Miközben a szíriai polgárháborúnak már kilencezer halottja van, az Asszad-kormány nem hajlandó visszavonni az ellenzéki városokat ostromló katonai erőit. Ez a lépés lenne az alapja a Kofi Annan korábbi ENSZ főtitkár vezetésével kidolgozott béketervnek, jelenleg azonban sokkal inkább valószínűsíthető a konfliktus további eszkalálódása.

Keddtől számítva 48 órája van Bashar al-Asszad szír elnöknek, hogy parancsot adjon hadseregének az ellenzékiek által uralt városok ostromának befejezésére, azonban úgy tűnik, miközben egyes pozíciókat elhagynak a kormányerők, más települések lövetésébe kezdenek bele. Mára szinte kizárólag maga a béketerv kidolgozója, Kofi Annan reménykedik abban, hogy csütörtökre fegyvernyugvás áll be a közel-keleti országban. A több mint egy éve tartó szíriai kormányellenes felkelés, amelyre Asszadék véres megtorlással válaszoltak, új szakaszba érhet, hiszen Törökország erőteljes diplomáciai kampányba kezdett, hogy új, minden korábbinál szigorúbb ENSZ BT határozatot csikarjon ki a nagyhatalmakból az Asszad-rezsimmel szemben.

Kofi Annan, a bukott (?) béketerv atyja (forrás: hirado.hu)

Ankara barátságát már hónapokkal ezelőtt elvesztette Bashar al-Asszad, azonban mostanra a török politikai vezetés végképp megelégelte a szíriai mészárlást. Törökország nem nézheti tétlenül, hogy a határait a polgárháborús vérengzés elől menekülő szíriaiak tucatjai-százai lépik át minden nap, jelenleg már huszonötezer menekült él a szír-török határ északi oldalán. Hétfőn a török politikai elit újabb megoldandó problémával találta szemben magát, hiszen a szír csapatok átlőttek az egyik ilyen menekülttáborba, megölve két török állampolgárt is, megsértve Törökország szuverenitását.

Erdogan török miniszterelnök jelenleg Kínában tárgyal az ENSZ BT erősebb fellépéséről, külügyminisztere pedig Moszkvát igyekszik rábírni a határozottabb cselekvésre. Ezen két állam nélkül nem lehet Szíriát térdre kényszeríteni, azonban mindeközben az Asszad-rezsim továbbélése és fokozódó elszigetelődése elsősorban Iránnak kedvez. A perzsa állam így még inkább egyoldalú függésbe hozhatja Szíriát, elmélyítve a Libanontól Afganisztán nyugati részéig terjedő iráni befolyási zónát. Ezzel Törökország új külpolitikai stratégiáját lehetetlenítené el teljesen, amely éppen a hajdani Oszmán Birodalom arabok lakta területeire való gazdasági és politikai visszatérést tűzte ki céljául.

Erdogan többször kilátásba helyezte, hogy bár igyekeznek elkerülni, de a török katonai beavatkozást is elképzelhetőnek tartja, amennyiben nem sikerül békésen rendezni a szíriai konfliktust. A tárgyalásos megoldásnak egyre kisebb a valószínűsége, hiszen Asszad és köre már nem sok mindent veszíthet a végsőkig való kitartással, arra pedig, hogy a NATO újabb közel-keleti polgárháborúba avatkozzon be, az erős orosz és kínai ellenállás miatt kicsi az esély. Oroszország legalább hallgatólagos beleegyezése nélkül Törökország sem fog belekezdeni egy kalandor katonai akcióba, ráadásul egy államközi konfliktus a török-szír határon átterjedhet az iraki területekre is, amely egyáltalában nem áll Ankara érdekében. Jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv, az Asszad-rezsim fokozatos elszigetelődése, további áldozatok ezrei és Irán növekvő befolyása a térségben, miközben a megoldás kulcsa leginkább Moszkva kezében van.

Csepregi Zsolt