A tiltakozást a „Foglaljuk el a Wall Streetet” (Occupy Wall Street, OWS) mozgalom tagjai szervezték, akiknek a célja az volt, hogy felhívják a lakosság figyelmét az Egyesült Államokban uralkodó gazdasági és politikai légkörre. Az akció résztvevői elfoglalták a Brooklyn-híd egy részét, amiért megbénult a közlekedés. A rendőrségi beavatkozás előtt többször figyelmeztették őket, hogy maradjanak a járdán, majd miután a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyták, a rendőrök letartóztatták a résztvevőket. A szervezet alapvetően arra törekszik, hogy néhány hónapon keresztül ellepje Manhattan pénzügyi részét, ezzel is megbénítva a kizsákmányoló cégek működését. Az OWC elsősorban a nagyvállalatok kapzsisága ellen tiltakozik, mivel véleményük szerint a társadalom leggazdagabb 1%-a tönkreteszi a maradék 99%-ot. Ihletet persze az arab államok tavaszi spontán módon szervezett mozgalmai is adtak az akcióhoz. Hasonlóan a közel-keleti és észak-afrikai országokban történteknél, itt is hatalmas jelentősége van az Internetnek. Azon belül is főleg a közösségi oldalaknak (pl. Twitter és Facebook). Nagy-Britanniában, Németországban, Ausztráliában és Boszniában is szimpátiatüntetéseket terveznek az események hatására.

 

(Szemtől szemben a rendőrséggel, f: www.guardian.co.uk)

 

A kifejezetten szervezetlen mozgalmat a válság keltette életre. Kezdetben bankok és nagyvállalatok elleni szerveződésnek indult, majd kibővült más területekkel, mint a magas munkanélküliség, a rossz gazdasági helyzet és a 2008-as pénzügyi mentőöv. Két héttel korábban 80 tagot tartóztattalak le, szintén a közlekedés megzavarása miatt. A két akcióra felfigyeltek a szakszervezetek, akik jelenleg várakozó álláspontra helyezkedtek, de közülük néhányan már támogatásról biztosították az OWS-t. A szakszervezeti segítség révén a mozgalom pénzügyi támogatást és szervezettebb keretet szerezhet.

 

Problémát jelent azonban, hogy az akcióknak nincs konkrét iránya, a megmozdulások inkább egy közös ügy, mint egy közös cél mentén szerveződtek, ezért a kormány nemigen tud tárgyalni velük. Az összekötő kapocs jelenleg az elégedetlenség, ahogy egyik tagjuk fogalmazott, azok jöttek el: „akik dühösek a nagyvállalatokra és a politikusokra azért, ahogy azok az adófizetők és a fogyasztók pénzével bánnak, és mert csak a pénz irányítja a vezetőiket.” Ez a kissé naiv, rendszerellenes megközelítés is jelzi, hogy a mozgalom még gyerekcipőben jár. Leginkább a kommunikációra (saját lapjuk is van: The Occupy Wall Street Journal) helyezik a hangsúlyt, az országosan, sőt világszerte feltűnést keltő akciójukkal sikerült is a figyelmet maguk felé fordítani. Kérdéses azonban, hogy mihez kezdenek vele.

 

(A mozgalom plakátja, f: www.adbusters.org)

 

Az akció mozgatórugója a kormánnyal szembeni elégedetlenség, illetve a válságért okolható személyek felelősségre vonásának elmulasztása. Az Egyesült Államokban a társadalom nagy része szerint a válság felelősei nem kapták meg méltó büntetésüket. Nevek nem hangzanak el, és valódi elszámoltatás sem történik, annak ellenére, hogy a Kongresszus létrehozta 2008-ban a Pénzügyi Válság Vizsgálóbizottságot, más néven Angelides Bizottságot. A parlamenti szerv 2011 januárjában fejezte be munkáját. Zárójelentése szerint a válság megelőzhető lett volna, a felelősség emiatt egyaránt terheli a központi bank szerepét betöltő Federal Reservet (Fed) és az állami szabályozószerveket túlzott engedékenységük miatt. Ezen felül a kormányzati tisztviselők pénzügyi tudása sem volt megfelelő, a vállalati szférában pedig túl sok bank, illetve befektető intézet jelent meg. Ettől függetlenül, mivel személyeket nem nevezett meg a bizottság, és a vizsgálat során komoly fejek nem is hullottak, a működését lanyha érdeklődés kísérte. Pedig a TIME összeszedte a felelősök nevét, akik között Alan Greenspan korábbi Fed-elnök, Hank Paulson, a Goldman Sachs korábbi vezetője, Bill Clinton és George W. Bush korábbi elnökök is szerepeltek.