Az Egyesült Államok kérésére Magyarország 100-150 katona Kurdisztánba küldését helyezte kilátásba az Iszlám Állam elleni „végső hadjárat” támogatására. Miközben a magyar politikai pártok kisded politikai játszmákra használják fel a szövetségesi kötelezettségünk teljesítésének kérdését, tisztázatlan, hogy egy valóban elpusztítható ellenséggel állunk-e szemben Európa kapujában.
Már februárban felmerült, hogy Magyarország katonai erőkkel segítené az Iszlám Állammal szembeni fegyveres kampány kiterjesztését, amelyben már most is számos közel-keleti és nyugati állam légi és szárazföld ereje vesz részt. Az Iszlám Állam, miközben hatalmas területeket ural a szétesett Szíriában és Irakban, megjelent Líbiában és a napokban a nigériai Boko Haram terrorszervezet is hűségesküt tett a szélsőséges dzsihádista szervezetnek. Március tizedikén felpörögtek a hazai események, a kormány előreláthatóan április közepén benyújtaná a törvényhozásnak a katonai szerepvállalásunkról szóló javaslatot, amelyhez kétharmados parlamenti támogatás szükséges. A FIDESZ-KDNP koalíció kétharmados többsége a veszprémi vereséggel szertefoszlott, így az ellenzék körében keres szövetségeseket a katonai akció megszavazásához.
(Kurd pesmerga harcosok: Hamarosan találkoznak a piros-fehér-zöld lobogóink? f: basnews.com)
Fontos szem előtt tartani, hogy nem harcoló alakulatok kiküldéséről van szó, hanem Irak északi részén elterülő Kurdisztán fővárosába, Arbilba küldenénk egy százfős katonai kontingenst, amely a kurd fegyveres erők kiképzését végző bázisokat védelmezné. A magyar katonák így sokkal inkább arra szolgálnának, hogy olyan erőket szabadítsanak fel, amelyek a fronton bevethetőek lesznek az Iszlám Állammal szemben, márpedig az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy légitámadásokkal az Iszlám Állam nem semmisíthető meg. Szerepvállalásunkkal, amely Szijjártó Péter külügyminiszter elmondása szerint az Egyesült Államok kérésére jönne létre, egy széles nemzetközi koalíció tagjai leszünk, Irak megsegítésére felsorakozott szinte minden nyugati állam és a szunnita arab államok. A Nyugati szerepvállalás megerősítése egy olyan kritikus pillanatban érkezik, mikor az Irán által támogatott síita bagdadi kormány csapatai nagyszabású kampány során Tikrit városa körül igyekeznek a szunnita arabok területén berendezkedő Iszlám Államot és a vele szövetséges szunnita törzsi erőket felmorzsolni. Kurdisztán megerősítése így ellenpontot is képez az iráni hatalmi ambíciókkal szemben. Nem szabad elfelejteni, hogy Kurdisztán jövője hazánknak sem közömbös, hiszen számos gazdasági érdekeltségünk, többek között a MOL jövőjét jelentő olajmezők is itt helyezkednek el. Egy stabil Irak, beleértve Kurdisztánt, nem csupán nemzetbiztonsági, hanem gazdasági érdekünk is.
A geopolitikai sakkjátszma helyett azonban a magyar szerepvállalásról folytatott hazai vitában a pártpolitika került előtérbe. A FIDESZ, javítandó az Egyesült Államokkal finoman szólva is megromlott kapcsolatát elkötelezett a fegyveres hozzájárulás mellett, azonban igyekezne a felelősséget szétteríteni a magyar politikai élet minél több szereplője között, amelyre kiváló okot ad a kétharmados parlamenti többség hiánya. A Liberálisok megszavaznák a csapatok küldését, azonban az ellenzék többi pártja a távlatos külpolitikai gondolkodás jegyében sokkal inkább belpolitikai szempontjaiktól vezérelve cselekszenek. A Jobbik természetesen úgy véli, hogy az emberek millióinak életét megnyomorító, a közel-keleti keresztények üldözését prioritásként kezelő Iszlám Állam elleni háború „nem a mi harcunk”. A baloldali ellenzék viszont részt se vett a katonai akcióról folytatott egyeztetésen (bár az Együtt egy ponton jelezte, hogy elviekben a beavatkozás mellett van). A parlamenti vitában Mesterházy Attila lemondásra szólította fel Szijjártó Pétert, felelősséget nem mernek vállalni se a fegyveres beavatkozásért se annak ellenzéséért. Az MSZP jelenlegi álláspontja szerint „a kormány már mindent eldöntött”, így nekik véleményt se kell nyilvánítani Magyarország egyik legfontosabb kül- és biztonságpolitikai lépését illetően, ami logikus, hiszen akár népszerűségvesztéssel is járhat egy határozott kiállás egy ilyen összetett ügy mellett.
A magyar kormány minden bizonnyal meg fogja szavaztatni a katonai beavatkozást, amely bár nem közvetlen követelménye NATO tagságunknak, hiszen területen kívüli hadműveletről van szó, szövetségesi és véleményem szerint morális kötelességünk. Az erőteljes nyomás hatására az Iszlám Állam vissza fog szorulni, azonban nem csupán egy fegyveres erővel, hanem egy folyamatosan átalakuló ideológiával állunk szemben. Ameddig a Közel-Keleten nem szűnnek meg a nyomor és megosztottság valódi okai, addig nincs esély a dzsihádista terrorszervezetek teljes elpusztítására, azonban a régióban uralkodó mostani rémálomszerű biztonsági helyzetnek és az Európa elleni terrorfenyegetés jelentő Iszlám Kalifátusnak véget vethetünk.
Csepregi Zsolt
