Az Egyesült Államok lakossága belefáradt a háborúkba. Ez az, ami a leginkább érződik az idei év tapasztalatai alapján, és ezt már mind a demokrata, mind a republikánus oldalon észrevették. A feszült helyzet oka természetesen a magas munkanélküliség és a gazdaság lassú talpra állása. A súlyos gazdasági kérdések miatt egyre kevésbé támogatják az amerikai átlagemberek az egyébként helyesnek tartott afganisztáni missziót, illetve annak 120 milliárd dolláros éves költségét.

 

Az elnök ezért a múlt héten bejelentette: megkezdi az afganisztáni egységek kivonását. Idén tízezer, jövő nyár végéig további 23 ezer katona tér haza Afganisztánból. Ezzel gyakorlatilag megkezdődött a közel három évig tartó, lassú kivonulás, bár ez már biztosan a következő ciklusban fejeződik be – a kitűzött cél jelenleg 2014. Kérdéses azonban, hogy addig helyre áll-e a rend Afganisztánban. Amennyiben nem, abban az esetben a nyugati világ egy rendkívül instabil államot hagy hátra maga után Irán, Pakisztán, India, Kína között.

 

("Elmennek", f: www.presstv.ir)

 

Mindemellett a líbiai fronton is komoly belpolitikai problémák léptek fel. A Kongresszus múlt hét pénteken leszavazta a hozzájárulását a líbiai beavatkozáshoz, mégpedig 70 főnyi demokrata képviselő támogatásával. Egy 1973-as törvény szerint ugyanis egy háborúhoz 60 napon belül szükséges a Kongresszus hozzájárulása is, amennyiben pedig ez nem történik meg, meg kell kezdődnie a csapatkivonásnak. Mivel a határozatnak nincs kötelező érvénye (sőt, az akció finanszírozását már megszavazta a képviselőház), ezért elsősorban figyelemfelkeltésként szolgál a Kongresszus részéről. Obama szerint a líbiai beavatkozás nem háború, hanem egyének védelme, éppen ezért nem tartozik az 1973-as törvény hatálya alá.

 

Ez a szavazás is jelzi a líbiai intervenció rendkívül alacsony támogatottságát – márpedig éppen ez az, amelyet Obama kezdett el. Paradox módon tehát az elnöknek az a katonai akció okozza a legfőbb gondot, amelynél a halálos áldozatok lehetősége csekély, a költségei alacsonyak, sőt a terhek tetemes részét nem is az Egyesült Államok állja. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy amikor az elnök belevágott a beavatkozásba, senki sem számított a harcok ilyen sokáig történő elhúzódására. A jelenlegi helyzetben pedig nincs lehetőség a kiszállásra, a NATO akció immár burkolatlan célja Kaddhafi tábornok likvidálása.

 

A republikánus jelöltek eközben egyre nyugodtabb szívvel bírálják az elnököt az arab tavaszba történő beavatkozás módja kapcsán. Michelle Bachmann (aki hétfőn jelentette be indulási szándékát a jövő évi elnökválasztáson) szerint a líbiai intervenció precedenst teremt a többi arab felkelőcsoport számára, márpedig erre – a jelenlegi helyzetben – nincs reális lehetőség. Egy másik republikánus elnökaspiráns, Tim Pawlenty szerint az elnök „félénk, lassú, és sok esetben nem az Egyesült Államok érdekei mentén cselekszik”.