Bővítés vagy bukás előtt az olasz kormánykoalíció

2011. június 01.

Megtörtént, amitől a legjobban félt az egész olaszországi jobbközép: Milánóban és Nápolyban is a balközép jelöltek kerültek ki győztesen az önkormányzati választások második fordulójából. Hatalmas csapás ez Berlusconi számára, akinek mostanra egyértelművé válhatott, hogy reformokra lesz szüksége, hogy pártját újra sikeres útra állítsa.
 
Talán nem túlzás azt állítani, hogy az olasz miniszterelnök elszámította magát, mikor azt állította pár hete, hogy a milánói választási eredmény egyfajta előjelzésként funkcionálhat a következő parlamenti választásokhoz. Kétségkívül hiba volt ezt egy olyan botrányokkal teli politikai légkörben kijelenteni, ahol már hónapok óta érezhető, sőt, mérhető a vele és pártjával szembeni növekvő ellenérzés. Ezen mit sem enyhített a tény, hogy a Lovag (Silvio Berlusconi – szerk.) biztosította a közvéleményt arról, hogy az eredménytől függetlenül marad a posztján. Az viszont biztos, hogy a tegnapi fejleményeket nem hagyhatja figyelmen kívül: 18 évnyi jobbközép uralmat felölelő szakasz ért véget Milánóban, ahol Giuliano Pisapia 55 százalékkal győzedelmeskedett. Nápolyban pedig eddig soha nem látott fölénnyel nyert (65 – 35 százalék) Luigi de Magistris. Összességében a baloldal és a balközép 10-el (+13 százalék) több, a jobbközép és az Északi Liga azonban 17-el kevesebb (-31 százalék) helyhatósági pozíciót szerzett a májusi választások során. A centrista UdC szintén sikertörténetként élheti meg a helyzetet, ők 7 hellyel szereztek többet, ez pedig náluk 450 százalékos növekedést jelent. A kérdés természetesen az, hogyan tovább?
 
(Kit választ Casini?" f: www.antoniolongo.org)
 
Ami biztos, hogy ha Berlusconin és párttársain múlik, akkor a miniszterelnök a posztján marad, még Umberto Bossi, az Északi Liga vezetője is – akinek Milánó szintén szimbolikus jelentőségű lett volna – támogatásáról biztosította a jelenlegi kormányfőt. Ennek ellenére a Ligában egyre többen elégedetlenek a PdL-el és a vele kialakított szövetséggel, és kijelentették, a koalícióban csupán ők hozták a várt eredményeket (1-el több pozíciót szereztek, mint legutóbb, ez 100 százalékos emelkedés). Emellett hiába támogatja pártja Berlusconit, azt több minisztere is megerősítette, hogy reformokra, legfőképp a politikai szövetségek kiszélesítésére van szükség. Legésszerűbbnek az tűnhet, ha a PdL megpróbálna egyezségre jutni a centrista UdC-vel, mellyel a déli tartományokban már most is jó eredményeket értek el közös listán. A kooperáció előtt azonban több akadály is felmerülhet: először is az Északi Liga nem kifejezetten ápol jó kapcsolatot a párttal, a tavalyi kormányválságkor például csak egy kérésük volt támogatásukért cserébe, mégpedig, hogy Berlusconi ne az UdC-vel tömje be a parlamenti többségen hirtelen kialakult rést. Ráadásul Pier Ferdinando Casini pártját nem véletlenül nevezik centristának, hiszen ha úgy alakul, mindkét oldallal szívesen működik együtt: a külön pártot alapító volt kormánypárti Gianfranco Fini-vel együtt hozták létre a Nemzeti/Harmadik Pólus nevet viselő politikai tömörülést.
 
Bár mindezek függvényében eleinte talán kérdéses lehet, hogy egyáltalán érdemes lenne-e bevenni őket a kormánykoalícióba, főleg, hogy így talán egy régi társtól, a Ligától is meg kellene válni, Berlusconi számára valószínűleg nincs jobb lehetőség az olasz politikai palettán. Az eredményeket tekintve az UdC sokkal jobban teljesített, mint Bossi pártja, sőt, kellő felajánlások mellett kevesebb probléma is lehet velük (lásd például a líbiai beavatkozás körüli esetet). Már ha a Liga egyáltalán megkockáztatná a kiválást, hiszen jelenleg a többi párttal igen feszült a viszonyuk, egyedül pedig korántsem állná meg a helyét (akár még regionálisan sem) a két nagy pólus között. Casini és az UdC tehát nagy döntés előtt áll, mivel valamelyik oldal tábora mögé állva erős pozíciókat szerezhet a mérleg nyelveként. Az, hogy inkább a legközelebbi parlamenti választásokkor esélyesebb tűnő balközéppel, vagy azzal a jobbközéppel köt-e szövetséget, akikkel eddig is jól tudtak választásokkor együttműködni (például most vagy a 2009-es Európa Parlamenti választásokkor), hamarosan eldőlhet.
 
Mészáros Tamás

 

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr372948119

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása