Izrael válaszúton: tűzszünet vagy szárazföldi beavatkozás?

2012. november 19.

A mára hetedik napja tartó konfliktus Izrael és a Gázai övezetet uralma alatt tartó Hamasz palesztin terrorszervezet között kritikus szakaszba lépett, nagy az izraeli haderő szárazföldi beavatkozásának esélye Gázában, amennyiben a Hamasz nem adja fel új, iráni gyártmányú rakétáit.

shamsara20121117084621110.jpgA Gázai övezetből Izrael ellen kilőtt rakéták (forrás: PressTV, presstv.ir)

A második öbölháború óta legfeljebb a szórványos próbákon volt légiriasztás Tel-Avivban és Jeruzsálemben, azonban ma nagyon is komolyan veszik a harsonákat az itt élők, hiszen a Hamasz legfejlettebb Fadzsr-5 rakétái már nem csak a Gázai övezet közelében lévő településekre, hanem a zsidó állam magterületére is csapást tudnak mérni. A november 14-én, hivatalosan Ahmed Dzsabari, a Hamasz katonai szárnyának vezetőjének kiiktatásával megkezdődött Felhőoszlop hadművelet válasz volt a katonai beavatkozást megelőző elszaporodó rakétatámadásokra a Gázai övezetből. Az izraeli reakció valódi célja azonban egy ennél sokkal jelentősebb fenyegetés elhárítására irányul, a nagyvárosokra most kilőtt Fadzsr-5 rakéták mindegyikének elpusztítására. Ezeknek az új rakétáknak a Gázai övezetbe juttatásával a Hamasz alaposan megváltoztatta a katonai erőviszonyokat a térségben és Izrael számára vállalhatatlan biztonsági helyzetet teremtett.

A következő órák és napok nagy kérdése, hogy az izraeli döntéshozók és katonai vezetők megelégszenek-e a Hamasz általuk már ismert fegyverraktárainak célzott elpusztításával, vagy pedig a maradék rakéták megtalálásának és a déli fenyegetés minimálisra csökkentésének érdekében szárazföldi akciót indítanak-e az övezet ellen. Ne tévesszen meg bennünket a Hamasz által kilőtt modern rakéták viszonylag kis száma és pontatlansága. A Hamasz a rakéták forrásául szolgáló szudáni fegyverüzem október 24-i lebombázása után már valószínűleg sejtette, hogy Izrael tud arról, hogy iráni rakéták birtokába jutott. Ezért is igyekezett november elején gyorsan lecsitítani az Izrael ellen ciklikusan rakétatámadásokba fogó, még a Hamasznál is radikálisabb terrorszervezeteket, hiszen tudhatták, Izrael ezúttal nem intézi el az ügyet egy-két katonai célpont kilövésével. Nem is hajlott Izrael a tűzszünetre, hanem Ahmed Dzsabari megölésével együtt átfogó légihadjáratot indított a Hamasz csapásmérő képességének felmorzsolására. A Hamasz „már úgy is mindegy” alapon lövi ki a Fadzsr-5 rakétákat Tel-Avivra és Jeruzsálemre, növelve ezzel saját presztízsét az ellenséges Fatah kárára. A kilőtt iráni rakéták kis száma azt mutatja, hogy a Hamasz bízik a tárgyalásos rendezésben és így abban, hogy megtarthat készleteket ezekből a fegyverekből. Izrael egyelőre biztosan óvakodik megindítani egy átfogó szárazföldi offenzívát, hiszen a 2008-as Öntött ólom hadműveletnek is komoly diplomáciai ára volt, ez most se lenne másképpen, ráadásul azóta egy teljes megváltozott és sokkal ellenségesebb Közel-Kelettel találta magát szemben a zsidó állam. Egyiptom már vissza is hívta izraeli nagykövetét, mégis éppen nekik leginkább az érdekük, hogy amellett, hogy a palesztin nép támogatóiként tűntethessék fel magukat, ne szakadjon meg a viszony az izraeliekkel, hiszen ezzel együtt minden bizonnyal búcsút mondhatnának az Egyesült Államok által nyújtott anyagi és katonai segítségnek is. Ezt az egyensúlyozást jól mutatja, hogy egyedül Egyiptom igyekszik valóban közvetíteni a felek közt egy esetéeges tűzszünet érdekében.

A jelenlegi helyzet legnagyobb nyertese Irán, amely Szudánon keresztül felszerelte a Hamaszt az új rakétaarzenállal. Egyrészt sikerült lekötnie Izraelt, amely katonailag fenyegeti az iráni nukleáris programot és megmutatnia, hatékony segítséget tud nyújtani a palesztin fegyveres szervezeteknek, amennyiben hozzá fordulnak és nem az őket „eláruló” arab országokhoz. Másrészt egy időre sikeresen elterelte a figyelmet a szíriai polgárháborúról, éppen akkor, amikor az Iránnal szövetséges Aszad-rezsim ellenzéke kezd olyan formát ölteni, amelyet már érdemes lehet katonailag felszerelnie mind az Arab Liga államainak, Törökországnak és a Nyugatnak is. Harmadrészt Izrael most láthatja, az iráni nukleáris létesítmények elleni megelőző csapás nem csak egy komoly másodlagos fronttal (északon a Hezbollah ellen), hanem délen, egy hatékony rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákkal felszerelt Hamasszal is számolnia kellene. A következő órákban el fog dőlni, hogy Izrael, ahol két hónap múlva parlamenti választásokra kerül sor, inkább együtt él-e a megnövekedett déli fenyegetéssel és belemegy egy tűzszünetbe, vagy pedig egy szárazföldi beavatkozással visszabillenti a mérleg nyelvét, kockáztatva ezzel azt, hogy a nemzetközi közösség rosszallása miatt ugyancsak nehezen vállalható diplomáciai árat kell fizetnie a közvetlen biztonságért.


Csepregi Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr914913882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pecs2010 2012.11.19. 14:09:01

Normális, objektív cikk!
Végre!
süti beállítások módosítása