Nincs egy hete, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium, közel 17 milliárd dolláros büntetést szabott ki a Bank of America befektetési bankra, a globális pénzügyi válság előtt, valamint alatt elkövetett csalások címén. A mostani döntésnek természetesen nem csak az Egyesült Államokban, hanem nálunk is komoly visszhangja lehet, hiszen, bár hazánkban a válság okozta problémák gyökerét nem a jelzálog alapú értékpapírok eladása jelenti, a bankok büntetgetése és egyszemélyben felelőssé tétele ma a világon mindenhol a legkedveltebb lakossági sportok közé emelkedett. Holott a pénzügyi válság igazi bűnösei nem ők, hanem az állam, aki gálánsan elnézett minden csalást.

Az elmúlt években legalább százszor hallottam már rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől, hogy a gazdasági válság legnagyobb bűnösei a bankok. Ezek a megjegyzések hol személyes érintettségen alapultak, hol alap nélküli meggyőződést tükröztek. Közös volt viszont bennük, hogy a bankok felelősségét és súlyos büntetésük szükségességét mindegyikük felvetette, mondván a bankok rosszak, gonoszak, csak saját érdekükben dolgoznak, kizsákmányolják a kisembereket, manipulálják a politikusokat és így tovább. Azt kijelenteni tehát, hogy a bankárok és intézményeik nem tartoznak a jelenkori, főleg nyugati társadalmak legkedveltebb szereplői közé, nem nehéz. Érdekes ellenben látni, hogy az alapvető problémát az amerikai kormány és lakosok, valamint az európaiak mennyivel másképpen látják; vagy pontosabb talán úgy fogalmazni, hogy mennyivel máshogy akarják kezelni, mert például a pénzügyi csaláson, vagy az ügyfelek szándékos megtévesztésen túl nagyon nincs mit másképpen látni a bankok, pénzügyi válság előtt és alatt tanúsított magatartásán, Atlanti-óceánon innen és túl. Vagy mégis? Véleményem szerint ahhoz, hogy a bankok működését, és az abból fakadó esetleges anomáliákat a jövőben megfelelően tudják a kormányok, ellenőrzőszervek kezelni, a mostani problémák alapvető gyökerét fel kellet volna tárni, pontosan fel kellett volna ismerni, hogy miben, ki és hogyan hibázott, és erre kellett volna alapozni minden kezelést. Ennek ellenére úgy látom, hogy ez valahol csak részben, valahol pedig egyáltalán nem történt meg. Az Egyesült Államokban például részben igen, Európában, és főleg Dél- és Kelet-Európában, viszont egyáltalán nem.

("Esős napok előtt", f: www.cbc.ca)

Meggyőződésem szerint ez három ok miatt történhetett: az első, ahogy az az elmúlt években látható, az Obama-adminisztráció sorra, egyre nagyobb értékben bünteti a pénzügyi válságba leginkább érintett amerikai befektetési bankokat; lásd például a mostani Bank of America (BofA), vagy a korábbi J.P. Morgan (13 milliárd dollár) és Citigroup (7 milliárd)  büntetéseket. Ebben persze van némi populizmus, de a tény, hogy ezek az ítéletek egyre több fejlődést mutatnak, mint azt a NY Times kiváló cikke is bemutatta, előrelépés. Persze, mint minden korábbi, úgy a helyi igazságügyi minisztérium pár nappal ezelőtti döntése és rekordbírsága sem tökéletes, hiszen lehetőséget ad a BofA-nak kibúvókra, jogi kiskapukra, amivel csökkenteni tudja majd a rá kiszabott büntetést (pl. csak 9 milliárd dollárt kell készpénzben kifizetnie), de a közel 17 milliárd, azért leírva is elég brutális. Hozzá kell tenni, hogy az NYT elemzése azt is bemutatja, hogy ezek a menekülési utak egyre csökkenek. A második, hogy az Egyesült Államok szervei végre elkezdték vizsgálni a bankok működésében játszott személyes érintettségek mértékét is, ami eddig megint csak nem volt jellemző, így került például célkeresztbe Angelo Mozilo, a Countrywide Financial (BoA által 2008-ban felvásárolt jelzálogóriás - szerző) volt alapító-vezére, aki ha minden igaz, hamarosan börtönben köthet ki. A harmadik  pedig, hogy a Dodd-Frank törvény bevezetésével, amit az amerikai pénzügyi szektor reformjára hozott az Obama-kormányzat, átfogó jogszabályi változások is történtek az Államokban, a bankok megalapozott kipécézése mellett. Összefoglalva tehát, meglátásom szerint, elmondható, hogy azzal, hogy az Egyesült Államok egyre magasabb büntetéseket szabott ki a vétkes bankokra, fejlődő, kiskapukat csökkentő ítéletek hozott, elkezdte felkutatni a bűnös bankokon belüli személyes felelősöket, valamint friss szabályokat vezetett be a lakosság jelentős szelete által nem éppen kedvelt pénzügyi szektorban, hatalmasat lépett előre, hogy az ország gazdasága szempontjából kulcsfontosságú iparág rendbe jöjjön. Nem beszélve arról, hogy ezzel a pénzügyi válságból  fakadó társadalmi feszültségeket is tudja mérsékelni.

("Nehéz napok előtt" - Angelo Mozilo, f: www.forbes.com)

Az amerikai hatóságok által megkezdett út persze még nagyon hosszú, de legalább mögötte láthatóan van elhatározás, pozitív gondolat, és vannak már részeredmények. Három olyan dolog, ami itt az öreg kontinensen bántóan hiányzik. Persze szegmentálni lehet és kell nálunk is, hiszen amíg mondjuk az Egyesült Királyság inkább amerikai mintákat követ, és mutat némi fejlődést a megfelelő irányba, addig mondjuk Közép-Kelet-Európa, benne sajnos velünk, magyarokkal, talán a legrosszabb következtetéseket vonta le a pénzügyi válságból, a rá adható lehető legkártékonyabb válasszal. Ez pedig nem más, mint a pénzügyi szektor klasszikus bűnbaknak bélyegzése, ami egy olyan felfogás, amiből még soha nem tanult senki, így a régió sem fog. Ami azért különösen szomorú, mert ha valakinek szüksége lenne a pénzügyi és banki folyamatok megértésére, társadalmi megértetésére, valamint erős és a piacot megfelelően (értsd: ami egyaránt hoz hasznot bankoknak, pénzintézeteknek és az ő ügyfeleiknek, vagyis, a helyi lakosoknak) működtető, független intézményrendszerre, azok pont mi, volt szocialista tagköztársaságok vagyunk. Enélkül ugyanis nincs gazdasági kilábalás, meg fellendülés. Érzésem szerint a régiónk legtöbb vezetőjének és kormányának válságkezelése kimerül abban, hogy a bankokat meg kell büntetni és kész, mert utána minden jó majd jönni fog magától. Hát, pedig nem fog.

Ebben a helyzetben ráadásul már megint nem az egyes polgárok a hibásak, vagyis, nem elsősorban, hanem a kormányok és szabályozószervek, akik hozzák, és akik betartatják a játékszabályokat. Hiszen ma úgy tűnik, hogy a bankok a sajátjuk mellett, kénytelenek viselni még a kormányzatok teljes és ügyfeleik/polgárok terheinek egy részét is. Hogy ez miért van így, számomra világos: egyszerűbb populista, szűklátókörű, rövid távú pártpolitikai érdekek mozgatta döntéseket hozni a kormányzatoknak, mint elismerni, hogy legalább három esetben súlyos hibát vétettek, aminek ma mindenki issza a levét. Hibáztak egyfelől akkor, amikor a bankok és ügyfeleik számára nem teremtettek megfelelő szabályozási környezetet. Hibáztak másfelől akkor, amikor bár látva a problémákat, az ellen nem léptek fel kellő erővel és határozottsággal. És harmadrészben hibáztak akkor is, amikor mindent a bankok nyakába varrnak, mert ezzel elveszik a lehetőséget a társadalom fejlődése és a gazdaság hosszú távú növekedése elől. Természetesen bűnbakot keresni mindig könnyebb, elrejtve vele saját hiányosságainkat és gyengeségeit. Ám, ahogy azt korábban megjegyeztem, látva a múltbeli tapasztalatokat, a könnyebb út nem mindig a helyes út, és ez a pénzügyi válság következményeinek kezelésében kiváltképp igaz.

Németh Áron Attila