A lesújtó gazdasági adatokkal (növekvő infláció és munkanélküli-segélyezés: itt) és az Obama adminisztráció egyre rosszabb megítélésével (a gazdasági intézkedésekkel való elégedettség mélyponton: itt) kapcsolatos hírekkel párhuzamosan érezhetően erősödik a küzdelem a következő elnökségért, bár értelemszerűen egyelőre csak a republikánus oldalon. Rick Perry augusztus 13-án jelentette be hivatalosan az indulását a jövő évi elnökválasztáson, nem sokkal később pedig élesen bírálta az Egyesült Államok nemzeti bankjának szerepét betöltő Federal Reservet (Fed) a válság alatt nyújtott teljesítményéért. Sőt, ennél is továbbmenve éles kirohanást intézett Ben Bernanke jegybankelnök felé: „Nem tudom, mit csináltok vele Iowában, de mi itt délen Texasban elég csúnyán elbánnánk vele.”

A kritika a Fedet elsősorban a pénznyomtatás miatt érte, az üzenet pedig Bernanke mellett a múlt hétvégén az iowai Amesben szervezett szavazás résztvevőinek szólt. Több mint tizenhétezer republikánus szavazó gyűlt itt össze, hogy előzetes képet adjanak a jobb oldali párt jelöltjeiről. Az élen végül a Tea Party Mozgalomhoz köthető Michele Bachmann végzett a szavaztok 28,55%-ával, Ron Paul 27,65%-ot szerzett, a harmadik helyre pedig Tim Pawlenty került 13,6%-kal, aki ezt követően bejelentette visszalépését. Maga az eredmény azonban valójában nem jelent semmit. Egyrészt az egyik legesélyesebb induló, Mitt Romney meg se mérette magát a szavazáson (ahogy Rick Perry sem), másrészt pedig az elmúlt évek tanulságai alapján ez közel sem jelenti a végeredményt (Ronald Reagen például 1979-ben második helyezést ért el itt).

 

Érdemesebb tehát a figyelmünket a George W. Bush-t 2000-ben felváltó és azóta is Texast irányító Rick Perryre fordítani. Kampányának középpontjában természetesen a gazdaság áll, konkrétan a „texasi gazdasági csoda”. Ezalatt azt érti Perry, hogy Texas államban jött létre a legtöbb új munkahely 2009 óta, márpedig a jelenlegi helyzetben ez számít az egyik legértékesebb tulajdonságnak. Ennek oka a kiegyensúlyozott költségvetés, a kevés kiadási tétel, és a hatékony állami vezetés a kormányzó szerint. A texasi csoda állapotát a sajtó azonban pillanatok alatt darabokra szedte: Texas munkanélküliségi ráta alapján mindössze a 25. helyen áll az államok rangsorában, a gazdasági növekedés pedig elsősorban a magas olajárak miatt meglóduló olajiparnak köszönhető. Az olajból befolyt összegek tették elkerülhetővé az elbocsátásokat az állami szférában, valamint ennek köszönhető a kiegyensúlyozott állami gazdálkodás is.

 

(Rick Perry, f: www.csmonitor.com)

 

Perry a republikánus oldalon belül is a jobboldalon helyezkedik el. Nem hisz például a globális felmelegedésben, amit szerinte még mindig nem sikerült tudományosan bizonyítani, és szerinte csak azért nem mondják ki az ellentétét, hogy a tudósoknak legyen mivel foglalkozniuk. Az abortusz, a melegházasság kérdésében szintén konzervatív álláspontot képvisel, a bevándorlással szemben azonban elfogadóbb. A választók szemében leginkább határozottsága miatt lehet megnyerő, még úgy is, ha emiatt olyan kijelentéseket tesz, miszerint ha továbbra is ilyen irányba halad az ország, akkor Texas számára megfontolandó a kilépés az unióból.

 

A szavazók körében Perry rövid idő alatt igen népszerűvé vált, immár megközelíti az élen álló Mitt Romneyt is. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy a jelöltek többségénél ez természetes: még „nem ismerik igazán” a választók a jelöltet, bejelentése utána hasonlóan meredek ívelt fel a most kiszállt Pawlenty népszerűsége is. Egyes vélemények szerint Perry is előbb-utóbb népszerűtlenné válik, bizonyos értelemben ugyanis túl texasi, túlságosan köthető a – még a republikánusok körében is – szitokszónak számító Bushhoz.

 

Tóth Nándor Tamás