Mit tervez a lengyel EU-elnökség?

2011. július 10.

A magyar elnökségi félévnek vége, ám ez nem jelenti azt, hogy a következő 6 hónap során nem érdemes figyelemmel kísérnünk, miképp is alakul Lengyelország szereplése. Első lépésként nézzük meg, milyen elképzelések mentén halad majd a következő terminus.
 
A lengyel elnökség stratégiai programja (hivatalos formájában elérhető innen) 3 fő csapásirány mentén képzeli el a következő időszakot. Ezek természetesen hatalmas gyűjtőkategóriák, melyekbe számtalan egyeztetési folyamat, összeurópai tárgyalások és reformtevékenység integrálható. A három tervezett vonal a következő:
 

1) Integrált Európa – lengyel vélemény szerint az európai növekedést az integráció elmélyítésével lehet előremozdítani, így a (magyar elnökség alatt letárgyalt és így) már előrehaladott állapotban lévő gazdasági kormányzás döntéseit lassan a gyakorlatban is életbe kell léptetni, valamint meg kell nézni, hogy valóban sikeresen húzza-e ki az öreg kontinenst a gazdasági válságból. A lengyel elnökség az előrelátás és felkészülés jegyében emellett a tervek szerint megkezdi a 2013-ban megújuló uniós pénzügyi keretterv előzetes tárgyalását is. Egy harmadik nagyon fontos sarokköve ennek a stratégiai vonalnak az egységes piac elmélyítése, mivel a lengyelek szerint a fennálló kereskedelmi határok azok, melyek leginkább megakasztják a gazdasági fejlődét. Ennek érdekében fogják megrendezni a Közös Piaci Fórumot még az év vége előtt. Emellett a közös piacot az internetes vásárlások területére is ki szeretnék terjeszteni egy egységes jogi keretet adva ennek a szektornak, megnövelve ezzel a weben kötött üzletek számát. Végül pedig a lengyelek támogatásukról biztosítanák az európai szellemi tőkét is az elkövetkezendő fél évben, főleg egyetemi és posztgraduális ösztöndíjak (tovább)fejlesztésével.

(Informális partnerek? - Orbán és Tusk, f: www.euronews.net)

2) Biztonságos Európa – ahogy ezt már előzetesen is jelezték, a kontinens biztonsága egyértelműen privilegizált szerepet fog kapni a lengyel elnökségi félév alatt. Biztonsági kérdések alatt értjük jelen esetben az élelmiszer, az energia és a katonai biztonságot. Mindezek értelmében a már említett gazdasági kormányzást olyan irányba szeretnék terelni, mely a legtöbb pénzügyi kockázatra választ talál a közeljövőben, ez pedig kihat majd a közös agrárpolitika közeledő reformjára is (KAP). Ezen kívül természetesen – hasonlóan a magyar programhoz – kiemelten foglalkozik az energiabiztonság kérdésével, főképp természetesen (kimondatlanul) az Oroszországtól való függőség leküzdésével, melynek elősegítésére egy komplett elemzői folyamatot indítanának útjára. A szoros értelemben vett biztonsági kérdésekben a lengyel stratégia fejleszteni kívánja az európai katonai lépéseket előkészítő és tervező mechanizmusokat, mélyíteni szeretné a közös biztonsági és védelmi politikát és az EU-NATO kapcsolatokat.

3) Nyitott Európa – a lengyel program utolsó főbb pontja – diplomatikusan mondva – aktívan merít a magyar elnökség sikereiből és kudarcaiból egyaránt. A nyitottságon alapuló EU lényegében azt feltételezi, hogy az Unió jó példával szolgálhat a környező országoknak, így erősíteni kell a velük lévő gazdasági és politikai kapcsolatokat – mindkét fél érdekében. Nagy hangsúlyt kap a Horvátországgal megkötendő csatlakozási szerződés, valamint a végül nem Magyarországon megtartott keleti partnerségi csúcstalálkozó is, hiszen mindkét esemény hangos és pozitív visszhanggal járna az elnökség részére. Lengyelország ezeken kívül előtérbe helyezné a Törökországgal való csatlakozási tárgyalások felgyorsítását, valamint az EU és Oroszország közti kapcsolatok javítását is.

Összességében tehát látható, a lengyel elnökség valószínűleg nem hoz forradalmi újításokat az unió életébe – ám egyértelműen nem is ez a dolga. A Lisszaboni Szerződés elfogadása óta az elnöki szerepkör alapvetően veszített előnyösebb pozíciójából, ez azonban még nem lehetetleníti el a soros államokat attól, hogy valamilyen szinten adott témákra, prioritásokra irányítsák az EU figyelmét. Magyarország számára  emiatt most az is kérdés, hogy Lengyelország vajon előtérbe hozza-e a közép-kelet-európai/visegrádi régiót, vagy inkább megpróbál „kiszakadni” ebből a térségből, kísérletet téve a nyugati nagyhatalmakkal való szorosabb partnerség kialakítására (a helyzetről véleménycikkünket itt olvashatjátok). Akárhogy is, a lengyelek átvették a stafétabotot, mi pedig továbbra is figyelemmel kísérjük, hogyan alakul a valóságban a most felvázolt program – már csak az Orbán Viktor által említett, a két ország közti informális elnökségi partnerség miatt is.

 

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr683054248

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása