Még egy republikánus elnökjelölt szállt be a 2012-es elnökjelöltségi versenybe, a kör azonban január elsejével bezárul. A régi-új szereplő öreg motorosnak számít, de ez az ő esetében inkább hátrányt, mintsem előnyt jelent. A most következőkben tehát Newt Gingrich, republikánus elnökjelölt kerül bemutatásra.
Newt Gingrich nem új név az Egyesült Államok politikai életében, mégis, erősen kérdéses, hogy ez pártja számára jót vagy éppen rosszat jelent, bár valószínű, hogy talán mindkettőt. Gingrich ugyanis hasznos tapasztalatokat szerzett a belpolitikában, hiszen a kilencvenes években a Republikánus Párt egyik legmeghatározóbb figurája volt, ám ettől még hosszú pályafutása korántsem mentes a negatívumoktól. A konzervatív politikus az évtized első felében pártja Kongresszusi frakcióját vezette, majd 1995-től az ország egyik legmagasabb állami tisztségét, a Kongresszus házelnöki pozícióját töltötte be. Ez utóbbi szerepkörben eltöltött ideje azonban finoman fogalmazva sem volt sikeres, sőt!
A kilencvenes évek az Egyesült Államokban a belpolitikai konfrontációktól volt hangos. A két nagy párt hatalmi patthelyzetbe került azáltal, hogy a demokrata elnöknek republikánus többségű képviselőházzal kellett együttműködnie. A szembenálló felek képtelenek voltak a megegyezésre a gazdaságpolitikai kérdések területén, az ország majdnem csődbe jutott, az államadósság-plafon megemelésének elmulasztásával kétszer leállt az élet Washingtonban. Ez a helyzet kísértetiesen hasonlít az augusztusi belpolitikai válságra (erről bővebben: itt), csak a szereplők mások. 1995-ben Bill Clinton legnagyobb politikai ellenfele Newt Gingrich volt. Az akkori házelnököt számtalan kritika érte mind a sajtó, mind a Republikánus Párt részéről, rugalmatlan, kompromisszumokra képtelen viselkedése miatt, ami szakértők szerint nagyban hozzájárult (’96-ban) Clinton elnöki újrázáshoz.
("Amerika nem tökéletes megmentője?", f: www.current.com)
De ez csak érem egyik oldala, hiszen a republikánus szavazótáboron belül korántsem ítélik meg a volt frakcióvezetőt ennyire rosszul. Neki, illetve határozott politikai kiállásának tulajdonítják azt, hogy 1996-tól 1999-ig, négy egymást követő évben is egyensúlyban volt az Egyesült Államok költségvetése. A választók 1998-ban a tetszésüknek is véleményt adtak azzal, hogy újfent republikánus többséget küldtek a Kongresszusba, ez pedig részben Gingrich érdeme. Ahogy az 1994-es győzelem is, amikor a nagyrészt általa kezdeményezett Szerződés Amerikával (Contract with America) c. dokumentumban megfogalmazott pártstratégia annyira hatott a választókra, hogy negyven év után először republikánus többségű Kongresszust szavaztak meg. Az irat a Republikánus Párt legfontosabb elveit foglalja össze közérthetően úgy, mint a kormányzat csökkentését, alacsonyabb adókat, nagyobb vállalkozói mozgásteret és a jóléti állam reformját.
A régi sikerektől függetlenül nem lesz könnyű dolga a jelöltségért zajló megmérettetésen. Az esélyei azonban annak ellenére növekedni kezdtek, hogy a kampánystartja alapján már rég a süllyesztőben lenne a helye, lévén, júniusban stábjának minden tagja beadta felmondását, mivel a jelölt egy kampány pénzgyűjtő rendezvény helyett egy görög kirándulást részesített előnyben harmadik felesége társaságában. Az incidens és a hosszú magyarázkodások után Gingrich a tévéviták hátán újra a figyelem középpontjába került, remek retorikai érzéke kisegítette őt a legkeményebb helyzetekből is. Nagyjából ez képezi a jelölt stratégiáját: állandóan képernyőn lenni, akár a rendezvények háttérbeszorításával is. A New York Times szerint Newt Gingrich minden riválisánál többet töltött a televízióban, de ennek eredményessége egyelőre még kérdéses.
Politikájában az elnökjelölt a hagyományos republikánus értékrend mellett foglal állást, nem támogatja a hadsereg költségvetésének csökkentését, továbbra is érvényesnek tartja a Hazafias Törvényben (Patriot Act) rögzített szövetségi jogkörök kibővítését. Az egyetlen pont, amellyel némiképp kilóg a többiek közül az az, hogy támogatja a bevándorlók helyzetének tisztázását. De az igazi probléma Gingrich jelöltségével kapcsolatban mégis inkább a múltban található. Könnyű célpont lehet belőle többek között azért, mert az adószabályok megsértése miatt 1997-ben 300 ezer dolláros büntetést kellett fizetnie házelnökként, ami példa nélküli az ország történetében. Összefüggésbe került a neve a válság kitörése előtt becsődölt, majd az állam megmentett Freddie Mac állami ingatlankezelő társasággal, ahonnan korábban 1,6 millió dolláros fizetést kapott. Ráadásul magánélete sem mentes a botrányoktól, hiszen éppen a harmadik feleségénél tart, a jelenlegi házastársával például éppen akkor volt titkos kapcsolata, amikor kemény szavakkal támadta Bill Clintont a Monica Lewinsky-ügy miatt.
A népszerűsége a felsoroltak miatt a politológusok szerint nem a személye, hanem a Mitt Romneyval szembeni alternatíva hiányának tudható be. Herman Cain* és Rick Perry kompromittálódása után (előbbi szexuális botrányi, utóbbi botrányos kijelentési miatt veszít folyamatosan támogatottságából) tehát Newt Gingrich lehet Romney egyetlen ellenfele, de azért a csontvázakra érdemes lesz odafigyelni, hiszen sohasem lehet tudni, hogy Gingrichet melyik fogja a mélybe rántani.
Tóth Nándor Tamás
* Herman Cain tegnap bejelentette visszalépését az elnökjelöltségtől!
