Az Európában rendkívüli figyelemmel követett német választás árnyékában szeptember végén Ausztriában is parlamenti választásokat tartottak. A nyelvi reláció és az időbeli közelség elkerülhetetlenné teszi az összehasonlítást, amelyet csak fokoz a mindkét ország esetében várható nagykoalíciós felállás.
Kezdjük rögtön a legnagyobb különbséggel: a szélsőjobboldal és a populisták összesen a szavazatok közel 30%-át szerezték meg Ausztriában. A társadalom jobbratolódásának legijesztőbb tünetét mutató adat abból az országból érkezett, ahol rendre a kontinens legalacsonyabb munkanélküliségi adatait mérik, a gazdaság alig érezte meg a válságot és az infláció is lehanyagolható.
(Osztrák választási végeredmény 2013, f: www.wp.xin.at)
A szélsőjobbal idén három párttal képviselte magát a választásokon. A legnagyobb nyertes a mind jobbra tolódó, xenofób és euroszkeptikus Osztrák Szabadságpárt (ÖVP). A 2005 óta párt élén álló Heinz-Christian Strache azért tudott kiváló eredményeket elérni, mert legfőbb konkurenciája, a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ), Jörg Haider halálával elveszítette karizmatikus vezetőjét, ráadásul korrupciós botrányok is megtépázták a 2008-ban több mint 10%-ot elérő párt hírnevét. A BZÖ kiesett az országgyűlésből, bekerült viszont helyette a Frank Stronach osztrák-kanadai iparmágnás vezette Stronach Párt. Az euró és Európa-ellenes (de nem idegengyűlölő) kirohanásaival nagy népszerűséget elért induló eredménye még így is csalódás, hiszen a korábbi helyhatósági választások és a közvélemény-kutatások alapján jóval több szavazatra számítottak az elemzők és maga Frank Stronach egyaránt.
A szélsőjobbal előretörése egyértelmű jel, az osztrák lakosság mind nagyobb része kevesebb Európát és több populizmust akar. A tendencia kontinens-szerte észlelhető, és ezen nem segítenek a sok esetben cselekvőképtelennek, eredménytelennek mutatkozó európai vezető és a hasonlóképpen inkompetensnek tűnő, Európa-barát kormányok. Ausztriában pont ez a helyzet, ezt tükrözte az idei választás is. Németországhoz hasonlóan a néppárti-szociáldemokrata koalíciót vezető Faymann kormány az európai mércével nézve kifejezetten megnyugtató gazdasági helyzetben nem vállalt fel semmilyen szükséges átalakítást az adók és az oktatás területén. A strukturális reformok elbuktak az ellentétes oldalon álló koalíciópártok vitáin. Ezáltal a második Merkel kormányhoz hasonlóan megint egy olyan kormányt láthattunk, amely csak követni képes az eseményeket. Ez történt tavaly a 27 milliárd eurós megszorító-csomag összeállításakor is.
A szavazatszámlálás után Werner Faymann, a szociáldemokrata párt (SPÖ) és Michael Spindelgagger, a néppárt (ÖVP) vezetője egyaránt hangsúlyozta, a választás eredménye egy komoly jel, nem lehet csakúgy visszatérni a korábbi kormányzási formához. Márpedig szinte biztosan nagykoalíció lesz, igaz, ezt egyre kevésbé hívhatjuk nagynak. A következő ciklusban az SPÖ-ÖVP összesen 99 képviselővel indul a 183 fő parlamentben. Az SPÖ elve kizárja az együttműködést a populista pártokkal, a fennmaradó zöldek és az új indulóként bekerülő liberális, Új Ausztria – Neos együtt is csak 33 képviselővel rendelkezik. Az ÖVP hangsúlyozza, nyitva hagyja az ajtót a FPÖ előtt (2006 és 2008 között közösen kormányoztak), de erre az egyre szélsőségesebbé váló szabadságpártiak miatt kevés az esély.
Az osztrák választásokon az látszódik, hogy a jelenlegi politikai elittel egyre elégedetlenebbek a szavazók – ezt mutatja a nagyszámú érvénytelen szavazat és a csökkenő választási részvétel is –, ezért új, vagy a populizmusban új pártok felé veszik az irányt. Az elégedetlenek, a protestszavazók és a szélső-jobb szimpatizánsok véleményének folyamatos nélkülözése komoly társadalmi feszültséget szülhet még az olyan, látszólag rendben lévő országban is, mint Ausztria. Jövő hónapban várható a koalíciós tárgyalások lezárása. Az új kormánnyal kapcsolatban csak annyi biztos, hogy rendkívül komoly feladatok állnak előtte.
Tóth Nándor Tamás
