Szaúd-Arábia: Az uralkodó halála Iránnak nyújt kitörési lehetőséget

2015. január 27.

Abdullah szaúdi király halála hosszú időre befelé fordítja az arab világ vezető hatalmának figyelmét miközben a régióban évtizedek óta nem látott hatalmi átrendeződés zajlik. A most kialakuló hatalmi vákuum lehetőséget nyújt Irán számára a geopolitikailag kulcsfontosságú helyet elfoglaló Jemen destabilizálására ezzel sarokba szorítva Szaúd-Arábiát és közvetve a Nyugatot.

Senkit nem ért váratlanul a kilencven éves Abdullah bin Abdul-Aziz szaúdi uralkodó halála, január 23-án az előre megtervezett forgatókönyv szerint a király féltestvére Salman ült a trónra.  Az igazi kihívás azonban csak most következik, hiszen miközben a nyolcvanéves, a hírek szerint számos öregkori betegségben szenvedő új uralkodó megszilárdítani készül hatalmát, gondoskodni kell a további örökösödési rendről és a legfontosabb politikai és katonai pozíciók elosztásáról. Abdullah és Salman apja, az államalapító Abdulaziz király élő fiai már mind hetven év fölött járnak, így egyre sürgősebb a harmadik generáció tagjai közötti hatalmi és így öröklési rend szabályozása. Ez jóval összetettebb feladat, mint az európai monarchiáknál, hiszen az iszlám vallás szaúdi értelmezése szerint a szaúdi uralkodóház férfitagjainak számos, sokszor tíznél is több felesége van, így a harmadik generáció tagjainak száma több százra rúg, nem beszélve az így kialakuló klánokról, amelyek mind harcban állnak egymással az uralomért. Hatalmi átmenetek során, természetes módon minden állam egy időre befelé fordul, amíg az elkerülhetetlen küzdelmek első hulláma le nem zajlik, Szaúd-Arábia azonban nincs olyan helyzetben, hogy ezt büntetlenül megtehesse. Az ország rendjét és létét számos belső és külső kihívás fenyegeti, amelyek mind egy erős vezetőt igényelnek, egy az alkotmányos rendet csupán felületes ismerő államban, ahol a politikai döntések mind a mai napig informális alkuk nyomán születnek meg, az uralkodói ház belső vitáin és más, törzsi, gazdasági és egyházi befolyási csoportokkal kötött tárgyalásokon keresztül.

temetes.jpg

("Temetési szertartás"; f.: reuters.com)

Szaúd-Arábia vezető szerepe az arab világban csupán a többi állammal összehasonlítva értelmezhető. Szaúd-Arábia erős, mivel az összes többi arab állam gyenge. Az ország kölcsönvett időből gazdálkodik, hiszen ereje kizárólag hatalmas olajtartalékaira épül, amelyek hasznossága hosszú távon csökkenni fog, belső stabilitását pedig az óriási munkanélküliség, a társadalmi konszenzus hiánya és az említett, könnyen előrelátható örökösödési harcok téphetik szét. Miközben látszólag a szaúdiaknak kedvez leginkább a kőolaj alacsony világpiaci ára, ez megint csak viszonylagos, inkább azt mondhatjuk nekik árt legkevésbé, de a kincstáruk és így mozgásterük is apad. A kőolajexportból származó bevétel a fennálló politikai rendszer legfontosabb pillére, a királyi család (itt egy több tízezer emberből álló törzsi rendszerre kell gondolni) és az iszlám szélsőségesen konzervatív értelmezését valló és az  abszolút monarchiát legitimizáló vahabizmus mellett. Az oktatásra bőkezűen költő állam az utóbbi években egyre inkább szembetalálta magát a következő logikus kihívással, miszerint mihez is kezd ennyi tanult fiatallal? A válasz az, hogy különböző juttatásokkal mesterségesen fenntartotta a fiatalok politikai inaktivitását, amely legfeljebb addig tarthat, ameddig a törékeny jóléti rendszert életben tudják tartani az olajbevételek. A politikai rendszer fejlődése jelenleg kizárólag forradalmi iszlamista (iráni modell) vagy populáris iszlamista (Muszlim Testvérek) irányba képzelhető el, mindkettő súlyos veszélybe sodorná az ország békéjét. A monarchia mindeddig, néhány óvatos reformkísérlet kivételével (például, hogy nők is vezethetnek gépkocsit, de szavazati jogról szó sincs) semmilyen érdemi választ nem tudott nyújtani az ország hosszú távú fennmaradására.

A szaúdi átmenetet árgus szemekkel követi Irán, hiszen a monarchia vált a perzsa állam által vezetett, Libanontól Közép-Ázsiáig terjedő síita tengely megszilárdításának legelkötelezettebb ellenlábasává Szaúd-Arábia legfőbb támogatója, a közel-keleti stabilitásban érdekelt Egyesült Államok mára a perzsa állammal való kiegyezés mellett döntött, egy olyan közel-keleti hatalmi struktúra rendszer híve, ahol a térségi szereplők képesek egymást ellensúlyozni és így a lehető legkevesebb közvetlen amerikai beavatkozást igényli a régió. A szaúdiak legújabb rémálma, hogy déli határaik mentén a polgárháborúba süllyedő Jemenben (bár Jemen történelme folyamán a megosztottság és a polgárháború jelenti a normalitást) a fővárost is uralmuk alatt tartó síita al-Houthi mozgalom destabilizálhatja Szaúd-Arábia délkeleti részét is, amely egyben ország legsűrűbben lakott része. A szaúdiak bekerítéstől való félelme akkor válhat teljessé, ha Irán egy harmadik frontot is nyit, kihasználva Salman király kezdeti erőtlenségét, az ország keleti, a síita többségű Bahreinnel határos ugyancsak síiták lakta részén, amely egyben a szaúdi kőolajtartalékok döntő részét is rejti. Az irániak által támogatott al-Houthi mozgalom egyelőre nem akarja és nem is lenne képes Jemen teljes területét elfoglalni, azonban érdekelt az ország föderális átalakításában. Szemben a szunnita jemeni kormány terveivel, nem az új alkotmány által kialakítandó hat régió egyikét, hanem az ország teljes északi felét akarja kormányozni, kettévágva így az államot. A terv második lépése, hogy Jemen maradék felét széttépik az egyre erősödő jemeni al-Kaida, a déli lázadók és a Saana-i kormány harcai, a legyengült ellenfeleket pedig így az északon kiharapott tartományában megerősödő síita klán és törzsi koalíció hajthatja uralma alá.

("Polgárháborús helyzet" - síita fegyveresek Jemenben; f.: reuters.com)

Szaúd-Arábia minden bizonnyal át fogja vészelni a következő hónapok és évek örökösödési küzdelmeit, az uralkodóház minden egyes tagja tudja, hogy a monarchia bukása nem csupán politikai befolyásukat, de vagyonukat és életüket is veszélyeztetné. Az átmenet azonban rövid távon legyengíti az államot, amelynek az elmúlt években végig kellett néznie, hogy ősellenségének sikerült a síitákat kormányzó erővé tenni Irakban, Szíriában csúfos kudarcot vallott a szunnita felkelők támogatása, az elmúlt hónapokban a jemeni kvázi-polgárháborúval harapófogóba került és már az Egyesült Államokra se számíthat feltételek nélkül. Szaúd-Arábia sorsa azonban nem csupán a szaúdiak ugye, az ország gyengesége veszélybe sodorná a Vörös-tenger és az Arab-öböl hajózási útvonalait, amelyek már csak az áthaladó szénhidrogén szállítmányok miatt is világgazdaság ütőereinek számítanak. Könnyedén ébredhetünk olyan mértékű kalózkodásra, tengeri terrorizmusra ezeken a területeken, amelyhez képest a néhány évvel ezelőtti szomáliai helyzet gyerekes csínytevésnek tűnne. Mi pedig nem lehetünk biztosak benne, hogy az Egyesült Államok, pláne nem az Európai Unió idejében be tudna avatkozni, ha az Arab-félszigeten megismétlődne a szíriai forgatókönyv és amikor beavatkozunk se szoktak úgy elsülni a dolgok, mint ahogy terveztük, lásd Afganisztán, Irak, Líbia. Szaúd-Arábia messze nem egy tökéletes állam (hogy finoman fogalmazzak), azonban a jelenlegi uralkodóház az egyetlen olyan aktor, amely a Közel-Kelet hatalmi egyensúlyát garantálhatja szunnita oldalról.

Csepregi Zsolt

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr27109577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krajcsír 2015.01.27. 11:34:54

"a közel-keleti stabilitásban érdekelt Egyesült Államok"

Ezt most komolyan gondolja a cikkíró? Washington békét és stabilitást szeretne a régióban? Akkor először fel kellene hagyni a különböző iszlamista és nem egyszer terrorista csoportok támogatásával, főleg Szíriában.

Másodszor Irán úgy van beállítva, mint valami gonosz terjeszkedő ország a Közel-Keleten, amit mindenáron meg kell állítani és a "derék szaúdiak mindent megtesznek ezért, micsoda hősök". Csak közben azt felejti el a cikkíró, hogy 10 szélsőséges közel-keleti szervezetből 6-7-et Rijád támogat pénzzel, fegyverrel és nem ritkán emberanyaggal (többek közt a börtönökben ajánlják fel opcióként: vagy maradsz megrohadni, vagy mész harcolni Szíriába, Irakba stb.) És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Európában az összes vahabita-szalafita csoportot, hálózatot és szélsőséges prédikátort mind szaúdi támogatásokból működik. Talán azt sem kell részletezném ,hogy a WTC elleni támadást végrehajtói között mely állampolgárok voltak döntő többségben.

Szóval Szaúd-Arábia nélkül ezek a csoportok szépen visszaszorulnának, ha nem is mindegyik. Ha valakik, akkor ők csináltak a közel-keleti konfliktusokból "szektás harcot", ahol ennyire számít a szunnita-síita hovatartozás ( a hetvenes évek előtt nem nagyon találunk ilyen esetet országok közötti konfliktusok esetében). Az uralkodói réteg nem bírt szabadulni a "feltartóztatni először az arab nacionalizmust, majd az iráni síitákat" eszméjétől, egyszerűen 1970-es évek óta így fogják fel az eseményeket. A legszebb, hogy most Róháni alatt már távozóban van ez az iráni felfogás a "nagy geopolitikai harcról", aminek az eredménye Irán szépen kitör abból az elszigeteltségből, amibe 1979 után került. Teheránnak - és hangúlyozom a politikai elitnek, mivel a Forradalmi Gárda még mindig akívan folytatja ezt a regionális párharcot - olyan államokkal vette fel újra a kapcsolatokat, mint a szunnita Marokkói Királyság, ami nagy szó, ismerve a két ország történelmét.www.al-monitor.com/pulse/originals/2015/01/iran-morocco-diplomacy-economy-sunni-shiite-islam-jihadist.html

toportyánzsóti 2015.01.28. 08:48:08

Diplomaci felesleges 1 olyan országban ahol kispályás focicsapat lehet külügyér,persze ezeknél soha nem ez a legalja mindig van lejebb.

apolloniusz 2015.01.29. 14:24:45

Azt csinálnak amit akarnak DE azt OTTHONUKBA!! Az olaj meg jöjjön olcsón!!!

fehérfarkas 2015.01.29. 21:38:29

Attól, hogy Abdullah király meghalt, még csomó minden változatlan marad. A legfontosabb, hogy Szaúd Arábia mögött ott van az USA és az amerikai hadsereg, amely megvédeni a királyságot, és az olajérdekeket.

A szaúdi hadsereget az amerikai tengerszgyalogság (NAVY) képzi ki.
A szaúdi légierő több mint 300 harci repülővel rendelkezik, köztük F-15 Eagle, Eurofigter Typhoons, Tornado IDS, stb gépekkel, meg Apache helikopterekkel, stb...
A szaúdi légierőnek van a világon a 3. legtöbb F15 repülője (az USA és Japán után).

1975 óta a Nemzeti Gárdát az amerikai Vinnell Corporation képzi ki, és kb. 1000 vietnámi veterán vesz részt a Nemzeti Gárda kiképzésében (www.vinnellarabia.com/).
A Vinnell a Carlyle csoport egyik leányvállalata. A Carlyle Group pedig a világ 3. legnagyobb működőtőke-befeketetője, és a legfelsőbb amerikai politikai kapcsolatokkal rendelkezik, és több hadiipari cége is van.
(a Carlyle 2012-ben 178 milliárd dollárnyi befektetést kezelt = ez több mint Magyarország éves GDP-je;
több mint 200 cégben van részesedése, és portfóliójába tartozó cégeknél világszerte több mint 650.000-en dolgoznak;
az ővéké a B-2 lopakodó bombázót gyártó Northrop Grumman is;
A szaúdi partenrei között nemcsak a Nemzeti Gárda van, hanem a leggazdagabb szaúdi üzletember Al-Waleed bin Talal herceg is, meg a Bin Laden család is;
de a nyugati mainstream média mégis hallgat erről a cégről)
A Nemzeti Gárda elkülönül a többitől, mert ez még a királyságot alapító Abdul Aziz Ikhwan (Testvériség) seregének a folytatása, modernizált változata, és nem tartozik a Védelmi Minisztérium hatásköre alá, hanem közvetlenül a király szolgálatában áll.
És nemcsak külső támadások ellen szolgál, hanem a Szaúd Házat (House of Saud) is védi a puccsoktól, ezen kívül a stratégiai létesítményeket és energiaforrásokat is védelmezi, valamint a 2 szent város Mekka és Medina védelmét is ellátja.
A hivatalos hadsereggel szemben ez a wahhabi klérusból is soroz be magának tagokat, valamint az al-Saud királyi házhoz közel álló törzsekből is toboroz, a működése, felépítése a törzsi hagyományokat őrzi szemben a hivatalos hadsereg katonai hiearchiájával.

Azt kevesen tudják Nyugaton, hogy az 1990-es Irak elleni Sivatagi Vihar hadműveletet (amikor USA először támadta meg Szaddam Husszein Irakját) teljes egészében Szaúd Arábia finanszírozta. De azt még kevesebben tudják, hogy amikor Szaddam megszállta Kuvaitot 1990-ben, akkor Szaddam ellen a szaúdi Nemzeti Gárda bevetésre került, és Szaddam hadseregétől visszafoglalták a kuvaiti Ras Al Khafji határvárost.
A Nemzeti Gárda több mint 1000 Cadillac Cage Commando V-150 harci járművel rendelkezik. Ezen kívül 100 szaúdi gyártmányú Al-Fahd gyalogsági harci járművel is rendelkezik.

Armed Forces of Saudi Arabia
www.youtube.com/watch?v=fcPPut0eDIU
SAUDI ARABIA SPECIAL FORCES
www.youtube.com/watch?v=bKOMENGJEIQ
Royal Saudi Land Forces
www.youtube.com/watch?v=GOz616K4uM4

Kevesen tudják, de Szaúd Arábia finanszírozta 100%-ban a Szaddam Husszein elleni 1991-es Sivatagi Vihar hadműveletet (ez az olajország kasszáját deficitessé tette - azóta persze újra szufficites a kassza).
És a vietnámi háborúban az olajválság idején a Vietnám harcló amerikai csapatoknak piaci ár alatt adta az olajat (míg a világon mindenki másnak a megemelt áron).
Ezen kívül Szaúd Arábia legalább Reagen elnök kampánya óta minden amerikai elnök kampányának finanszírozásában jelentős szerepet vállal (és persze az ellenfeléét is).
Al-Khobar város (a Dammam metropolisz övezet része) pedig a világ legnagyobb olajvállalatának a központja: Saudi Aramco. Így a világ olajszívének a központja is. És itt van a legnagyobb amerikai kolónia külön városrészben saját amerikai törvényeikkel, amit akát Little Americának is lehetne nevezni, ahová európaiak se nagyon költözhetnek be.
Számos amerikai fehérházi és kongresszusi felsővezető kap nyugdíjbamenetele után nyugdíjas állást közös szaúdi-amerikai cégeknél.
Ezeken az új szaúdi király sem fog változtatni. Amíg pedig ez így van, addig Szaúd Arábia beceneve/gúnyneve az USA 51. tagállama marad. És mivel itt dollár milliárdokról van szó, így egyik félnek sem érdeke ezen változtatni.
(az hogy a fundamentalista wahhabizmus az államvallás az nem számít semmit, hiszen az USA-nak vannak tagállamai, amelyek megyéiben a fundamentalista keresztény irányzatok vannak érvényben, amelyek tiltják az iskolában az evolúció tanítását, az utcán csókolózásért meg alkoholivásért pedig pénzbírság vagy pár nap börtön jár)
süti beállítások módosítása