Skócia: Győzni fog a vegytiszta politikai populizmus?

2014. szeptember 18.

A mai nap folyamán közel 4,3 millió skót dönt majd arról, hogy országuk felbontsa-e az angolokkal kötött, 307 éve létező politikai szövetséget, ami nem mellékesen Nagy-Britannia alapját adja, vagy maradjanak továbbra is a Királyság részei. A 2012. október 15-e óta nyílt kérdésre tehát legkésőbb holnap virradóra tömör választ kapunk. Igen vagy nem. Ennyi. Skócia választ!

Holnap reggeltől a helyiekkel karöltve szinte az egész világ Skóciára fog figyelni. Az elkövetkező néhány napban legalább is biztosan. Az ország választásra jogosult polgárai (közel 4,3 millióan) ugyanis végre ténylegesen dönthetnek arról, hogy maradni, vagy függetlenedni akarnak-e Angliától. A tét hatalmas, hiszen ettől nem csak politikai karrierek, hanem konkrétan egy ország és egy történelmi jelentőségű politikai szövetség jövője függ. Ennek ellenére a skót „igen-nem” vita, mint szinten minden hasonlóan fajsúlyos társadalmi-politikai kérdés a nyugati világban, szerintem a populizmus áldozatává vált. Ez pedig nem mást eredményezett, minthogy a Skóciáról szóló holnapi népszavazás kizárólag érzelmi alapokon fog eldőlni, minden szakmaiságtól mentesen. Nacionalista olvasatban vannak ugyanis az elnyomó arrogáns angolok, akik Westminsterből fújják a passzátszelet, kizsákmányolva a jobb sorsa érdemes skótokat. Londoni olvasatban meg vannak a szegény, képzetlen és hálatlan whiskey vedelő északiak, akik az egész Egyesült Királyságot tönkre teszik.

skócia2.jpg

("Szakadás előtti pillanatok?", f: www.theguardian.com)

Persze egyértelmű, hogy állami függetlenség és szuverenitás kérdésében nincsen érzelemmentes út. Ezt badarság is lenne elvárni. Az azonban szinte hihetetlen, hogy a skót vita mennyire sekélyes és, hogy a populizmus már-már kelet-európai szintjeivel vetekedő módon képesek politikusok a csatornán túl is szavazatokat szerezni. Összefoglalva bár úgy gondolom, hogy a mai népszavazás valóban történelmi jelentőséggel bír (a skótok mellett még több másik nemzetiség, így például a katalánok, baszkok és székelyek számára is), az urnák elé vonuló polgárok nem a jövőről, hanem a jelenről szavaznak, és egy ilyen kérdésben ennél nagyobb hibát el sem lehet képzelni.

Ezen állításomat pedig, némi előzmény bemutatás után, két oldalról próbálom igazolni, aminek a végén igyekszem majd világos következtetésekre jutni a skótok jövőjét illetően:

Hogyan jutottunk ide? A mai népszavazás egyesek szerint az 1707-es Act of Union törvényből ered, ami politikai szövetséget képezett Skócia és Anglia között. Ezt bár én kissé romantikusnak felfogásnak tartom, a tényen ez sem változtat, hogy – jogilag – mához 2012. október 15-én keresztül jutottunk el. David Cameron brit miniszterelnök és Alex Salmond skót első miniszter ugyanis ezen a napon írta alá az Edinburgh-i Megegyezést, ami szavatolta a Salmond vezette nacionalisták számára a függetlenségi népszavazást. (Fontos adalék ehhez, hogyha Cameron akkor megadta volna a skótok által követelt nagyobb szabadságot, akkor ma lényegében nem lenne népszavazás.)

Kik harcolnak egymással és miért? A politikusok mellett mára már szinte mindenki, aki él és mozog, és bír valami szigetországi ismertséggel. Sir Sean Connery-től kezdve Gerard Butler-en át (Igen-tábor) Mick Jagger-en keresztül egészen Judi Dench-ig és JK Rowling-ig (Nem-tábor) tényleg mindenki. Izgalmasabb azonban a két tábor érvrendszerét megvizsgálni, felülemelkedve természetesen a még a bevezetőben emlegetett sztereotípiákon. Az Igen-tábor függetlenségért küzd, mivel szerintük Westminster befolyásától megszabadulva Skócia a világ egyik leggazdagabb és legfejlettebb állama lehet. Ezt részben önálló monetáris- és gazdaságpolitikával (pl. jelentős adóemelések), valamint az északi-tengeri olajtartalékok szabad felhasználásával érnék el. A Nem-tábor ezzel szemben függetlenség ellenes, mondván, amit az Igen-tábor állít, az egyszerűen a valóságban nem állja meg a helyét. A szétválás szerintük romba dönti az ország infrastruktúráját, gazdaságát és ezzel jövőjét. Az olaj ugyanis nem old meg semmit, főleg, hogy eleve fogyóban van.

skócia3.jpg

("Mindenki máshogy küzd az igazáért", f: www.telegraph.co.uk)

És itt érkezünk el, ahhoz a részhez, hogy miért gondolom, hogy a skót népszavazás alapvetően a populizmuson kívül semmi másról nem szól, és ez komolyan veszélyezteti az ország jövőjét. Egyfelől nézzük az Igen-tábor fő érvét: Skócia hihetetlenül gazdag és fejlett lesz, csak úgy, mint Norvégia, mert adóemelésekkel és az olajtartalékok kiaknázásával rengeteg pénz kerül/marad a helyiek zsebébe. Alex Salmond szerint ez az összeg átlagban kb. 1 000 font lesz. Igaz? Távolról sem. Függetlenedés esetén ugyanis komoly esély van rá, hogy: 1) a skót gazdaság gerincét adó vállalatok (pl. BP, RBS, Standard Life, Lloyds) jelentős része elhagyja az országot, magukkal rántva munkahelyek ezreit; 2) az északi-tengeri tartalékok nem fogják fedezni a növekvő nyugdíjterheket és állami kiadásokat, egyszerűen azért, mert csökkenő tendenciát mutatnak; 3) minden olyan támogatást elveszítenek, amik most Londonból és Brüsszelből érkeznek, fedezve a fejlesztések döntő hányadát. És mi az ami valóban marad? Apadó olajtartalékok, idősödő és szegényedő társadalom, alig néhány komolyan vehető és versenyképes vállalat, valamint egy romokban heverő gazdaság (önálló pénznem nélkül, jelentős adósságtól sújtva) és állam, ami egyetlen fontos nemzetközi szervezetnek sem lesz tagja (EU, ENSZ, NATO, IMF). Erről azonban Alex Salmond soha, sehol nem volt hajlandó érdemben beszélni. Mindenre jött tőle a Norvégiával példálózás, az olajalapú gazdagság építése és a töretlen optimizmus.

skócia4.jpg

("Valamelyikük holnap nagyot bukik" - Cameron és Salmond, f: www.bbc.co.uk)

Másfelől pedig nézzük a Nem-tábor erre adott válaszait: Skócia sikeres és fejlett lesz, ha az Egyesült Királyság része marad, mert kapnak nagyobb autonómiát és több támogatást. A brit kormány sokat hangoztatott számai szerint így, ha a skótok a maradás mellett döntenek, átlagban 1 400 fonttal lehetnek gazdagabbak. Igaz? Részben. Maradás estén ugyanis Skócia tagja marad például az EU-nak, a NATO-nak, megtarthatják a fontot, nem kell komoly mennyiségű adósságot hirtelen finanszírozniuk, és a nemzetközi befektetők és vállalatok számára továbbra is érdekes célpont lehet, hiszen nem szorulnak majd rá olyan mérvű adók kivetésére, ami mellett a franciák 75 százaléka amerikai szabadpiaci leányálomként hathat. Végig ezeket az érveket hangoztatták az érintettek? Közel sem. A volt munkáspárti pénzügyminiszter vezette Nem-tábor, majd később Cameron miniszterelnök egészen idén év elejéig annyit válaszolt a függetlenségpártiaknak, hogy Skóciának azért kell az Egyesült Királyság kötelékén belül maradnia, mert csak. Aztán, ahogy az elmúlt 9 hónapban Salmond populizmusa elkezdett választói támogatottságban is megmutatkozni (2013 márciusától 2014 elejéig alig pár alkalom volt, amikor a függetlenségpártiak közel jártak a maradás pártiakhoz), populizmusról részleges szakmaiságra váltottak, természetesen közben leígérve mindent az égről. Külön szórakoztató látni a konzervatív Cameron próbálkozásait, aki odáig jutott, hogy nyílt fórumon érvelt azzal, hogy azért voksoljanak a maradásra a skótok, mert ő úgysem lesz örökké kormányfő.

skócia1.jpg

("Pénteken lehet, hogy erre ébredünk", f: www.bbc.co.uk)

Összefoglalva elmondható, hogy ebben a történetben van egy a függetlenségi kampány egészét masszív demagógiával és populizmussal kezelő elszakadás párti nacionalista erő, illetve van egy ezzel szinte tökéletesen azonos felfogást képviselő maradáspárti tábor. A kettejük acsarkodása így azt eredményezte, hogy az 1 bites politikai üzenetekkel meggyőzött szavazók többsége ma egy olyan súlyú ügyben fog populizmus alapján dönteni, amiben tényeknek és észérveknek kellett volna dominálnia. Ez lett volna Skócia érdeke. És ez lett volna a skótok valódi érdeke. Kár, hogy ez most nem jött össze. De majd legközelebb, merthogy lesz következő alkalom, az biztos. Alex Salmond ugyanis nem az a típus, aki bukás esetén feladja, főleg ha egy szoros győzelem után a brit kormány (az ígéretekkel ellentétben) mégsem ad nagyobb szabadságot Skóciának. Quebec szelleme (kb. 10 évenként elszakadási népszavazás) tehát Skóciát is elérheti, ha London az elkövetkező pár hónapban nem dönt helyesen. Persze kérdés, hogy lesz-e miről döntenie? Péntek kora reggel kiderül!

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr266706539

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IP gyűjtögető 2014.09.18. 09:22:27

1,00 font? ugye az a 400 forintnyi pénz nem fog elcsábítani senkit. Vagy Németh úr nem képes megjegyezni: Magyarországon TIZEDES VESSZŐ van, az elválasztó jel a pont. Kb ennyit ér az egész betűhalmaz: az író baszik az esetleges olvasóira, sőt froclizza őket.

mrZ (törölt) 2014.09.18. 09:55:06

miért kellene észérv? Nem a gyapjú áráról van szó. Viking és kelta eredetűek, nem minden a pénz.

Az egybites propaganda mindenütt jelen van, nem a gondolkodó 5% adja a többségi szavazatot.

A kérdés egyszerű skót akarsz lenni vagy brit?

Viszont salmond jó kalmár, és az angolokkal sokkal jobb megállapodást köthet akár igen akár nem a választás eredménye. Mert ha válnak akkor is megmaradnak egy ágyban, a két gazdaság és a két nép annyira összenőtt. Sőt szerintem külön erősebbek, egy újabb szövetség, egy északi hatalmi tömb alapját adják majd.

Németh Áron Attila 2014.09.18. 10:28:59

@mrZ: Egy új északi tömb létrejöttét (középtávon) személy szerint nem tartom valószínűnek, de ez nem vita alap, úgyhogy bőven lehet igazad.

Észérvek szerintem viszont kellenek, főleg egy ilyen helyzetben, és függetlenül attól, hogy egy-egy társadalom hány százaléka dönt tények alapján, lehetőséget meg kellene adni mindenkinek. Bár ettől ugye a politikusok irtóznak.

Egyetértek, Salmond nagy játékos, dehogy jobb üzletet csinálhat-e, ha így-ha úgy dől el a választás, hát, talán. Meglátjuk. Kösz a kommentet!

mrZ (törölt) 2014.09.18. 13:31:28

@Késes Szent Alia:

5 éve orkney lakosok arról beszéltek, hogy se skócia se britannia. Megfertőzte őket a faröer féle önállóság. De miért ne? A vikingek imádnak kis közösségek laza szövetségében lakni. Nem fenyegeti őket senki. Ma már nem úgy van hogy szép csendben legyilkolják őket, a világ meg tudomásul veszi.

Gondolom shetland is hasonló. Én ezért írok új északi tömbről, a kelta-viking láthatóan írtózik az európa projecttől (multikulticiongermanmerkantilizmus), és ebben london megbízható szövetséges és elfogadhatóbb vezér.

És bár itt mindenki skóciáról mint egy homogén egyedülálló országról beszél ami automatikusan eu-ba tagozódik, de mi van ha skócia más terveket kovácsol?

Mit tud adni európa skóciának?

Zakk (törölt) 2014.09.18. 17:52:03

I hate all the liberal European Union fanatic fucks, talking rubbish about Scottish independence. Its a good choice..much better than staying in the union.
The best thing for the Scots is to have their own country, make their own decisions.
What the fuck you know about freedom when you bury your dumb head in the ass of some EU leader.. Get a life man..

Késes Szent Alia 2014.09.18. 20:49:26

@mrZ: Így van. És miért ne lehetne Northumberland is az övék, mint régen? Orkney viszont visszakerül Norvégiához, majd a norvég király odaajándékozza egyik miniszterének. (en.wikipedia.org/wiki/Rognvald_Eysteinsson) Közben Cornwall leválik Angliáról, és kitör a II. Rózsák Háborúja.

De asszem, inkább győz a Better Together ma éjjel.

Késes Szent Alia 2014.09.18. 22:08:29

@vidékii: "1298 szeptemberében Wallace úgy döntött, hogy lemond a Skócia védelmezője címről Robert Bruce javára. Bruce azonban 1302 –ben elárulta Wallace –t, és békét kötött Edward királlyal."

Mitől minősül ez árulásnak? Vereséget szenvedett, lemondott a címről, nem lehettek elvárásai, hogy ezután mi legyen.

Egy másik leírás szerint:
"William Wallace, amikor az angol fősereggel és magával Edwarddal került szembe Falkirknél, 1298-ban, elbukott. Menten le is mondott a Skócia Őrzője címről, amit Robert Bruce és John Comyn, valamint Lamberton püspök vett át. Mindebből látható, hogy Bruce – bár korábban harcolt az angolok oldalán a skótok ellen – Wallace-t nem árulta el, és nem helytálló az a kép, hogy Wallace Falkirk melletti veresége Bruce és más nemesek árulása miatt következett be. Az akkori bulvárnak a hős bukásához bűnbak kellett, nem volt elég a kézenfekvő magyarázat, mely szerint a számbeli fölényben lévő, jól kiképzett és jobban felszerelt sereg törvényszerűen legyőzte Wallace-t."

lemil.blog.hu/2009/08/19/kiralyok_hadvezerek_2_1_robert_bruce
süti beállítások módosítása