Fókuszban Kína: Mérlegen a kormány Globális Nyitása

2014. április 23.

Az elmúlt évtizedekben Magyarország külpolitikáját az euroatlanti orientáció jellemezte. A világgazdasági válság azonban nyilvánvalóvá tette, hogy szükség van az olyan régiókkal és országokkal történő kapcsolataink erősítésére, amelyek meg tudták őrizni gazdasági stabilitásukat és fejlődő képességüket. Nem is csoda, hogy a sokak által Ázsia századaként aposztrofált jelenkor, ennek a stratégiának egyik kiemelt fontosságú célpontjává tette számunkra a Kínai Népköztársaságot. Fontos megjegyezni, hogy a keleti orientáció már a korábbi kormányok alatt elkezdődött, azonban tény, hogy igazán nagy hangsúlyt csak 2010 óta kapott. Górcső alá véve a kínai-magyar relációt érintő eredményeket tehát feltehetjük a kérdést, hogy a politikai retorikával összhangban vajon a gyakorlatban is olyan eredményes volt-e a Keleti Nyitás, mint azt a kormány hirdeti?

A kínai-magyar kapcsolatok 2003-ban, Medgyessy Péter hivatalos látogatásával (44 év után az első magyar miniszterelnöki látogatás volt ez Kínába) bár már új dimenzióba helyeződtek, azok fontossága csak 2010 óta kap kiemelt hangsúlyt a magyar külpolitikában. Orbán Viktor kormányra kerülésekor úgy fogalmazott: „miért állnánk egy lábon, ha két lábunk van”. Meglátása szerint annak ellenére, hogy nyugati zászló alatt hajózunk, keleti szél fúj a világgazdaságban, amely könnyen feldönti a gyenge, egy lábon álló államokat. Kijelentésével egyértelműen utalt az elkövetkezendő négy év eseményeire. A Kormány ekkor már tudatosan elkezdte építeni keleti bázisát, így 2010-ben a kínai kapcsolatokra való tekintettel (vezető kormányzati szinten) már a Dalai Láma fogadására sem került sor.

A Globális-, más néven Keleti Nyitás legfontosabb célkitűzése a magyar gazdaság Európai Uniótól való nagymértékű függésének csökkentése volt. Az ország külkereskedelmi hányadának döntő többsége az Európai Unióba irányul, amely kiszolgáltatottá teszi a magyar gazdaságot. Egy újabb visszaesés, krízis következtében olyan negatív hatások érhetnék azt, amelyet csak nagy erőfeszítések árán lehetne kompenzálni. Mindezeket figyelembe véve fogalmazódott meg az Ázsiába történő export növelésének igénye. A legfrissebb hivatalos adatok bár pozitív képet mutatnak, ha jobban megvizsgáljuk azokat, láthatjuk, hogy ténylegesen eddig a Keleti Nyitás csak nagyon lassú növekedést eredményezett az Ázsiát célzó export mennyiségében. A Kínából származó import mértéke csökkenni látszik, de messze nem éri el ez sem a remélt számokat. A Kínával szemben fennálló magyar deficit szintén csökkent, amely alapjában véve szintén pozitív jelenség.

A külkereskedelmi statisztika részletesebb vizsgálata során kitűnik, hogy a magyar kivitel növekedését főként néhány nagyobb cég adja, például az Audi. Több esetben azonban csak vállalaton belüli kereskedelmet jelent az általuk generált export, így a belső mozgásokat figyelembe véve a tényleges nemzeti magyar kivitelben nem találhatjuk meg a keresett nagy áttörést. A napokban Szijjártó Péter a Miniszterelnökség külügyi és külgazdasági államtitkára bejelentette, hogy hosszas engedélyezési folyamat végeredményeként Magyarország megkapta az engedélyt a fagyaszott sertés-, liba- és kacsahús Kínába történő szállítására, amely várakozások szerint tovább fogja növelni az exportot. A mezőgazdasági ágazathoz a Kormány nagy reményeket fűz, de nem szabad azért elhanyagolnunk a tényt, hogy a közeljövő statisztikáinak magas számát az is befolyásolja majd, hogy a jelzett termék kiviteli értéke eddig elhanyagolható volt, így ahhoz képest fognak a százalékok is magasabb ugrást mutatni. Megeshet azonban, hogy a valós érték nem alakul a várakozásoknak megfelelően. Úgy gondolom tehát, hogy a Keleti Nyitástól nem várhatunk robbanásszerű eredményeket, a tervezett gazdasági számokat még egy ideig nem fogja elérni, arra pedig igen kevés az esély, hogy az Ázsiával folytatott kereskedelem az Európai Uniótól való függést rövid időn belül kiegyenlítse. A lassú, de biztos növekedés ugyan megmutatkozóban van, de a folyamat hosszadalmas, és tartós eredményre csak akkor lehet számítani, ha több cikluson átívelően folytatódik az elkötelezett keleti politika.

magyar-kína1.jpg

(A magyar-kínai gazdasági kapcsolatok számokban, f: www.mti.hu)

Fontos aspektusát jelentette még a kormányzat külgazdasági programjának a magyar kis- és középvállalkozások külföldi piacokon történő eredményes részvételének növelése. Ennek segítése képpen Pekingben megnyitották a Magyar Kereskedőházat, mely kiváló kezdeményezésként szolgál ezen feladatok ellátására. Véleményem szerint azonban minden kormányzati segítség ellenére, sokszor a kezdeti lépést nem követik a cégek eredményes, önálló fellépései. Ha ők nem mutatnak fel versenyképes termékeket, valamint a kulturális különbségek miatt tárgyalási nehézségekbe ütköznek, a legjobb üzletek sem kerülnek megkötésre. A kis-és középvállalatok számára nehézséget jelent a Kínába történő kiutazás költségessége, az új környezetben, új normák szerinti beilleszkedés. Úgy gondolom, hogy kellő segítséggel, kidolgozott programokkal piacra segítésük lehetséges lenne, hiszen Magyarország rendelkezik olyan versenyképes termékekkel, amelyekre a kínai piacokon is kereslet mutatkozna. Ám azok célpontjaként mindenképpen a kisebb városokat, tartományokat kell kijelölni, hiszen a nagyobb városokban a versenytársak, multik által generált versenyben sokkal nehezebb lenne az érvényesülésük.

Az elmúlt időszak pozitív hozadéka, hogy a Magyar Eximbank bankközi hitelkeret megállapodást kötött kínai partnerével. Ennek értelmében a kínai Exim 100 millió euró értékben nyújt kedvező feltételekkel hitelt a magyar banknak abból a célból, hogy a Magyarországon működő kínai tulajdonú, vagy Kínába irányuló exporttevékenységet folytató vállalkozások, illetve, azok magyar beszállítói részére kedvező finanszírozási lehetőségek álljanak rendelkezésre. Az elmúlt négy év során a Magyarországra érkező kínai befektetések száma is jelentősen megugrott, mind a Wanhua, Huawei, Lenovo, ZTE leányvállalata megtalálható az országban. A Huawei, ZTE, Wanhua trió ráadásul együttműködési megállapodást kötött a Nemzetgazdasági Minisztériummal, továbbá a közelmúltban Szijjártó Péter pekingi látogatása során megszületett egyezmények között van a Huawei Technologies magyar Kormánnyal létrejött stratégiai megállapodása, valamint a Wizz Air és a kínai ICBC lízing cége által kötött hitelszerződés is, melyek további potenciált jelentenek.

A politikai kapcsolatok ápolása, erősítése érdekében a magas szintű látogatások bizalomerősítő szerepe vitathatatlan. A magyar-kínai relációt tekintve az elmúlt négy év bővelkedik ilyenekben. Kezdésként 2011 júniusában Budapesten került megrendezésre az első Kína–Közép-Európa Fórum, valamint ugyanebben az évben az ASEM (Ázsia-Európa Csúcstalálkozó) is lezajlott. Ven Csia-pao kínai miniszterelnök továbbá hivatalos látogatásra érkezett Magyarországra. A sort 2012-ben Li Ko-csiang folytatta, majd végül, de nem utolsó sorban az idei év elején Orbán Viktor is hivatalos úton járt Kínában, aki utoljára 2010 végén járt ott utoljára; amely a kínai holdújévet követően az első kiemelt jelentőségű politikai látogatás volt Pekingben. Úgy gondolom, hogy ez szimbolikus jelentőséggel bír a magyar oldal felé, és mindenképpen pozitív üzenetet közvetít. Li Ko-csiang és Hszi Csinping pártfőtitkár-államfő is fogadta a magyar miniszterelnököt, elismervén Magyarország közép-kelet európai régióban betöltött fontos szerepét. Továbbá a tény, hogy még a választások előtt került sor a látogatásra, azt bizonyítja, hogy Orbán Viktort már ekkor a választások győztesének tartották. Ellenkező esetben egy későbbi időpont került volna kijelölésre. A magyar diplomáciai jelenlét tehát erős Kínában, 2010-ben Csunkingban megnyitotta kapuit az új főkonzulátus, amely az első kelet-európai képviselet volt a városban. A konzulátus újranyitási hullám pedig a közelmúltban elérte Hongkongot is, ahol újra megkezdte működését a magyar képviselet.

magyar-kína2.jpg

("Így nyitottunk keletre" - Nemzeti Külgazdasági Hivatal adatai, f: www.nepszava.hu)

A magyar-kínai relációban a gazdaságpolitika mellett azonban a kultúra szerepe sem elhanyagolható. A régiónkból egyedülálló módon, Magyarországon sikeresen működik a magyar-kínai kétnyelvű iskola, valamint az ország méretéhez képest magas a Konfuciusz Intézetek száma. A mindkét oldalon működő kulturális intézeti jelenléte is az együttműködés sikerességét bizonyítják. Véleményem szerint a jövőben a magyar-kínai kapcsolatok fontos aspektusa lehetne a turizmus, amelyet a közvetlen Peking-Budapest, vagy Sanghaj-Budapest repülőjárat visszaállítása tehetne sikeressé. Még ki nem aknázott lehetőségek rejlenek a vízgazdálkodás, a környezetvédelem területén is. A területen levő magyar szakértelem, amely a 2013-ban Budapesten megrendezett Víz Világtalálkozó keretein belül bizonyítást is nyert, kínai tőkével párosítva kölcsönös előnyökhöz juttatná a feleket. Kína általában a közép-kelet-európai térséget nem országonként kezeli, hanem sok esetben egy egységes régióként. Annak fényében, hogy nem csak Magyarország rendelkezik Keleti Nyitás programmal, úgy gondolom, hogy a jövőre tekintve előnyösebb lenne, ha egy jól szervezett együttműködés valósulna meg versenytársainkkal, így a 2013. november végi Kelet-Közép-Európa–Kína csúcstalálkozón a Budapest-Belgrád vasútvonal korszerűsítése érdekében kezdődött együttműködéshez hasonlóan, több országot érintő nagyberuházások valósulhatnának meg. Nem elhanyagolható az sem, hogy 2014-ben ünnepeljük a magyar-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 65. évfordulóját, amelyet szintén szépen megkoronázna egy újabb kínai beruházás.

A fentiek fényében a Keleti Nyitás politikája szerintem jó irány. Nem szabad ugyanakkor elfelejtenünk, hogy nem várhatunk egyik napról a másikra bekövetkező robbanásszerű eredményeket. Továbbá mindamellett, hogy az ország erőfeszítéseket tesz a keleti partnerekkel történő együttműködés megvalósítására, figyelni kell a nyugat-európai szövetségi rendszer, az Európai Unióval történő együttműködés fenntartására is. Véleményem szerint ennek a célzott egyensúlynak a megvalósulása a közelmúltban több esetben kérdéses volt. Az elmúlt évek során az Európai Unióval szimpatizálók többsége úgy érezhette, hogy Magyarország nem hű az integrációhoz, sokkal jobban favorizál a nem egy esetben a kommunizmus maradványaként számon tartott Kínát, vagy éppen Oroszországot, amelyektől korábban éppen, hogy próbált eltávolodni. Úgy gondolom, hogy ahhoz, hogy a Keleti Nyitás Kína vetülete nagyobb szimpátiát váltson ki az emberekből elengedhetetlen, hogy az elmúlt időszakhoz képest kiegyensúlyozottabb legyen a két oldalhoz való viszonyulás. Ezen felül a köztudatban, számos esetben téves sztereotípiák élnek a kínaiakról, amelyek csökkentéséhez fontos lenne egymás jobb megismerése. Meglátásom szerint ennek csökkentéséhez nem csak a Keleti Nyitásról szóló általános tájékoztató programok segítenének hozzá, hanem a kétoldalú ösztöndíjprogramok számának növelése is. Az új generációból kikerülő döntéshozók ugyanis csak akkor tudnak majd megfelelően igazgatni, ha tisztában vannak a partner szokásaival, tradícióival, és ismerik azok miértjeit. Jelen pillanatban azonban még nem ez a helyzet, bár az úton talán már elindultunk.

Gyuris Klaudia

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr386070580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása