Arrivederci Berlusconi?

2011. november 10.

Bár az elmúlt egy évben sikerrel járt folyamatos politikai és bírósági kötéltáncot, most úgy tűnik, az olasz miniszterelnök nem fogja tudni kitölteni mandátumát.
 
Valahol érezhető volt, hogy a most keddi parlamenti szavazás előre fogja vetítetni a későbbi, ennél fontosabb döntések kimenetelét is. Az olasz képviselők most még csak a 2010-es év költségvetési zárszámadásának elfogadásáról döntöttek, ám a kormányt támogatók száma már itt is 308-ra csökkent, ami 8-al kevesebb, mint amennyi szükséges lenne az abszolút többséghez. Ez a tény pedig mozgásba hozta az eseményeket: Silvio Berlusconi bejelentette, hogy amint el tudja fogadtatni a következő hetekben a pénzügyi megszorításokról és stabilizációs csomagról szóló törvényt, lemond miniszterelnöki tisztségéről. A lépés – az előző hetek történései után – alapvetően nem különösebben meglepő, bár kétséges volt, hogy a Lovag mikor ismeri fel (ha felismeri egyáltalán) annak elkerülhetetlenségét. Úgy tűnik, hogy a koalíciós partner fokozatos elhidegülése (Umberto Bossi mostanra egyre nyíltabban követelte Berlusconitól lemondását), az eurózóna egyre mélyülő válsága és az olasz gazdasági helyzet szörnyű helyzete elég nyomást gyakorolt a kormányfőre, hogy belássa, mind az országnak, mind az olasz jobboldalnak új vezetőre van ahhoz szüksége, hogy kilábaljon a jelenlegi szituációból.
 
(Felívelő pályán? - Mario Monti, f: www.reuters.com)
 
Mit is jelent mindez? Arról, hogy a stabilitási reformcsomag mikor kerülhet megszavazásra, több információ is kering: egyes források már a jövő hétre, mások november végére tippelik. Ezután Berlusconi ígéretéhez híven lemond. Bár  kedden még teljes ellenérzés mellett vetődött fel egy átmeneti-szakmai kormány létrehozásának gondolata, mely kitöltené az időt a választások eredeti időpontjáig, mostanra a helyzet merőben megváltozott. Nem véletlen, hiszen mindenki érzi azokat az elvárásokat, amelyet a nemzetközi piacok és az EU támaszt Olaszországgal szemben egy gyors átalakulás reményében, ezen kívül a jobboldali pártoknak pedig egy ilyen egységkormány lenne az egyetlen lehetőségük, hogy az erős baloldal mellett valamennyire a döntéshozás közelében maradhassanak. A PdL és az Északi Liga eredetileg Angelino Alfano-t (jelenlegi pártfőtitkárt) támogatta a jobbközép jelöltjeként, baloldali kritikák szerint azonban az ilyen felülről jövő kijelölések egyértelműen csak azt segítenék elő, hogy Berlusconi a háttérből továbbra is befolyással lehessen az ország politikájára. (Ez mondjuk már helyzetben sem esne nehezére, révén a hat közszolgálati médiából öt valamilyen módon az ő felügyelete alatt áll) A baloldali pártok nagy része Mario Monti-t (volt EU-biztos, jelenleg örökös szenátor) helyezné a következő kormány – lehetőség szerint nemzeti egységkormány – élére, és mivel az ő pozíciójuk jelenleg sokkal biztosabb a választók körében, mai sajtóértesülések szerint már a PdL-Liga koalíció is elemzi, milyen szerepet is kaphatnának egy ilyen formációban. Így az olasz sajtó mostanra egyértelműen ezzel a lehetőséggel gondolja tovább Berlusconi után a jövőt.
 
A helyzet azonban korántsem ennyira egyszerű. A két politikai oldal között húzódó, az elmúlt év során csak tovább mélyülő ellentét nem ígér könnyű kompromisszumot az egységkormány létrehozása körül. Berlusconi például már most kijelentette, hogy szövetségesét, Gianni Lettát tegyék majd meg miniszterelnök-helyettesnek, valamint ne cseréljék le a külügyminisztert, se az igazságügy minisztert. Az a tény, hogy lemondása előtt is ilyen kemény feltételeket szabna jól mutatja, milyen szintű visszavonulásról beszélhetünk a Lovaggal kapcsolatban. Valószínűnek látszik, hogy távozása után a háttérből is erős kézzel irányítaná a PdL, de akár az egész jobbközép koalíció főbb lépéseit, ez pedig már nagyon hamar, a már említett szakmai kormány létrehozásakor balul sülhet el. Ha pedig ezen okok miatt nem jön létre Monti miniszterelnöksége, akkor nagyon gyorsan új választásokat kell kiírni Olaszországban, ugyanis a piac és a befektetők egyre türelmetlenebbül nézi az ország gyenge válaszlépéseit a pénzügyi válságra. Kérdéses tehát, meddig húzódik még el az olasz kormányválság, ám ami biztos, hogy – még ha csak hivatalos formában is – Silvio Berlusconitól, mint olasz kormányfőtől elköszönhetünk.

 

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr353369355

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csendes Invázió 2011.11.14. 15:08:37

Olaszországban, és Görögországban is új, kijelölt államfők beiktatására kerül sor. Azon kívül, hogy egyikük sem választások útján szerezte új tisztségét, van még néhány közös jellemzőjük az új miniszterelnököknek. Mario Monti, és Lucas Papademos egyará...

Trackback: Best of Silvio Berlusconi 2011.11.14. 09:59:25

Hőn szeretett olasz politikusunk lemondott, nézzük, hogyan vitt színt az életünkbe....

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása