Az idén valóban vége lehet az évtizedes iráni atomvitának?

2014. szeptember 09.

Elméletben november végére várhatná a világ, hogy pont kerüljön arra a hosszú évek óta tartó egyeztetésre, amelynek során Irán próbálja meggyőzni a nyugati hatalmakat arról, hogy nukleáris energiakapacitásait csupán békés célra hasznosítja. A tárgyalások jelenlegi állása azonban nem arra utal, hogy a tervezett időre mindez sikerülni fog neki.

Korántsem látszik egyértelműen a fény az alagút végén, pedig az iráni atomvita hosszát tekintve már-már elvárható lenne, hogy a lezárása reális cél lehessen. A 11 éve kezdődő tárgyalássorozat eleinte Irán és az európai kontinens (pontosabban az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország) között kezdődött meg, annak érdekében, hogy tisztázzák a közel-keleti ország nukleáris energiájának felhasználási módjának szabályait. Ekkorra már a nyugati hatalmak tökéletesen meg voltak arról győződve, hogy Irán nem csupán békés eszközökre (tehát energiatermelésre) használja számos nukleáris erőművét, hanem azokban atomfegyverekhez szükséges urándúsítást is végez. Mindez természetesen több szempontból is problémát jelentett:

(1) Nemzetközi jogi oldalról nézve a nukleáris fegyverkezés szigorú szabályokhoz kötött. Az erről szóló Nukleáris Non-proliferációs Szerződés – amelyet Irán is aláírt – többek között kimondja, hogy a már atomfegyverrel rendelkező államok nem adhatják át ezeket a fegyvereket és technológiát más államoknak, akik pedig még nem jutottak atomfegyverhez, azok ezek után nem is próbálkoznak meg annak kifejlesztésével.

irán - hamenei.jpg

("Mindent látó, mindenben döntő vezető" - Ali Hamenei, f: www.foreignpolicy.com)

(2) Az iráni vezetés az országban végbemenő 1979-es forradalom óta kifejezetten rossz viszonyt ápol a nyugati államokkal, főleg az Egyesült Államokkal. Ennek következménye volt, hogy Irán következetesen ellentétes oldalon állt minden közel-keleti konfliktusban, mint az euroatlanti erők – a szembenállást pedig csak tovább mélyítette volna, ha azt egy (az 1. pontból kiindulva illegálisan) felemelkedő atomhatalom ellenében kellett volna folytatni. Irán aktív Izrael-ellenes retorikája, a szíriai diktátor, Bassár el-Aszad támogatása valamint az iraki rendezés folyamatos aláásása mind olyan helyzetet teremtetett, amelyekben EU vagy a NATO nem szívesen számolt volna még egy esetleges nukleáris támadással is – még ha ennek az esélye nem is volt igazán magas.

A tárgyalásokhoz 2006-ban csatlakozott Oroszország, Kína és az Egyesült Államok, így lényegében az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai és Németország váltak Irán vitapartnereivé. Az évek alatt a párbeszéd körvonalakban annyit ért el, hogy 2006-ban született egy ENSZ határozat, amelyben felszólítják Iránt az urándúsítás leállítására, majd mivel ez nem történt meg, időnként hoztak egy-egy újabb határozatot a folyamatosan bővülő szankciókról. A döntések hatására, amelyek erőteljes embargókat és korlátokat léptettek életbe az olajkereskedelemre épülő iráni gazdasággal szemben, a kapcsolat tovább romlott a két fél között – a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségnek (az ENSZ ilyen kérdésekben illetékes szerve) azonban továbbra sem sikerült végérvényes álláspontot kialakítania a kérdésben. Ez főleg amiatt történt, mivel az iráni állam sok esetben nem működött együtt a NAÜ megfigyelőkkel, így nem lehetett teljes bizonyossággal eldönteni, mi is folyik/folyik-e valami az iráni atomprogram hátterében. A felek álláspontja így évekig nem igazán közeledett egymáshoz – főleg, mivel az Iránnal szembenálló felek közt sem volt tökéletes az egyetértés (Oroszország és Kína nem szerette volna további szankciókkal sújtani az országot, mivel a kieső olajtermelés már őket is kellemetlenül érintette).

Iránnak azóta új elnöke (Hasszan Rohani) és új külügyminisztere (Mohamad Dzsavad Zarif) van, akik láthatóan új lendületet hoztak a tárgyalás menetébe, és tavaly őszre sikerült is egy átmeneti megegyezést létrehozni a kérdésben. Sikerült megállapodni azon lépésekről, amiket Iránnak (pl.: a dúsított urán megsemmisítése; a dúsítás mértékének maximalizálása 5 százalékban, NAÜ együttműködés) és a nyugati hatalmaknak (pl.: nem hoznak több szankciót) meg kell lépniük a teljes rendezés érdekében. Július 20-ig, az eredetileg kiszabott határidőig azonban nem sikerült az összes pontot betartani, a végső rendezés kérdéseiben (többek között a megengedett uráncentrifugák számáról) pedig továbbra is nagy volt az ellentét a felek között. A határidőt így november 24-re módosították, bízva abban, hogy a jelenlegi bizalmi szint hosszú távon eredményt hozhat. Bár Iránnak azóta továbbra sem sikerült teljesen transzparenssé tennie atomprogramját, bizonyos engedményekre már így is számíthat a diplomáciai kapcsolatok erősödése okán: eddig zárolt olajkereskedelmi jövedelmekhez férhet majd hozzá januártól kezdve, amely bár üdítő, ámde rövid hatással lesz az eddig szorongatott gazdaságra.

irán - zarif.jpg

("Mi nem gyártunk atomfegyvereket" - Mohamad Dzsavad Zarif, f: www.reuters.com)

Bár látható, hogy az új iráni politikai vezetés új, konstruktívabb mederbe tudta terelni az évtizedes vitát, nem szabad elfelejteni, hogy az országban nem az elnök a legnagyobb hatalmú vezető. Mindez Ali Hamenei ajatolláh kezében összpontosul, így a végső döntés ebben a kérdésben is az ő kezében lesz. Vallási irányítóként pedig Hamenei prioritásait nem szabad összevetni a racionális politika elveivel. Az atomvita iráni szemszögből ugyanis nem csupán gazdasági vagy katonai kérdés: az a nyugati/amerikai elnyomással ellen harc egyik fő jelképe is. Hamenei tehát nem fog olyan megoldáscsomagot elfogadni, amit nem lesz képes hívei között úgy előadni, mint az iráni érdekek védelmében elfogadott lépés. Éppen ezért nem tudtak akkora hatást elérni a szankciók, hiszen ezek a lépések csupán tovább erősítették az agresszív nyugati hatalmakról alkotott képet – amelyet politikai célokra tökéletesen fel lehetett használni az országon belül az elmúlt évtizedben.

Örökké azonban Hamenei sem fogja tudni figyelmen kívül hagyni a gazdasági realitásokat. A változás szelét jól mutatja Irán és az EU jövőbeli közeledésének terve - Zarif iráni külügyminiszter legalábbis erről nyilatkozott Rómában. Ám ami még ennél is fontosabb, a közel-keleti konfliktusok egyre véresebb mivolta olyan együttműködéssel kecsegtet, amilyenre nem igazán számított senki: Irán is az Egyesült Államok oldalán fog harcolni az Iszlám Állammal szembeni misszióban. Ez korántsem jelenti azt, hogy Irán hivatalos tagja lesz egy esetleges katonai koalíciónak (ez jelenleg még csaknem elképzelhetetlen), azonban hadereje szintén fel fog lépni a terrorista szervezet által létrehozott kalifátussal szemben, hozzájárulva az nyugati célok eléréséhez. Mindezt pedig korántsem szabad lebecsülni, hiszen ez a kooperáció olyan szinten is közelebb hozhatja a feleket (legfőképp informális módon), amely hathatós segítséget jelenthet majd az atomvita lezárásakor tényleges lezárásakor – még ha ez valószínűleg nem is most novemberben lesz.

Mészáros Tamás

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr966682355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mrZ (törölt) 2014.09.09. 12:58:10

15 éve ez megy:
iránnak fél év múlva atomfegyvere lesz
iránnak jövőre atombombája lesz
iránnak három hónap múlva 5 atombombája lesz
irán lebombáz mindenkit
irán izrael létét fenyegeti
irán európát fenyegeti
irán már newyorkot fenyegeti
irán az egész világot fenyegeti

Kedves Tamás:

" Irán aktív Izrael-ellenes retorikája"
az meg micsoda?

"a szíriai diktátor, Bassár el-Aszad támogatása"
Diktátor? Többször is nyert nyílt demokratikus szavazáson.

"az iraki rendezés folyamatos aláásása"
Odaküldték az amerikai sereget és szétbombázták a szekuláris országot, aztán addig provokáltak míg polgárháború-szektaháború lett?

"Irán következetesen ellentétes oldalon állt minden közel-keleti konfliktusban,"
Kinek az ellentétes oldala? Mert nem az enyém, nem a szomszédomé, nem a rokonaimé, nem a barátaimé, és még ismerősből sincs egy se.

Akkor KI az a MI OLDALUNK?

A világ összes problémáját meg tudnánk oldani egy csapásra.
Ha abbahagynánk a kreálásukat.
süti beállítások módosítása