Mennyi ideig húzhatja még Berlusconi?

2011. június 21.

A kifejezés, miszerint „rájár a rúd” az olasz miniszterelnökre, korántsem fedi kellőképpen a jelenlegi helyzetet. Sorra érkeznek a nagyobbnál-nagyobb politikai csapások a Szabadság Népe (PdL) pártra, és egyre kérdésesebb, hogy meddig érdemes szembemenni az árral.
 
A tavaly december óta csupán szűk többséggel kormányzó jobbközép koalíció elmúlt hónapja mondhatni katasztrofálisan alakult. A május végén megrendezett helyhatósági választásokon csúnya vereséget szenvedtek az ellenzéki jelöltektől, egy hete a kormány által kiírt népszavazáson mind a három kérdésben (atomenergia használata, vízművek privatizációja, politikusok mentelmi jogainak felülvizsgálata) Berlusconi-val ellentétesen szavaztak, mindezek pedig folyamatos súrlódásokat okoztak a koalíciós partnerrel, az Északi Ligával. Ennek a konfrontációs időszaknak az egyik csúcspontjához érkeztünk el most vasárnap, mikor Umberto Bossi, a párt vezetője szokásos éves gyűlésükön kijelentette, komoly változtatásokra van szükség a PdL környékén ahhoz, hogy a jövőben is megtartsák a Ligát, mint szövetségest. Véleménye szerint a legfontosabb reformokra a pénzügyi szabályozás és az adózás kérdéskörében lenne szükség, mivel azok szerinte túl nagy terhet rónak az észak-olaszországi kisvállalkozókra. A politikai pártok finanszírozásának és a kormányzati adminisztrációs költségek csökkentésének szükségessége mellett nem felejtette el megemlíteni azt sem, hogy vissza kellene hívni az olasz békefenntartó és harcoló alakulatokat, legfőképp a líbiai hadművelet kötelékéből (ez ugye már korábban is vita tárgyát képezte). Emellett két minisztérium áthelyezését is napirendre venné, révén ez plusz költségekkel nem járna, ám szimbolikusan erősítené az északi területek befolyását.
 
("Az egyik lehetséges utód: Angelino Alfano", f: www.news-24h.it)
 
Kétségkívül erős szavak ez egy olyan párttól, aki maga is csak 2 helyen győzött a már említett helyhatósági választásokon, ám az is igaz, Berlusconi úgy tűnik, máshonnan nem igazán számíthat támogatásra (a már régebben elemzett UdC-vel kötött szövetség lehetősége valószínűleg csak a választások hevében fog kialakulni, ha egyáltalán kialakul). Ami viszont megnyugtató lehet a Lovag számára, hogy Bossi elhessegette azokat a pletykákat, miszerint már az ő is – az ellenzékkel karöltve – előrehozott választásokat szeretne tartani. A Liga vezetője szerint ennek nem jött el az ideje, mivel látván a jelenlegi politikai megmérettetések eredményét az jelenleg csak a baloldal számára lenne kedvező. Azt viszont leszögezte, 2013-ra (a választások most tervezett időpontjára) Berlusconit le kell cserélni, mert szerinte már nem képes úgy vezetni a jobboldalt, mint eddig.
 
Bár Berlusconi továbbra is a „nincs rajtam kívül más alternatíva” érve mögé bújva próbálja tartani pozícióit, érezhető, hogy számára is egyértelművé válik: ideje hamarosan lejár. Erre utalhat azon lépése is, hogy a párttitkári pozíciót már nem ő, hanem Angelino Alfano igazságügyi miniszter, a kormányfő pártfogoltja tartja a kezében. Berlusconi már nem egyszer adott hangot azon véleményének, hogy Alfano követhetné őt a párt elnökségében és a miniszterelnöki székben is (már ha győznének a választásokon). Alighanem ennél azonban nagyobb változásokra lesz szükség, és pont ezért a Lovag tettei igen megosztóak.
 
Kérdéses ugyanis, mivel tesz jobbat pártjának és a jobboldalnak egyaránt: ha minden kritika, botrány, vereség ellenére a „tábor” élén marad, megakadályozva ezzel a most igen gyenge pozícióban lévő párt és koalíció teljes szétesését azzal, hogy minden negatív tényezővel járó arcvesztést magára vállal, vagy ha átadja a helyet a következőnek, hogy az új lendülettel visszahódíthassák a társadalom tőlük elpártolt részeit, valamint kellő időt adjon utódjának, hogy megerősítse helyzetét a 2013-as választásokra. Az viszont biztos, hogy Berlusconinak így vagy úgy, de ki kell „nevelnie az örökösét”, ahhoz, hogy a PdL fennmaradhasson, ehhez pedig nagyobb reflektorfénybe kell helyeznie a jelöltjét – akár Alfano, akár a másik esélyes, Giulio Tremonti gazdasági és pénzügyminiszter lesz az. Amíg ez a látványos váltás nem megy végbe a párton belül, és nem látják a választók a fényt az alagút végén, kétségkívül folytatódik a most látott zuhanórepülés, így a visszavonulásairól korántsem híres olasz miniszterelnöknek lépnie kell. Nem véletlen, hogy most keddre és szerdára nagy bejelentéseket helyezett kilátásba, mellyel majd újra pozitív pályára állíthatja a kormányt. A hét végére valószínűleg ennek a hatásait is tapasztalhatjuk majd.

 

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr453002647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása