Spanyolországban ma előrehozott országgyűlési választásokat tartanak, miután José Luis Rodriguez Zapatero miniszterelnök áprilisban pártja választmányi ülésén bejelentette, hogy nem indul a következő választásokon, majd nyáron a választások előrehozása mellett döntött, hogy januártól már új kormány folytathassa a válságkezelést.
Spanyolországot különösen érzékenyen érintette a világgazdasági válság. A krízist megelőzően a szárnyaló építőipar és a turizmus jelentette a gazdaság motorját, az ingatlanpiaci buborék 2008-as kidurranása óta azonban az ország az elmúlt 50 év legnagyobb recesszióját éli. Mára csaknem 5 millió ember vesztette el állását. Az Európai Unió tagországai közül Spanyolországban a legmagasabb a munkanélküliség, 21,5 (a fiatalok körében ez az arány 45) százalékos. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Moody’s nemzetközi hitelminősítő intézet a leminősítést valószínűsítő figyelőlistára tette az ország adósság besorolását. A spanyolok az elmúlt hónapok során több ízben és egyre szervezettebben adtak hangot elégedetlenségüknek a 15-M mozgalom keretében. A társadalom nagy része kiábrándultságát fejezte ki a kétpártrendszerből és abból, hogy a kormánypárt képtelen megállítani a lejtőre került országot, az ellenzéki Néppárt viszont nem kínál igazi alternatívát.
A vasárnapi választások eredményét illetően viszont aligha kételkedik bárki is, a közvélemény-kutatások egyöntetűen azt mutatják, hogy a néppárti miniszterelnök-jelölt, a poszttért harmadszor ringbe szálló konzervatív Mariano Rajoy lesz a biztos befutó. A kérdés csak az, hogy sikerül-e megszereznie az abszolút többséget. A májusi tartományi választások eredményeként a jobboldal kormányozza már az autonóm közösségek többségét és az övék az önkormányzatok jelentős része is. A tét ezúttal a teljes parlamenti kontroll, és az előzetes várakozások alapján a kihívó szocialista jelölt, Alfredo Perez Rubalcaba csak a tisztes helytállásban bízhat.
("Mariano Rajoy - A következő miniszterelnök?!", f: www.scotsman.com)
A szocialisták kampánya pedig pontosan erre, azaz a túlhatalommal való visszaélés lehetőségére épül. Azzal riogatnak, hogy a Néppárt az abszolút többség birtokában felülírná az elmúlt 7 év alatt hozott liberális reformokat, mint például a melegek házasságát, az abortusztörvény enyhítését vagy éppen a női egyenjogúság előtérbe helyezését. Rajoy a televíziós vita és a kampány során is kerülte ezeket a kényes témákat, mint ahogy arról sem árult el konkrétumokat, miként tenné rendbe a gazdaságot, mentené meg a csőd szélén álló bankokat vagy teremtene új munkahelyeket. A szocialisták a Néppárt politikai programjának hiányosságán kívül a történelmi ellenérzésekre apellálva igyekeznek a történelmi nacionalista autonóm közösségek szavazóit megnyerni.
Habár sokan Rubalcaba személyével inkább szimpatizálnak, mint a szürke eminenciásnak tartott Rajoy-jal, a spanyolok többsége úgy véli, Zapatero szocialista kormánya már megtette a magáét, és csak a kozvervatív kormány hozhat igazi változást. Zapatero kormánya már megemelte az áfát, befagyasztotta a nyugdíjakat, kitolta a nyugdíjkorhatárt és csökkentette a köztisztviselők bérét. A rezsi problémákkal küszködő lakosság pedig ezúttal úgy néz ki a jobboldalra bízza a gazdaság rendbehozását és a kormányváltástól a pénzpiacok bizalmának visszatérését várja.
A gazdasági kihívások mellett az új kormánynak az ETA friss fegverletételi bejelentése után a tényleges leszerelés kérdésével is meg kell tudni birkóznia, ami abból a szempontból érdekes, mert Zapatero kormányát megelőző korábbi adminisztrációk nem voltak hajlandóak párbeszédet folytatni a militarista szervezettel, pedig most, ha a bejelentés nem csupán kampányfogás, hanem igazi szándéknyilatkozat, erre kénytelenek lesznek sort keríteni.
Végül érdemes megemlíteni, hogy a november 20-i dátum amiatt is szimbolikus, mert 1975-ben ezen a napon hunyt el az országot közel 40 éven át irányító Franco tábornok. Halála egyben a diktatórikus rezsim végét is jelentette és szabad utat engedett a demokratikus átmenet felé. János Károly királyt pár nappal később megkoronázták, 1978-ban pedig megszületett az azóta is érvényben lévő demokratikus Alkotmány.
Völgyi Csilla
