A közeljövőben a francia választások mellett lesz egy másik fontos, ha nem is országos megmérettetés Európában, amire érdemes lesz odafigyelni. Május 3-án ugyanis a londoniak is az urnák elé lépnek, hogy szavazzanak arról, Boris Johnson konzervatív vagy Ken Livingstone munkáspárti jelölt maradjon/legyen a világváros polgármestere. A verseny azért különösen érdekes, mert a „harc” a szigetország talán két legszínesebb politikai egyénisége között zajlik.
Amikor a legutóbbi londoni választáson Boris Johnson legyőzte Ken Livingstone-t, az akkorra már 2000 óta hivatalban lévő polgármestert, szinte senki nem hitt a szemének. A nem várt siker után a brit lapok napokig arról cikkeztek, hogy ehhez az eredményhez kisebb fajta csoda kellett, hiszen még a konzervatívok is úgy voltak, hogy ha Londonról van szó, akkor a szavazók csak is Livingstone-ra voksolhatnak. Nem így lett. Bár a győzelem szoros volt, alig néhány százaléknyi, a munkáspárti vereség mégis előrevetített valamit abból, amivel a pártnak 2010-ben szembesülni kellett.
(Egy "ágyban" az ellenséggel, f: www.guardian.co.uk)
Pedig az akkori választás is remekül indult Livingstone vagy – ahogy a helyi média szokta nevezi –„Vörös Ken” számára. Biztosan vezetett nagyjából félidőig, aztán viszont Boris előzött, és a brit politikai élet bohóca megtartotta szűkös vezetését. A helyzet azonban úgy tűnik, most sem változik. Bár tény, jelenleg Johnson a regnáló városvezető, a vezetés eddig mégis Livingstone kezében volt. Az egyik utolsó Ipsos Mori felmérés szerint a két városi óriás között 2-3 százalék volt a különbség – Livingstone javára – egészen a múlt hét végéig. Egy frissen kirobbant botrány, pontosabban kettő, ugyanis megint könnyen Vörös Ken sikerébe kerülhet. Az egyik történet meglehetősen egyértelmű: Livingstone egy újságírói kérdésre, miszerint mit vár a londoni zsidó közösségtől, azt felelte, hogy semmit, mivel gazdagságuknál fogva a zsidók úgysem támogatnának egy munkáspárti jelöltet. Felesleges talán taglalni, hogy a zsidó közösség mély felháborodásának adott hangot, ahogy több jeles baloldali újságíró is kemény szavakkal illette Livingstone-t. A történethez persze hozzátartozik, hogy Ken Livingstone soha sem a zsidóbarát megszólalásairól volt híres, de nyilván a mostani helyzetben, hogy pártjának vezetője is e felekezeti csoporthoz tartozik, több mint érdekes.
Ám amíg ez az ügy csak egy kisebb csoportot érint, addig a másik botrány, amely a múlt héten látott napvilágot, könnyen a polgármesterségébe is kerülhet a baloldal első számú jelöltjének. Az egyik nyilvános rádióvitában, miután a jelöltek (Johnson és Livingstone mellett még Jenny Jones (Zöld Párt) és Brian Paddick (Liberál Demokraták) is versenyben van – szerk.) pénzügyeire terelődött a figyelem, Jenny Jones, a zöldek jelöltje kijelentette, hogy amerikai módra az összes jelöltnek nyilvánosságra kellene hoznia azt, hogy mennyit keresett és mennyi adó fizetett az elmúlt években. Ken Livingstone kivételével az összes jelölt ennek a felhívásnak már másnap eleget is tett. Livingstone azonban, tetézve saját gondjait, kampánymenedzserén keresztül jelezte, hogy ő csak akkor hajlandó ezeket az információkat bemutatni, ha az összes többi jelölt a közvetlen hozzátartozóinak a pénzügyeit is nyilvánosságra hozza. A The Sunday Telegraph konzervatív hetilap viszont egy huszárvágással eldöntötte a kérdést, miután megjelentették, hogy Livingstone közel 50 ezer font megfizetését „felejtett el” a hatóságoknak. (A lap állítása szerint ezt az összeget Livingstone egy családi cégén keresztül egyszerűen zsebre tette.) Az egészben különösen kellemetlen, hogy Livingstone a közelmúltban egy olyan ötletének adott hangot, miszerint: „azok a gazdag rohadékok, akik nem fizetnek rendesen adót, nem szavazhatnának.” Mondani sem kell a YouGov legfrissebb felmérése szerint az eddig szűkös Livingstone előny egy csapásra közel 8 pontos Johnson vezetésre módosult.
Természetesen nem vitás, ahogyan a Guardian fanyalgó szerkesztőségi cikkében írja, London többet érdemelne a mostani két éllovasnál, főleg az olimpia évében. Hiszen igazán sem Johnson, sem Livingstone nem a valós és megvalósításra érdemes terveiről, ötleteiről híres, hanem sokkal inkább brutális egójukról és személyiségükről. De ha a londoniaknak ez kell, ám legyen, mivel cikk témát mindketten fognak szolgáltatni bőven.
Németh Áron Attila
