Sokak szerint minden a hét közepén, a Morgan Stanley bejelentésével kezdődött. A híres amerikai befektetési bank globális gazdaságért felelős csapata ugyanis a korábban meghatározott és világgazdaságra vetített 2011-es GDP növekedési ütemét 4,2 százalékról 3,9 százalékra, a 2012-est pedig 4,5 százalékról 3,8 százalékra rontotta. A pénzintézet a döntését azzal magyarázta, hogy mivel az amerikai, valamint európai döntéshozók egyszerűen képtelenek érdemben orvosolni a saját házuk táján kialakult gazdasági problémákat, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy az elkövetkező 6-12 hónapban az Egyesült Államok és Európa ismét recesszióba csúszik. Természetesen azt maga a Morgan Stanley is elismerte, hogy ettől függetlenül mindkét területen erős a vállalati szektor és alacsony az infláció, de tény, ez még nem fogja megmenteni őket az újabb összeomlástól.

 

(A kulcsszó, f: www.sofix.com)

 

Ráadásul ezt a feltételezést támasztják alá más fontos tényezők is. Olyanok, mint például a világ vezető tőzsdeindexeinek zuhanása (tegnap óta folyamatosan), vagy a gazdaságilag kiemelt országok növekedési ütemének lassulása / megtorpanása. Míg előbbire természetesen a legjobb példát az amerikai (Dow Jones (New York): -3,68 százalék; Nasdaq (New York): -5,22 százalék; S&P 500 (New York): -4,46 százalék) és európai tőzsdék (FTSE 1000 (London): - 239.35 pont; CAC 40 (Párizs): -5,5 százalék; Xetra DAX (Frankfurt): -6 százalék) esése szolgáltatja. Addig utóbbit Németország (folyamatosan lassul), Franciaország (lényegében megállt) és Kína (lassul (2010: 10,3 százalék; 2011: 9 százalék) + növekvő infláció) növekedése, pontosabban annak hiánya, valamint az Egyesült Államok ipari termelésének csökkenése mutatja. Ezek az adatok lényegében azt jelentik, hogy egyrészről Németország egyre inkább képtelen lesz magával húzni Európát. Illetve azt, hogy vélhetően Kína sem fog tudni / akar majd érdemben segíteni a világgazdaságon, hiszen a közeljövőben lesz elég gondja a saját gazdaságával is. Mindezek tetejében közben olyan hírek is napvilágot láttak, miszerint több eurózóna tag (Hollandia, Szlovákia, Szlovénia, Finnország, Ausztria) jelezte Görögországnak, hogy csak úgy hajlandóak rábólintani az újabb EU-mentőcsomagra, ha garanciát kapnak arra, hogy visszakapják pénzüket. Ám elnézve a görögök helyzetét ez szinte lehetetlen kérés, vagyis, ezzel egy újabb szöget kapott a közös fizetőeszköz koporsója.

 

A kilátások tehát röviden szörnyűek, és az egészben nyilván a legrosszabb, hogy nem nagyon látszik belőle kiút. Hiszen a gazdasági adatok mindig is száraz tények voltak, azokat másképpen magyarázni, mint amik, nem lehet; pontosabban lehet, csak nem érdemes. Ennek megfelelően, amit érdemes zárszóként feljegyeznünk, az az, hogy: 1) az Egyesült Államok gondban van, 2) Európa gondban van, 3) Kína bár nincs komoly gondban, de gazdasági növekedésének lassulása és a magas infláció miatt ereje vélhetően nem lesz segíteni, 4) a vezető tőzsdék pánikban vannak, és 5) a világgazdaság növekedése érezhetően lassul. Dehogy ne csak a rossz hírekről írjak, így a végén érdemes megjegyezni, hogy dacára a kialakult helyzetnek az USA és az eurózóna elvileg még idén is növekedni fog (előbbi 1,8 százalékkal, utóbbi pedig 1,7 százalékkal). Kérdés persze, hogy ez jelent-e valamit a recesszió és vele együtt egy újabb, súlyos gazdasági válság elkerülésében? Mindent faktort figyelembe véve, őszintén, vélhetően… NEM!