Az október elején 7. alkalommal megrendezett Kína-Németország Gazdasági és Technológiai Együttműködési Fórumon Li Ko-csiang miniszterelnök arról beszélt, hogy a kínai-német gazdasági kapcsolatok az elmúlt időszakban rohamos mértékű fejlődést mutattak, az azok alapját képező közös érdekek továbbra is vitathatatlanok. Európa gazdaságának fő motorja Németország, Ázsiáé a Kínai Népköztársaság. Górcső alá véve a gazdasági aspektust, a két ország berendezkedése között több hasonlóság lelhető fel, mint azt elsőre gondolnánk. Mindezt figyelembe véve elengedhetetlen az említett bilaterális kapcsolat új dimenzióba helyezése. A kínai-német gazdasági reláció fejlődésének sikertörténete Magyarország keleti nyitás politikájának finomításában is tanulságként szolgálhat.
Előzetesen kijelenthetjük, hogy a kínai-német kapcsolatok általánosságban véve jók. A kínaiak szemében a németekről kivételesen pozitív kép él. Az elmúlt évek során a két ország között számos kulturális, gazdasági és politikai egyezmény született, a német márkák megbízhatóságot, kiváló minőséget közvetítenek. Az elismerés a másik oldal részéről sem hiányzik, Gerhard Schröder kancellárrá választása óta Németországnak kiemelten fontos gazdasági partnerévé vált Kína, és ezt a trendet Angela Merkel is követi.
Li Ko-csiang miniszterelnök a mostani Fórum kapcsán másodjára tett látogatást a németeknél, amely önmagában véve is jelzés értékű gesztus. A találkozó alkalmával az autógyártás, valamint az energetika területén született számos újabb kétoldalú megállapodás. A félelmek ellenére - amelyek abból adódtak, hogy az elmúlt időszakban jó néhány külföldi céget büntettek meg Kínában tisztességtelen üzleti tevékenység miatt - Li szerint Kína nem készül politikai irányváltásra, továbbra is követi a nyitás politikájának elvét. Német oldalról sok vállalkozás panaszkodik a termékeik lemásolása miatt, a jövőben még keményebb fellépést szeretnének a jogbiztonság fejlesztésének érdekében. A kínai miniszterelnök a Fórumon megerősítette, hogy a kínai gazdaságnak mind a külföldi, mind a belföldi vállalkozások egyaránt részét képezik, a jövőben törekszik a befektetőkkel való egyenlő bánásmódra, a jogaik, érdekeik védelméért tett lépések szigorítására. Mindezek ellenére számos német vállalkozó körében élnek a kínaiakról kialakított hamis sztereotípiák, amelyek szintén sok esetben gátolják kétoldalú nyitás lehetőségét. Ezzel kapcsolatosan Németország nem egyedi eset. Véleményem szerint a kölcsönös megismerés szerepe a magyar-kínai kapcsolatokban is elhanyagolt tényező, nem egyszer a kínaiakhoz való nem megfelelő hozzáállás miatt nem valósulnak meg nagyobb üzletek. Ázsiai környezetben az ottani viszonyokhoz, az adott ország szabályaihoz kell alkalmazkodni. Úgy gondolom, hogy ezt Magyarországnak is előtérbe kell helyeznie a jövőben, és a keleti nyitás politikájának keretén belül nagyobb figyelmet fordítani a tárgyalófél alaposabb megismerésére, az eltérő kultúra sajátosságainak befogadására.
("Mosolydiplomácia" Li Ko-csiang és Angel Merkel; f.: cntv.cn)
Kína és Németország gazdasági rendszere között több hasonlóság van, mint azt elsőre gondolnánk. Mindkét ország regionális kereskedelmi központként funkcionál, gazdaságuk erősen export-orientált. A Világbank elemzése szerint 2013-ban a német bruttó hazai termék 51 százaléka származott az export bevételekből, ugyanez a kínaiaknál a GDP a 26 százaléka. Összehasonlításképpen az USA exportja a Világbank legfrissebb adatai szerint GDP-jének csupán 14 százalékát jelenti (link).
A magas kivitel következtében a német és a kínai gazdaság sérülékenyebb, nagyobb mértékben hatnak rájuk különféle globális hatások. Kína hiába rendelkezik nagyobb lakossággal, a gazdagok és a szegények közötti hatalmas szakadék miatt a belső kereslet mégsem akkora, hogy annak jelentős importnövelő hatása legyen. Történelmi okok miatt mind Németország, mind Kína a társadalmi és politikai stabilitását a lakosság lehető legnagyobb mértékű foglalkoztatottságban látja, ezt elősegítendő pedig az exportnövelés révén tudnak jelentős munkahelyforrásokat biztosítani.
Li Ko-csiang a Fórumon továbbá azt is kijelentette, hogy Kínának megvannak a lehetőségei arra, hogy az év végére 7,5 százalékos gazdasági növekedést érjen el, és ezt ezután is képes legyen szinten tartani, de ehhez mindenképpen kellenek olyan partnerországok, mint amilyen Németország. Angela Merkel egyetértett abban, hogy a kapcsolatok fejlesztése élénkíthetik a bilaterális kapcsolatokat. Németország továbbra is elkötelezett abban, hogy kedvező gazdasági környezetet nyújtson a kínai befektetők számára.
("Eltérő kultúrák, eltérő szokások" - Merkel egy Lu Ban zárat kapott ajándékba; f.: cntv.cn)
A kínai-német gazdasági kapcsolatok fellendülése olyan sikertörténet, amely Magyarország számára is útmutatóként szolgálhat a jövőre nézve. Fontos, hogy a külgazdasági diplomácia kiforrott legyen, a magas szintű látogatások alkalmával a delegációkat üzletemberek kísérjék útjukra. Ebben az elmúlt időszak magyar tendenciáját követve nem is volt kivetnivaló, de azt kimondottan fontos szem előtt tartani, hogy az üzletek létrejöttéhez nem elég a gazdaságilag előnyös projektek felmutatása, főleg egy kis ország részéről. Mindezek mellett fontos a kölcsönös megértés, a kulturális különbségek megfelelő kezelése. Ha a termékskálát tekintve nem tudunk újat felmutatni, akkor fontos a know-how tőke, a szakértelem átvitele, amelyre Kínának nagy szüksége van. A német precizitás, műszaki ismeretek folyamatosan tért nyernek Ázsiában, ez pedig példa értékű lehetne Magyarország számára is. Németország kimondott hangsúlyt fektet a megújuló energiahordozók, a környezetpolitika fejlesztésére, a várostervezési és az urbanizációs problémák megoldására. Ázsia a növekvő népességszám, az energiafogyasztás, a légszennyezettség következtében minden olyan szakértelmet kiemelten kezel, amely a fenn említett problémák megoldásával foglalkozik. A kínai-német együttműködés egyik jelentős pontja a kettejük között fennálló stratégiai környezeti párbeszéd. Véleményem szerint pedig Magyarország - Németországhoz hasonlóan - szintén rendelkezik olyan szakértelemmel, amelyre a kínai fél beruházásigénye magas, azonban az azokra való figyelemfelhívás a magyar fél feladata.
Gyuris Klaudia
