Tegnap döntött arról az Európai Bizottság, hogy az uniós külügyminiszterek témafelvetéseit megfogadva, keményebb vagy puhább szankciók bevezetését javasolja majd az uniós állam- és kormányfőknek a jövő héten esedékes rendkívüli EU-csúcson az Orosz Föderációval szemben. A lehetséges büntető intézkedések között emlegették például a kaviár import felfüggesztését (gyengébb verzió) és a teljes energiaimport betiltását (durvább verzió). A Bizottság döntése alapján az EU végül még mindig inkább a relatíve puhább szankcionálás irányába mozdul. Fontos viszont látni, hogy ez nem a véletlen műve, hiszen ebben az ügyben nem csak EU-Oroszország, hanem EU tagállamokon belüli, illetve közötti harc is zajlik, amit a britek példája is bizonyít.

David Cameron konzervatív brit miniszterelnök hétfőn az alsóházban szenvedélyes beszédben jelentette ki, hogy: „A jövőben minden európai országból irányuló hadászati jellegű értékesítést le kell állítani, ahogy azt az Egyesült Királyság tette. A védelmi eszközök ügyében, egyoldalúan kijelentettük – ahogy tette azt az Egyesült Államok –, hogy mostantól nem adunk el fegyvert Oroszországnak; úgy gondoljuk, hogy a többi európai országnak is hasonlóan kell cselekednie.”

Kemény szavak ezek egy olyan kormányfőtől, akinek az országa köztudomásúan jelentős haszonélvezője a sokszor Vlagyimir Putyin belsőköréhez tartozó orosz milliárdosok pénzügyi befektetéseinek. A maláj gép múlt heti, orosz szimpatizáns ukrán szakadárok általi lelövése azonban, mint látható, új helyzetet teremtett az európai politikában és ezt Cameron ki akarta használni. Az elmúlt napokban ugyanakkor e pálfordulás nem csak a Királyságra, hanem az eddig szintén inkább oroszbarátnak nevezhető holland kormányra is jellemző volt. Persze az ő éles hozzáállásbeli váltásuk érthető: az ukrán merényletben elhunyt 298 ártatlan jelentős része holland állampolgár volt. Pár napra tehát úgy tűnhetett, hogy szokás szerint az Egyesült Államok meghosszabbított európai keze lesz az Egyesült Királyság, amennyiben keményebb fellépést kezdenek az Orosz Föderációval szemben, majd ehhez hasonló lépések megtételére szólítják fel a többi uniós tagállamot is. David Cameron azonban tervével több szempontból is súlyosan elszámítottan magát.

("Valakinek lesz oka a magyarázkodásra" - David Cameron, f: www.ibtimes.co.uk)

Az első, hogy a maláj gép lelövése ellenére az EU tagállamok jelentős részének (főleg a kisebbeknek) érdekében áll, hogy Oroszországot ne sújtsák rendkívül szigorú szankciókkal, kiemelten az energia- és a fegyveripar területén, hiszen a várható megtorló intézkedések súlya alatt többük gazdasága megroppanhat (példa lehet itt hazánk), vagyis, a harcias brit példát kevesen követnék. A második, hogy a britek ez ügyben kipécézték maguknak a Mistral hadihajók oroszországi eladását éppen mostanában véglegesítő francia szocialista kormányt, akiket felszólítottak az ügylet leállítására. A Francois Holland vezette kormány ellenben azonnal visszavágott a brit pénzügyi szektor kivételezett helyzetének felemlegetésével, és az abban betöltött orosz szereppel. A harmadik, hogy éppen az elmúlt napokban derült fény három komoly, Oroszországot is érintő szigetországi hírre. Az egyik szerint a miniszterelnök és a londoni főpolgármester egy egykor volt Putyin bizalmas és miniszterhelyettes volt feleségével készül teniszmeccset játszani, aminek a bevétele (160 ezer font) a Konzervatív Párt kasszájában landol. A másik szerint Cameron egyik külkereskedelmi küldötte, Charles Hendry, annak az orosz-brit kereskedelmi kamarának a vezetője, aminek a felügyelő bizottságában több olyan személy is helyet foglal, akik jó viszonyt ápolnak a putyini Kremlinnel – nem beszélve arról, hogy egyikük vállalata fejleszti azokat a Buk-rakétákat, amelyekkel ukrán szakadárok vélhetően lelőtték a maláj utasszállítót. A harmadik szerint pedig, ami egyben legmegsemmisítőbb erejű felfedezés a brit miniszterelnökre nézve, a konzervatív-liberális demokrata kormánykoalíció valójában nem állította le a hadászati eszközök oroszoknak történő eladását, állítson bármit is David Cameron. A hírnek ráadásul külön pikantériát ad, hogy a sajtó figyelmét erre Sir John Stanley, néhai konzervatív védelmi miniszter hívta fel, aki jelenleg az alsóház fegyverkezési bizottságainak munkáját felügyeli. Sir John nyilatkozata szerint – hivatalos dokumentumokra és statisztikákra hivatkozva – a kormányfő állításával ellentétben a brit kormány mindössze 34 hadászati eszköz eladási engedélyének felfüggesztését rendelte el Oroszországgal szemben, a maradék közel 250 máig érvényben van. Bokszban ezt a helyzetet szokták technikai kiütésnek nevezni.

("A konzervatívok szeretik a pénzdíjas tenisz mérkőzéseket", f: www.itv.com)

A fentiekből tehát egy olyan kép világlik ki, amiben a brit miniszterelnök, abban a reményben, hogy szerez pár jó pontot a hazai sajtóban és a tengerentúlon, végletesen opportunista módon kijelentette, hogy az EU tagállamok azonnali hatállyal vezessenek be keményebb korlátozásokat minden olyan gazdasági területen, amelyek az Orosz Föderációt megroppanhatják – akár úgy, hogy annak következményei rájuk is visszahathatnak. Cameron feltételezett terve szerint az Egyesült Királyság saját magán példát statuálva kezdi ezen szankciók bevezetését, amivel ezen út követésére sarkall majd más tagállamokat. A tündérmeséből a kormányfő mindössze annyit felejtett le, hogy pártja jelentős haszonélvezője orosz magántámogatásoknak, valamint, hogy bejelentésével ellentétben országa nem az orosz fegyvereladások 100 százalékát, hanem annak mindössze kb. 10 százalékát függesztette fel egyoldalúan, ami közel sem elhanyagolható különbség.

("...amikor a francia vezetők értesültek az angol felszólításról", f: www.dailymail.co.uk)

Összefoglalva: számomra ebből a történetéből az a következtetés vonható le, hogy David Cameron még az Európai Bizottság javaslatai előtt igyekezett olyan bejelentést tenni, ami adott esetben befolyásolhatta volna a Bizottságot, hogy az a különböző lehetséges oroszokkal szembeni büntető intézkedések közül ne a brit gazdaságnak valóban fájó pénzügyi szektort, hanem a sokkal kevésbé releváns energia-, fegyver-, esetleg élelmiszeripart érintse. A miniszterelnök terve és uniós manőverezése azonban újfent csúfos kudarcot vallott, és ennek újfent országa issza meg a levét.

Németh Áron Attila