Már több hete érezhető volt a feszültség az Egyesült Államokban jövőre esedékes elnökválasztás kampányának hivatalos indulása kapcsán. A várakozás nem volt hiábavaló, vasárnap ugyanis átesett a „tűzkeresztségen” a 2016-os választás is, bejelentkezett az első jelölt, a republikánus Ted Cruz.
Korunk modern PR eszköztárának kihasználásával, Twitteren értesítette a közvéleményt a nagy hírről a texasi szenátor, miszerint elindul a nagy tengerentúli politikai megmérettetésben. Rövid, egyértelmű üzenete mellé – amelyben követői támogatását kérte – egy 30 másodperces reklámbejátszást is csatolt, amelyet akár Michael Bay is rendezhetett volna: hősies zenéből, lobogó amerikai zászlóból és politikailag korrekten összeválogatott gyerekekből, párokból, családokból nincs benne hiány (megtekinthető a cikk végén).
("Az új elnöki család? Valószínűtlen." - Cruz-ék a bejelentés fináléjában; f.: politico.com)
Cruz üzenete egyértelmű „énmárkát” mutat, és olyan rést próbál betömni a politikai piacon, amelyre a közvélemény kutatások szerint szükség mutatkozik a választók körében: az igazán konzervatív jobboldali jelölt szerepe. Hangosabb véleményalkotók szerint ugyanis a republikánusok azért nem értek el sikereket az elmúlt két választás során, mert jelöltjeik túlságosan is a középvonal felé húztak, így nem jelentettek valós alternatívát a demokrata jelöltek mellett. Cruz – aki a Republikánus Párt legkonzervatívabb oldalszárnyához, a Tea Party-hoz tartozik – alapvetően jó esélyekkel indul a keresztény konzervatív választók körében, 2012 óta tartó szenátori pályafutása során többször meg tudta mutatni az istenhívőkkel jól rezonáló retorika iránti fogékonyságát. Ezt a meghódítandó alaptábort még inkább segít definiálni az is, hogy a tegnapi napon az indulását formálisan is megerősítendő beszédét a Liberty Egyetemen, egy szigorúan keresztény elvek mentén működő felsőoktatási intézmény falai között tartotta meg.
A már említett várakozásokkal teli feszültség az első jelölttel kapcsolatban nem véletlen, hiszen a kampány beindításának időpontja minden szempontból stratégiai döntés az amerikai politikai életben. Ez főleg annak köszönhető, hogy miután a hivatalos bejelentés megtörtént, a jelöltekre érvényesek lesznek a szövetségi választási szabályok, amelyek szigorúan meghatározzák a finanszírozás további menetének lehetőségeit. Ted Cruz tehát egészen vasárnapig-hétfőig szabadon járhatott különböző adományozó gyűlésekre, amelyeken mindenféle akadály nélkül, közvetlenül fogadhatta el az önálló (maximum 2700 USD/fős) pénzügyi donációkat. Ezek az összegek mind az adott politikus kampánykasszáját gazdagítják, amely szabadon együttműködhet az adott „nem-jelölt” támogatására létrejövő politikai akcióbizottságokkal (PAC), melyek megszabott határokon belül támogathatják az adott pártot és jelöltjét.
("Van egy bátor konzervatív álma" - beszéd a Liberty Egyetemen; f.: time.com)
Ezért a szabadságért cserébe ebben a stádiumban a politikusok ki sem ejtik hivatalosan a szájukon azt a szót, hogy „kampányolnának”, ők csupán felmérik a lehetőségeket – és minél több pénzt próbálnak összegyűjteni a hivatalos bejelentésig. Amint ez megtörtént, a szabályok szigorodnak: az elnökjelölt kampánya meg kell, hogy szakítsa a kapcsolatot (és így a közvetlen irányítást) a PAC-okkal, nem egyeztethetik tevékenységüket a választásokig. Valójában ez ekkorra már nem is kifejezetten szükséges, hiszen a több hónapnyi közös, feszített munka során az itt dolgozó aktivisták már olyan szinten egy hullámhosszra kerülnek a jelölt kampánymenedzsereivel, hogy a tevékenységük felsőbb utasítások nélkül is szinkronba kerül. A PAC-eken kívül létezik még egy pártonként felálló szuper PAC is, amely már korlátlanul gyűjthet és támogathatja az elnökjelöltjét a kampány során. Ez a kiskapu olyan szabad kezet ad a politikai pártok kezébe, amely hatalmas, szinte elképesztő összegeket csatornáz a négyévente rendezett megmérettetésbe – 2012-ben közel 2 milliárd dollárt.
I'm running for President and I hope to earn your support! pic.twitter.com/0UTqaIoytP
— Ted Cruz (@tedcruz) 2015. március 23.
Visszatérve Ted Cruz-ra, nem véletlen, hogy mindezek ellenére a jelenlegi texasi szenátor úgy döntött, hogy mindezekről lemond. A Republikánus Párt többi nagynevű „nem-jelöltje”, főleg Jeb Bush ugyanis mostanra kezdte ellopni a reflektorfényt Cruz műsorából – ideje volt előrelépni a sorból, hogy a többiek hivatalos bejelentéséig (április eleje-közepéig) minden, vagy legalábbis több figyelem összpontosuljon rá. Erre pedig minden szüksége meglenne, mivel jelen állás szerint 8. vagy 9. helyen szerepel a republikánus jelöltek között. Cruz ennek megfelelően erős retorikával dolgozó beszéddel indult neki a kihívásnak, amelyben kijelentette, elnökként visszavonná az ObamaCare néven elhíresült egészségügyi reformot, végsőkig kiállna Izrael mellett és határozottan fellépne és legyőzné a radikális iszlám okozta fenyegetést. A retorika mellett azonban valós tartalmat, sok újdonságot a beszéd nem kifejezetten tartalmazott a szokásos republikánus felvetésekhez képest, ez pedig nem sokat fog segíteni a többi jelölt árnyékából való kitörésben.
Akárhogy is, az amerikai elnökválasztás most már hivatalosan is elindult, így valószínűleg tényleg nem kell már sokat várnunk a pártok elsőszámú jelöltjeinek bejelentkezésére sem. A két fő versenyző, Hillary Clinton és Jeb Bush valószínűleg nem alszik álmatlanul Ted Cruz hétfői bejelentése óta, azonban egy dolgot mindenképp számukra is jelez: a rajtvonal melletti sétálgatás idejének hamarosan vége, ideje hivatalosan is kiállni a szavazók elé az eddig összeállított választási programmal.
Mészáros Tamás