A 2017-ben esedékes kormányzóválasztás körüli egyet nem értés egyre nagyobb feszültséget gerjeszt a pekingi vezetés és a hongkongi szabad jelöltállításért demonstráló tömeg között. A hongkongi diákok Leung Csun-jing jelenlegi főkormányzó lemondására irányuló ultimátuma október 2-án járt le, eredménytelenül. A tüntetők száma egyes források szerint a több ezret is meghaladja, ennek ellenére Peking továbbra is ragaszkodik reformtervezetéhez, továbbá bizalmáról biztosította Leungot, a város első számú vezetőjét. A szabad jelöltállítást követelő csoportok mellett megjelentek a Kína-barát ellentüntetők is, akik azt szeretnék, hogy az élet mihamarabb álljon vissza az eredeti kerékvágásba. A két csoport közötti ellentét már erőszakos összetűzésig fajult.

Az úgynevezett „esernyős forradalomról” elsőként Maggie-t (30), a városban élő és dolgozó fiatal közgazdászt, hongkongi állampolgárt kérdeztem, aki maga is aktív résztvevője a demonstrációknak.

A demonstráló diákok által felállított határidő, amellyel Leung Csun-jing kormányzó lemondását követelték, csütörtök este járt le. Előrelépés viszont nem történt, hiszen Leung jelenleg is kormányzó, Peking pedig nem változtat álláspontján. Eközben azonban a tüntetések kezdenek egyre komolyabbá válni, részben köszönhetően az Anonymus hackercsoport által elkövetett akciók eredményeként. Mi a véleménye, azzal, hogy Hongkong a tüntetések révén nagyobb politikai nyomást gyakorol Pekingre, sikeresen elérheti a célját és 2017-ben megvalósulhat a szabad jelöltválasztás?

Véleményem szerint az Anonymus hackercsoport, amely nem rég támadást indított kínai kormányzati oldalak ellen és leállíttatta a kínai turistautak szervezését Hongkongba, nem hozható közvetlenül összefüggésbe a Foglald el a Központot! mozgalommal. Úgy vélem, hogy olyan emberek lehetnek az akciók háttérben, akiknek célja a mozgalom befeketítése. Bár nem látom, hogy néhány weboldal megbénítása hogyan tudna bárkit is meggyőzésre bírni, legfőképpen a Kínai Népköztársaság kormányát.

A tüntetésekben amúgy én magam is részt vettem, és nagyon aggaszt annak jövője. Egyáltalán nem látom optimistán a kialakult helyzetet, továbbá nem gondolom, hogy Peking bármit tenni fog Hongkongért, nem beszélve a Mozgalom által támasztott feltételek teljesítéséről.

A tüntetések jelentősen befolyásolják Hongkong közlekedési útvonalait és közbiztonságát. A demonstrációk kezdete óta milyen napi szintű változásokat tapasztalt? Milyen hatással vannak ezek az Ön mindennapi életére?

A demonstrációk által okozott kényelmetlenséget mindenki a saját bőrén érzi. A város legforgalmasabb sugárutai az utcákon lévő tömegek miatt járhatatlanok, a buszjáratok vagy nagy kitérőket tesznek, vagy el sem indulnak. A tüntetés által okozott közlekedési problémák legfőképpen a hongkongi lakosok szegényebb rétegére vannak nagy hatással. Mindezek ellenére még ez sem zavar olyan mértékben, mint a fenyegetés, amely szabadságunk és autonómiánk szabadságának elvesztésére irányul. A Mozgalom által okozott kényelmetlenség és negatív hatások csak rövid távúak, ám az azok által elérhető eredmények hosszú távon fejthetnék ki pozitív hatásukat.

("Szűnni nem akaró elégedetlenség", f: unicoenterprise.com)

Mi a véleménye arról a kettősségről, amely a hongkongiak identitásában fellelhető? Ön kínainak, vagy „hongkonginak” vallja magát?

Hongkong a Kínai-Brit Közös Nyilatkozat óta – melyet az első születésnapomat követő napon írtak alá, majd hivatalosan 13 éves koromban, 1997. július 1-jén deklaráltak – a Kínai Népköztársaság részét képezi. Hongkongiként gondolok magamra, de a kínai örökségre is büszkén tekintek. Ha valaki az etnikai hovatartozásomról kérdez, kínainak vallom magam. A szárazföldi Kínától való megkülönböztetés érdekében azonban nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy én Hongkongból származom. A megkülönböztetés nem diszkriminatív jellegű, hanem inkább földrajzi, arra való tekintettel, hogy a két terület 13 éves koromig nem tartozott egymáshoz. Az elméletileg fennálló „egy ország két rendszer” berendezkedésnek kellene jellemeznie ma is a két terület viszonyát, de ez most megdőlni látszik.

Mi a véleménye Leung Csun-jing ről? Egyetért-e a vezetési stílusával? Véleménye szerint döntéseire milyen mértékben van hatással Peking? Mit gondol, mi jelenti a fő problémát a hongkongiak számára? Leung személye, vagy az, amit képvisel?

Úgy gondolok Leung Csun-jing főkormányzóra, mint aki a szárazföldi Kína és Hongkong közötti kapocs szerepben kiválóan jeleskedik. Ő a legjobb választás arra, hogy Peking politikája megfelelően legyen alkalmazva Hongkongban. Véleményem szerint tehát ő inkább a Kínai Népköztársaságnak dolgozik, mint Hongkongnak. Megdöbbentő, hogy milyen közönyös a tüntetéseket illetően és, hogy a feszültségek ellenére, mennyire kétségbeesetten tud a pozíciójához ragaszkodni.

Mi a véleménye a demonstrációk Hongkongra gyakorolt gazdasági hatásáról? Véleménye szerint a politikai felfordulás visszatartó tényezőként hat a külföldi befektetőkre?

Néhány éve kezdtem el érzékelni, hogy Hongkong regionális pénzügyi központ szerepe kezd csökkenni. Megértem persze, hogy a szárazföldi Kína érdekében elsődlegesen Peking és Sanghaj fejlesztése áll, amelyekből a Kormány közvetlenül profitál. Rövidtávon a tüntetések kétségtelenül negatív hatással bírnak Hongkong gazdaságára, de hosszú távon a szabad jelöltállítás és általános választójog segítene a hongkongiaknak mind abban, hogy előnyösebb irányba forduljon a város pénzügyi fejlődése, mind pedig abban, hogy jelentősen lazuljon a Pekingtől való pénzügyi függőség. A tüntetések visszatarthatják, valamint gátolhatják a külföldi befektetőket, a pénzügyi és a politikai stabilitás ugyanis nem titok többé. A potenciális befektetők láthatják, hogy Hongkong, mint regionális pénzügyi központ napjai, pekingi korlátozásoknak köszönhetően, meg vannak számlálva. Ez az egyik oka a Mozgalom megalakulásának is: biztosítani saját helyzetünket, ami révén folytathatjuk gazdasági fejlődésünket.

Ha Peking több szabadságot ad Hongkongnak, az elindíthat egy úgynevezett dominó effektust a többi problémás területet önállósodási kísérleteit tekintve. Mi a véleménye erről?

Egyetértek a ténnyel, hogy ettől Pekingnek valóban tartania kell. Sajnos ez a globális trend. A cenzúra miatt számos, a brutális kormány megdöntésére irányuló forradalmakról nem tudódnak ki hírek. A dominó effektus bizonyosan nem Hongkongban kezdődött el elsőként, de az kétségtelenül bátorító jelleggel bírhat a demonstráló tömeg számára.

Véleménye szerint lehetséges-e a békés, tárgyalásos úton való megoldás?

Pesszimista vagyok, valamint jól ismerem a Kínai Kommunista Párt történelmét. Kétlem, hogy létezik olyan megoldás, amely keretében Hongkong ésszerű és jogos eredménnyel megmenthető lenne. A megoldáshoz vezető út annak békés, vagy nem békés jellegétől függetlenül nem egyszerű.

("A kínai hadsereg parancsra vár", f: www.telegraph.co.uk)

Joshua Wong 17 éves tinédzser vált a diáktüntetés arcává. Kritikusok szerint személye nem testesíti meg a tradicionális forradalmi szellemiséget, Peking szemében hiteltelen. Mit gondol erről?

Nem rendelkezem elég ismerettel Joshuaról annak érdekében, hogy jellemezzem létjogosultságát, mint forradalmi vezető. Annyit tudok mondani, hogy csodálom őt, és családjának támogatását is, hogy kiállt valami olyannal szemben, ami ily mértékben erőteljes és brutális.

Véleménye szerint mi lehet az ügy végső megoldása?

A szabad választójog, amely azzal is jár, hogy szabadon választhassuk meg Hong Kong vezetőjét, ahogy az a Kínai-Brit Közös Nyilatkozatban, valamint Hongkong alaptörvényében is rögzítve van. Globalizálódó világunkban elkerülhetetlen jelenség az, hogy az emberek keresik a jobb megélhetést, egyre jobban fellépnek a kormányaik elnyomásával szemben. Egy okos vezető megértené ezt, és még azelőtt garantálná polgárai jogait, hogy a népnek kétségbeesve kellene harcolni értük.

Végezetül elmondanám, hogy kezdetben nem támogattam a Foglald el a Központot! mozgalmat, mert kételkedtem annak eredményességében. Viszont, miután jómagam is áldozatul estem a békésen tüntető tömegre, többségükben diákokra fújt könnygáznak és paprika spraynek, kötelességemnek éreztem megvédeni városomat mind eszközzel, ami tőlem telik. Nem vagyok a politika iránt rajongó alkat, sőt, tulajdonképpen az ellenkezője jellemez. Politikailag mindig közönyös voltam, soha nem érdekelt Hongkong politikája. Mindig úgy véltem, hogy vezetőtől függetlenül ugyanaz lesz az eredmény. Nem számít, hogy ki testesíti meg a főkormányzó személyét. Most azonban változtatni kell, mert ez így nem mehet tovább.

("Mindenre felkészültek", f: www.bloomberg.com)

Az interjú után nem sokkal a következő levelet kaptuk Maggie-től:

Az interjúnkhoz még szeretném hozzátenni, hogy a tüntetőket éppen most támadták meg beazonosíthatatlan maszkos katonák. A rendőrök viszont nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ezt megállítsák. Mindeközben egész csoportokat tartóztatnak le attól függetlenül, hogy azok éppen a békésen tüntetőkhöz, vagy a maszkos emberek csoportjához tartoznak. A tiltakozásnak nem lesz jó vége, ez már biztos, a hatóságok nem teszik azt, amit ilyen helyzetben tenniük kellene. Hihetetlen, hogy mennyi minden marad a felszín alatt rejtve, jelentés nélkül, amely soha nem jut el a nagy nyugati médiumokhoz.

Az interjút készítette és magyarra fordította: Gyuris Klaudia