Tony Blair volt munkáspárti miniszterelnök talán a legjobb példa arra, hogy hogyan lesz valaki elismert, majd sokszor kárhoztatott politikusból rendkívül sikeres üzletember. Blair cégeinek bevételei ugyanis lemondása óta folyamatosan növekednek. A néhai miniszterelnök azonban komoly bajba kerülhet, hiszen könyvvizsgálati adatokra hivatkozva a múlt héten több brit lap is megszellőztette, hogy ezeknek a vállalkozásoknak a bevételei, valamint az általuk befizetett adók korántsem állnak egymással köszönő viszonyban.
A volt brit miniszterelnök a méltán elhíresült iraki háborúig a jelenkor talán legkiválóbb politikusainak egyike volt, legalább is személyes véleményem szerint mindenképpen. 1997-ig ugyanis, amikor is majdnem két évtized után alakíthatott ismételten kormányt a Munkáspárt, a párt egy színtelen-szagtalan massza volt, melynek sem a választók által komolyan vehető programja, sem pedig a média szintjén elismert arcai nem voltak. De Tony Blair színre lépésével ez a folyamat gyökeres fordulatot vett, hiszen az akkor még ifjú politikus nemcsak a pártelnöki tisztséget szerezte meg, hanem a választók szívébe is belopta magát szókimondásával, energikusságával és rendíthetetlen akaratával. Az 1979 és 1997 között az ellenzék soraiban sínylődő baloldali pártot Blair és csapata lényegében teljesen megújította, mind ideológiai (New Labour), mind pedig arculati szinten. Nem is csoda, hogy a ’97-es választásokon a Munkáspárt elsöpörte a 18 évnyi kormányzásba megfáradt Konzervatívokat.
("Eddig volt minek örülni, de mi lesz most?", f: www.telegraph.co.uk)
A 2003-as iraki háború azonban a kormány mögött álló szinte rendíthetetlennek hitt választói támogatottságot is kikezdte, hiszen Blair teljes mellszélességgel kiállt az afganisztáni misszióval szemben meglehetősen gyenge lábakon álló és komoly belföldi / nemzetközi nemtetszésnek örvendő iraki invázió mellett. Arról nem beszélve, hogy ez az egyetemes utálat csak fokozódott, miután kiderült, hogy az amerikaiak és britek, vagyis, elsősorban George W. Bush és Tony Blair által hangoztatott okok, melyek elkerülhetetlenné tették a beavatkozást Szaddám Husszein rezsimjével szemben, egytől-egyig csúfosan megdőltek. Ezek után mindössze hab volt a tortán a pénzért vehető nemesi címek ügye, ami szintén a kormányt sújtotta. Összességében tehát elmondható, hogy ez a két botrány megpecsételte a modern brit politika egyik kiemelkedő alakjának karrierjét, akinek a lemondását ezt követően várni lehetett, hiszen teljesen elfogyott körülötte a levegő.
Természetesen nem Tony Blairről beszélnénk, ha lemondása után nem dobott volna valami hatalmasat a sokak szerint minden mostani média barát politikus atyja. A kiváló megjelenésű és remek szónok hírében álló volt miniszterelnök számára ugyanis a tanácsadói lét szinte magától értetődő volt. Bár Blair indulása a civil életben nem volt rögtön a pénzhez köthető, hiszen elsőre csak egy nonprofit vallási szervezetet (Tony Blair Faith Foundation) megalapítását szorgalmazta, mégis, az elmúlt három évben a néhai politikus már igazi font milliomossá avanzsált számtalan pénzügyi érdekeltségének köszönhetően. Hozzátéve, hogy vállalkozásain kívül Blair több neves cég igazgatótanácsi tagja és tanácsadója (JP Morgan, Zurich LVMH, stb.), valamint a földkerekség egyik legkeresettebb, fellépésenként nem ritkán 100 ezer fontot elkérő előadója.
Hiába azonban a nagy vagyon és a siker, a múlt héten Blair újból a figyelem középpontjába került. Ám eltérően a közelmúltbéli esetektől (pl. saját könyvének bemutatója), a volt kormányfő ismét könnyen a történelem rossz oldalán találhatja magát, hiszen ha beigazolódik a gyanú, hogy adót csalt, a bírósági elmarasztalás sem kizárt. Lévén, ha azt vesszük, hogy egyik cégcsoportjának (Windrush Ventures) tavaly közel 12 milliós fontos bevétele, valamint 10,3 millió fontos adminisztratív kiadása volt, akkor az ehhez mérten befizetett 300 ezer fontnyi adó teljesen legálisnak tűnhet. Ellenben a cég hivatalos bevallásában az összesen 26 munkavállalóra közel 2,3 millió font van csak elszámolva, vagyis, a brit napilapok szerint meglehetősen véleményes az így megkapott több mint 10 millió fontos adminisztratív költség. Főleg úgy, hogy a Windrush Ventures elsősorban menedzsmentszolgáltatásokat nyújt ügyfeleinek. De a szigetországi média szerint Blair egy másik cégcsoportja (Firerush Ventures) is meglehetősen fura, már-már követhetetlen szerkezetével és bevételi forrásaival, úgyhogy szinte bizonyos, a volt brit miniszterelnökről még sokat fogunk hallani az elkövetkező hónapokban, években.
Németh Áron Attila
