Manapság kevés népszerűtlenebb politikai kijelentést lehet tenni Romániában, mint az Országos Korrupcióellenes Ügynökséget (DNA) kritizálni. Ha az átlag romániai reggeli híreket hallgat, akkor a hírek kétharmada jó eséllyel olyan politikusokról fog szólni, akiket épp „elvitt” a DNA, esetleg olyanokról, akiket épp börtönbe csuktak korrupciós ügyek miatt.

Az elmúlt időszakban a DNA által letartóztatottak között találunk volt miniszterelnököt, tábornokokat, bírókat, képviselőket és szenátorokat is. Ma már senki se lepődik meg azon, ha a miniszterelnök sógorát viszik el, és kihallgatják az anyját, meg a testvérét. Ahogy azon se, ha letartóztatnak egy azóta lemondott alkotmánybírát, vagy a volt államelnök pártfogoltját. Sőt, még talán azon se, ha elviszik a többi célzott területen jelentkező bűnözés leküzdésére létrehozott speciális intézmény vezetőjét: a Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) időközben lemondott vezetőjét, és azt megelőzőleg a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT) vezetőjét.

("A korrupt politikusok réme" - Laura Codruța Kövesi, a DNA vezetője, f: www.presalibera.net)

Mindeközben az ország - valahogy úgy, mint a középkori kivégzések közönsége -, remegve várja az új neveket, lesi, hogy ki bukik. A tévéállomások állandó stábokat állomásoztatnak az ügyészség székhelye előtt, minden nap folynak a találgatások, hogy még kire terjed ki az éppen elindult nyomozás.

Közkívánatra… meg egy kis európai és amerikai hátszéllel

Az ezen a néven 2004 óta létező DNA-nak két fontos legitimációs bázisa van a működését és hatáskörét szabályozó törvényi keret mellett: a belpolitikai támogatottsága, valamint a külpolitikai szereplők Romániára gyakorolt nyomása.

A belpolitikai népszerűségéről elég annyi mondani talán, hogy Romániában 2004 óta majdnem minden kiélezettebb választási hajrát a korrupcióellenesség mantrájával és ígéretével nyertek meg. A jobboldali Traian Băsescu 2004-ben úgy tudott az államelnök-választás második fordulójában fordítani, és legyőzni Adrian Năstaset, hogy a politikai osztály megtisztítását ígérte. De az elmúlt év őszén ugyanígy tett Klaus Johannis jelenlegi államfő is, aki Băsescuhoz hasonlóan vert helyzetből fordított. A DNA emellett az egyik legnépszerűbb intézménynek számít Romániában. A legfrissebb felmérések szerint februárban 58,9 százalékos bizalmi indexen mérték, ami meglehetősen magasnak számít. Ezzel szemben például a Parlamentben csak a megkérdezettek 17,5 százaléka bízik.

A DNA ugyanakkor hangsúlyos külpolitikai hátszelet is kap. Az uniós Együttműködési és Értékelési Mechanizmus – amely Románia igazságügyi előrelépéseit vizsgálja - jelentésében az ügyészség teljesítményének szánják az egyik legfontosabb szerepet. Van azonban a DNA-nak egy geopolitikai kontextusból fakadó jelentősége is. A térségben érzékelhetően felerősödő orosz titkosszolgálati mozgás következtében, valamint az ukrajnai események eszkalációja után, az Amerikai Egyesült Államok kelet-európai stratégiájában egyre nagyobb szerephez jutnak olyanok, mint a lassan uniós középhatalommá váló Lengyelország, valamint a Fekete-tengerre kijárattal rendelkező, telepített amerikai rakétapajzsot befogadó Románia. Az ország döntéshozóinak köztudott korruptsága az amerikaiak számára – bár a romániaiak számára nem kevésbé - fokozott biztonságpolitikai rizikót jelent, hiszen a korrupt köztisztviselők könnyen zsarolhatóvá válhatnak.

Egy szuperintézmény az egyik legkorruptabb országban

A DNA a nagykorrupciós ügyekben, vagyis azokban az esetekben illetékes eljárni, amelyekben 10 ezer eurónál nagyobb összegű megvesztegetésről vagy 200 ezer eurónál nagyobb kárról van szó, illetve minden olyan esetben, amelyben a gyanúsítottak köztisztviselők.

Megítélésem szerint két meghatározó értelmezés létezik arra, hogy mi a DNA és mit jelent jelenleg a romániai közéletben. Az egyik a „minden politikus bűnös” alapelv szerint értékeli az ügyészség működését. A másik szerint Románia ügyészállammá vált, ahol a DNA-t senki és semmi nem ellenőrzi, éppen ezért visszaél hatalmával.

Az első értelmezés szerint a romániai politikai osztály – történelmi premisszáiból eredően – velejéig korrupt. Minden tisztséget lefizetéssel nyernek el, és minden politikus bűnös legalább egy kisebb vétekben. Ezért abban valójában semmi meglepő nincs, ha valamelyik politikust perbe fogják, és abban még kevesebb, ha bűnösnek találják. A DNA csak keres, és értelemszerűen találni fog. Mindenki sáros. Az esetleges ballépések pedig nem számítanak érdemben, hisz a romániai politikai osztály végső megtisztulása a cél.

("Tényleg a DNA Románia megmentője?, f: www.enational.ro)

A második értelmezés meghatározó eleme az, hogy ha a DNA nem lenne egy „vágóhíd”, akkor nem lenne lehetséges az, hogy az ügyészségnél dolgozó 86 ügyész 2014-ben több mint 900 ügyben nyomozzon, és több mint 1000 vádlottat – köztük 35 bírót és ügyészt - küldjön bíróság elé. Ez a vélemény – miszerint az ország ügyészállammá vált - Romániában, éppen a „vérszomjas” közhangulat miatt nem számít túl népszerűnek, bár néha-néha elhangzik, ahogy egy amerikai politológus, Patrick Basham is megfogalmazta. Ennek az interpretációnak fontos elemei a fent említettek mellett a kiszivárgó/kiszivárogtatott magánbeszélgetések, az előzetes letartóztatás majdnem kivétel nélküli használata, és a korrupciós ügyekre irányuló fokozott médiafigyelem. A kiszivárgó magánbeszélgetések általában a romániai belföldi hírszerzéssel, a Securitate utód SRI-vel való összefonódottságra enged következtetni. Ezek a magánbeszélgetések és a bilincsbe vert politikusok látványa a képernyőkön könnyen a politikai karriere végét jelenthetik bármilyen politikus számára.

Ezt az interpretációt vallók néha arra is hajlamosak, hogy a DNA-t külföldi érdekek képviselőjének lássák: konkrétan az Egyesült Államokénak. Sőt van, aki továbbmegy ennél, mint Patrick Basham, aki kijelentette, hogy szerinte itt valójában egy bizonyítási kényszerrel állunk szemben, amely a romániaiak komplexusaiból fakad.

És persze ebben az értelmezésben szerepel az is, hogy a Traian Băsescu és köre által létrehozott, és egy pontig az ők érdekeiket szolgáló DNA egy adott pillanatban „elszabadult”, és jelenleg gigásszá nőve csapja le a fejeket maga körül, rendet téve még a hozzá hasonló profilú intézmények között is; így a DNA maradhat az egyetlen legitim intézmény az országban, amelyre a gyanú árnyéka sem vetülhet.

Egy sor válasz. Egy kérdés.

Nem szabad azonban abba a tévedésbe esnünk, hogy bármelyik eddig vázolt interpretációnak végérvényesen helyt adjunk, főleg, hogy mindkettő csak részigazságokat tartalmaz a DNA jelenlegi helyzetét illetően. Egyfelől nem valószínű az az elmélet, miszerint a DNA politikai megrendelésre dolgozik, ahogy az sem, hogy egyetlen politikai csoport érdekeit elégítené ki – elég megnézni az eddig letartóztatott személyek névsorát, politikai elköteleződését. Csekély az esély továbbá arra is, hogy az ott dolgozók inkompetensek, hiszen komoly versenyvizsga és nagyon eredményes munka révén lehet bekerülni a DNA-hoz. Másfelől tény, hogy az Ügyészség számtalan gazdagsági és politikai érdeket sért tevékenységével, éppen ezért nagyon fontos támasz számára a közvélemény támogatása. Ugyanebben a kontextusban válik érthetővé a média viselkedése – melyik hírügynökség nem követné a hasonló eseményeket, főleg, hogy azok legtöbbször közpénzek elsikkasztásáról szólnak?

("Politikus rendőrkézen: mindennapos kép Bukarestben", f: www.nineoclock.ro)

Annak a veszélyével is egyet kell valamilyen szinten értenünk, hogy egy ilyen demokratikus hagyományokat nélkülöző államban, mint Románia egy minden demokratikus kontrollt nélkülöző intézmény megnövekedett hatalma káros lehet az társadalom demokratizálódásának a szempontjából. Főleg akkor, ha ennek az intézménynek a számon kérhetősége minimális, tekintve a téma kapcsán hiszterizált közbeszédet. Továbbá gyanítható, hogy a visszaélések előfordulása esetén inkább a szőnyeg alá söprik az ügyeket, mint hogy elismerjék a hibát, ami megkérdőjelezhetné az egész korrupcióellenes harcot.

A kérdés tehát mindezek után annyi, hogy – miközben úgy tűnik, hogy a bizonyítottan korruptak is csak fél szájjal merik megkérdőjelezni a határozott korrupcióellenes fellépések szükségességét – biztos-e, hogy ez a legjobb módja annak, hogy Románia leszámoljon a korrupt vezetőivel?

Főcze János