Megkezdődtek a lengyel stratégiai látogatások

2011. augusztus 05.

A lengyel EU-elnökség kezdetével újfent megindultak az komolyabb diplomáciai látogatások, ám Lengyelország érezhetően nem csupán egy oldalról szeretne elismerést szerezni a mostani külpolitikai rivaldafényben.

 Az Európai Unió, a NATO, a Visegrádi Négyek: mind-mind olyan nemzetközi szervezet, amelyben Lengyelországnak növekvő, erős vagy akár vezető szerepe van. Ezért is valószínűsíthető, hogy a most fél évre megkapott kitüntetett szerepet több oldalról is ki fogják használni. Erre lehet bizonyíték már az is, hogy az elmúlt két hétben történt találkozók sem kifejezetten egy fél érdekeit tekintették szem előtt. Első körben – július végén – Grúziába (vagy ahogy már a magyar külügyben hívják: Georgiába), Azerbajdzsánba és Örményországba utazott Bronislaw Komorowski lengyel államfő, hogy ott a kaukázusi régió országainak az Európai Unióval való szorosabb együttműködéséről tárgyaljon. A látogatás során előtérbe került egy Grúziával kialakítandó szabadkereskedelmi övezet, mely tovább segítené az ország az EU-hoz való integrációját, akárcsak a szeptemberben tartandó Keleti Partnerségi Csúcs, amely elé az összes meglátogatott ország nagy várakozásokkal tekint. Örményországban a lengyel elnök szintén az ország EU-hoz való csatlakozásához nyújtott jövőbeli segítségről beszélt. Emellett Komorowski energiapolitikai kérdésekről értekezett az azeri államfővel, Ilham Aliyev-vel, lévén az itteni és a türkmén gázmezők lehetnének az egyik legfontosabb ellátói az épülő Nabucco gázvezetéknek. Nem véletlen, hogy e látogatásával összhangban a lengyel fél vállalta, hogy közvetít a felek között az ügyben.

 

("Kétértelmű találkozások - Komorowski és Szaakasvili", f: civil.ge) 

 

Áttekintve mindezt kijelenthetjük, hogy a látogatássorozat egyértelmű döfés is volt Oroszország ellen, akinek a régió természetesen kulcsfontossággal bír, valamint a Nabucco megépülése is teljesen ellentétes az érdekeivel. Mert bár a fenti törekvések tökéletes összhangban vannak a lengyel EU-elnökségi programmal (integrált és nyitott Európa), az is nyilvánvaló, hogy mindez egyszerre felfogható az orosz érdekszféra ellen intézett hathatós jelzésnek is. És nem csupán az EU részéről fontos mindez: a közép-kelet-európai régiónak a mai napig Oroszország közelsége, annak befolyási övezetésnek korántsem csökkenő mivolta az egyik nagy biztonságpolitikai problémája. A 2008-as grúziai katonai beavatkozás pedig csak rontott az addig (a határain túl) békésnek mondható orosz külpolitikáról kialakult szemléleten. Kérdésessé vált, hogy például egy végső ukrán gázvita során nem alkalmazna-e esetleg Oroszország katonai nyomást a gázmonopóliumát el nem fogadó országokkal szemben? És ha igen, vajon a nyugati hatalmak miképp próbálnának meg szembeszegülni mindezzel? Lengyelországnak így olyan stratégiát kellett követnie, mellyel egyértelműen tudja demonstrálni az oroszokkal szomszédos államok hovatartozását, és azok esetleges partnereit. Ez a lépés tehát mind az EU, mind a V4/KKE régió javára válhat.

Egy másik, a héten záródó utazás Afganisztánra és Pakisztánra irányította a figyelmet, itt járt ugyanis Radosław Sikorski lengyel külügyminiszter augusztus 1-től 4-ig. Bár hivatalosan Sikorski Catherine Ashton (az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője) kérésére utazott oda, érezhető, hogy ez a régió és problémáinak megoldása inkább az Egyesült Államoknak, valamint a NATO-nak létfontosságú. A 2014-es afganisztáni kivonulás után egyértelmű, hogy az ország közigazgatási és gazdasági életét rettentő nehéz lesz fenntartani, nem véletlen, hogy a lengyelek pont ezen a téren ajánlották fel országuk és az EU támogatását. Pakisztán biztonsági, politikai és kereskedelmi „bevonzása” az Unióba pedig sokat javíthatna az állam kétes partnerségi hozzáállásán. Ezzel a közreműködéssel Lengyelország jelentős terhet vehet le a NATO válláról, ez pedig minden bizonnyal sokat tudna javítani a már így is előkelő lengyel pozíción a védelmi szövetségen belül.

Összességében tehát azt láthatjuk, hogy a lengyel EU-elnökség igen ügyes stratégiával próbálja meg összehangolni az elkövetkezendő fél évvel járó nyereségeket. Mindezek eredményeképp valószínűsíthető, hogy erősödést tapasztalhatunk majd az ország külföldi megítélésében és diplomáciai helyzetében. Azt pedig, hogy mindebből Magyarország miképp szerezhetne hasznot, már tárgyaltuk egyszer itt a blogon. Azonban még most is kérdéses, hogy az informális elnöki-partnerség a két ország között valóban létre jön-e majd olyan szinten, mint ahogy azt Orbán Viktor miniszterelnök lefestette egy hónappal ezelőtt.

 

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr733127544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása