évi költségvetés tárgyalása is megkezdődött, ez pedig tovább növeli a pártok közötti ellentéteket. A jövő évi költségvetésnek ugyanis mindenképpen tartalmaznia kell egy hosszú távú tervet a gazdaság rendbe tételéről, márpedig ezzel kapcsolatban markáns véleménykülönbségek húzódnak a két párt között. Abban azonban mindkét fél egyetért, hogy az államadósságot és a költségvetési hiányt sürgősen csökkenteni kell: előbbi lassan eléri az ország GDP-jének 100 százalékát, az utóbbi pedig már meghaladja a 10 százalékot. Az államadósság már így is súlyos terheket ró a gazdaságra, a tavalyi évben az adósság kamataira 164 milliárd dollárt költött az állam.
Eddig alapvetően a Szenátus és a Kongresszus vitájáról volt szó, Barack Obama szerepe a felek békítésében, a megegyezés mielőbbi létrejöttében merült ki. A héten azonban – bár már a jövő évi költségvetés kapcsán – Obama is ismertette hosszú távú gazdasági céljait. Az elnök által ismertetett költségvetés hosszú távon 4000 milliárd dollárral csökkentené a hiányt a következő 12 évben – szemben saját korábbi, tíz év alatt 1100 milliárd dollárt megtakarító büdzséjével. Pár nappal korábban Paul Ryan, a Kongresszus költségvetési bizottságának republikánus vezetője tette közzé javaslatát. A Ryan-féle büdzsé 4400 milliárd dollárt takarítana meg 10 év alatt. Az előbbi a költségvetési hiányt a GDP 2 százaléka alá, utóbbi 1,6 százalék alá szorítaná le.
("A jólétbe vezető út" - Paul Ryan és a költségvetés, f: www.csmonitor.com)
A két költségvetés tervezet leginkább a politikai-ideológiai különbségeket testesítik meg a két párt között. Az elnök költségvetésében jelentősen csökkentik a védelmi költségeket (egész konkrétan 400 millió dollárral – ez kétszerese annak a maximum összegnek, ami Robert Gates védelmi miniszter szerint még elfogadható), azonban a kiadások nagy része változatlan marad; az egyensúlyt a Bush-féle adócsökkentések megszüntetésével állítanák be. Ezzel szemben a Paul Ryan-féle büdzsében a Medicare és Medicaid programokat csorbítanák meg jelentősen. A Medicaret átalakítanák egy nyugta-programmá, a Medicaiden pedig 771 milliárd dollárt spórolnának. A jelentős kiadáscsökkentés mellé még némi vállalati adókedvezményre is van lehetőség a republikánusok szerint.
A két tervezet közötti különbségek láttán érthető a hosszú politikai vita a költségvetésről. Érezhető, hogy az Egyesült Államok válaszúton áll: balra, egy európai mintájú gazdaság felé tolódik, vagy visszatér a neoliberális angol-szász hagyományokhoz. Az utat már kijelölték, de az irány még nem dőlt el.
Tóth Nándor Tamás
