Közeleg az európai CIA börtönök teljes leleplezése

2014. július 24.

Példát statuáló döntés született az Emberi Jogok Európai Bíróságán: Lengyelországot elítélték a területén felállított titkos CIA börtönök miatt, ahol valószínűleg több al-Kaida tagot is kínzásoknak vetettek alá az amerikaiak. Persze, mint az tudható, nem a lengyeleknél voltak egyedül ilyen telephelyek, hanem például a velünk szomszédos Romániában is. Ezek fényében adja magát a kérdés: leleplezések sora jöhet a régióban, vagy akár az egész kontinensen?

Még 2005-ban robbant a hír, hogy az amerikai Központi Hírszerzési Ügynökség (CIA) nem csak az akkor már leleplezett guantánamói és afganisztáni börtönökben tartja fogva és vallatja kínzással a terrorizmus elleni háború során elejtett foglyait, hanem Európában is. A kérdéskörben azonnal megindultak az európai uniós és önálló nemzeti nyomozások – utóbbiak máig nem hoztak eredményt, mutatva az ügy kényes mivoltát – több országban hatalmas botrányokat és politikai bukásokat okozva (a gyanú felmerülése miatt mondott le például a litván külügyminiszter 2010-ben). Későbbiekben feltárták, hogy a szeptember 11-i támadások után több ország (az Open Society Justice Initiative riportja szerint összesen 54) segédkezett az Egyesült Államoknak a foglyok előállításában, szállításában, és – néhány esetben – fogva tartásában. Érdekességképp: Magyarország nincs ezen országok között, az akták szerint hozzánk valójában nem érkeztek amerikai repülőgépek, ami a nyilvántartásokban erre utalóan szerepel, az csupán elterelő, direkt fals információ volt. A reflektorfény hamar ezen utóbbi tevékenységet engedélyező országok felé fordult, így került a figyelem középpontjába Lengyelország, Románia és Litvánia.

cia-lengyel.jpg

(Az állítólagos lengyel CIA börtön Szymany-ban, f: www.reuters.com)

Természetesen mindegyik ország következetesen tagadta a börtönök létezésének tényét, és teszik mindezt a mai napig is. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának döntése az egyikükkel szemben pontosan ezért kifejezetten érdekes: (1) hiszen hatására új stratégiára kényszerülhet a lengyel külügyminisztérium a vádak lesöprésében, és így könnyen lehet, hogy ellent kell mondaniuk eddigi saját maguknak bizonyos téren; (2) az ítélet precedensértékű lehet a többi hasonló helyzetben lévő országgal szembeni jogi vitánál, így Románia és Litvánia is hamarosan a bűnösök padjára ülhet. Ez főleg azért valószínűsíthető, mivel Lengyelországnak Abu Zubajdah-nak és Abd al-Rahim al-Nasíri-nek kell kártérítést fizetni az emberjogi egyezmény megsértése miatt, és a román és litván vádak ugyanezen személyek fogva tartásáról és kínzásáról szólnak.

Mindezek mellett teljes hátraarcot nem szabad várni a lengyelektől, hiszen Donald Tusk-nak korántsem érdeke az Egyesült Államokkal való kifejezetten pozitív, mostanában még tovább erősödő viszony elrontása. Sokkal valószínűbb, hogy az európai jogi szabályoknak megfelelően Lengyelország fellebbezni fog (erre három hónapja van) az ítélet ellen, így további időt nyerhet – bár nem sok esély van rá, hogy a döntés később más irányt fog venni. A helyzetet komplikálja a tény, hogy al-Nasíri, az egyik károsult, ügyét épp az amerikai katonai bíróság tárgyalja, akik – ahogy ezt az Emberi Jogok Európai Bírósága is megjegyzi közleményében – könnyen halálra is ítélhetik őt bűnei miatt, tárgytalanná téve a lengyelekkel szembeni vádak egy részét. A végsőkig azonban nem lehet majd halogatni a külpolitikai kellemetlenséget, ugyanis a fellebbezés után a bíróság Nagykamarája által meghozott ítélettel szemben nincs helye ellenvéleménynek, az kötelező lesz Lengyelországra nézve.

cia-lengyel-tusk.jpg

("Gondterhelt napok jönnek" - Donald Tusk, f: www.premier.gov.pl)

A helyzet pedig kifejezetten kellemetlen akkor, amikor a lengyel külügy számos alkalommal erősen bírálta a kelet-ukrajnai orosz szeparatistákat azok embertelen módszereikért, a foglyok jogainak figyelmen kívül hagyásáért, esetleges kínzásukért. A két ügyet természetesen logikus módon nem szabadna összemosni, azonban a nemzetközi politikában és sajtóban ez egy igen negatív színezetet fog adni az eddig a közép-kelet-európai régió élharcosaként tetszelgő lengyel állam tevékenységének. Donald Tusk számára eljött ennek a krízisnek a menedzselésében az utolsó kanyar: döntésre kell jutnia Barack Obamával, hogy milyen limitált információk és vádak elismerésével tudja mindkét állam úgy maga mögött tudni ezt a sötét foltot a múltból, hogy ne maradjon rajtuk hosszú ideig a stigma, és a legkisebb botrányt kavarja a nemzetközi kapcsolataik terén. Mindeközben pedig felkészülhet Románia és Litvánia, akik számára a mostani lépések igen jó példával szolgálhatnak a jövőre nézve – akár negatív, akár pozitív oldalon.

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr256540441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Firefly2009 2014.07.25. 12:53:24

Én ennyire azért nem vagyok optimista a teljes leleplezést illetően. Nagyon kíváncsi leszek,hogy végül is mit hoznak nyilvánosságra és az milyen jogkövetkezményeket fog maga után vonni. Az mindenesetre elmondható,hogy nemcsak Lengyelországnak és a többi érintett európai országnak,de az Egyesült Államoknak is igen kellemetlen az ügy.
süti beállítások módosítása