Az idei esztendő Mianmar számára a vágyott politikai reformok megvalósulását, a demokrácia kiépülésének kezdetét jelentheti abban az esetben, ha az október végi - november eleji választásokon Ang Szán Szu Csí ellenzéki politikusnő – akinek nagy esélye lenne a győzelemre – elindulhat. Az odáig vezető út azonban küzdelmes, és a siker korántsem biztos. A mianmari társadalmat jelenleg kohéziós problémák, etnikai ellentétek; politikai életét az intézményrendszer reformjának hiánya és a katonaság túlzott hatalma jellemzi.
Mianmar szuverén politikai fejlődésére – brit gyarmatosítóitól való elszakadása után – a legnagyobb hatást a fegyveres erők érdekérvényesítő szerepe, valamint azok túlzott hatalma gyakorolta. Az ország függetlenségének elnyerését követően az úgynevezett Tatmadaw elitje nélkül nem lehetett biztosítani a soknemzetiségű állam területi integritását, valamint annak stabilitását. Az államépítés, az intézmények átalakítása a hadsereg vezénylete mellett zajlott, zajlik mindmáig. A mianmari alkotmány szerint a hadsereg feladata nemcsak a háborúban folytatott harc, hanem ezen felül az emberek érdekének teljes mértékű szolgálata, amely a belpolitikában történő részvétellel teljesedik ki. A parlamenti székek nagy része, valamint kiemelten fontos tárcák, mint a belügyi, a védelmi és a külügyi, illetve a határtérség ügyeivel foglalkozó minisztereknek továbbra is a katonaság tagjainak kell lenniük, így azok az ország demokratikusnak látszó törekvéseiben is meghatározó szerepet töltenek be.
("Tábornokból politikus" - Thein Szein, f: www.vimeo.com)
Erejüket jól bizonyítja, hogy noha a 90-es évek elején tartott választásokat a demokratikus ellenzék fő ereje, az Ang Szán Szu Csí vezette Nemzeti Liga a Demokráciáért (NLD) nyerte, a katonák nem engedték át a kormányzást a civileknek. A 2008-ban erősen manipulált népszavazást követően, amellyel a kormányzat megerősítette az alkotmányt, 2010 novemberében sor kerülhetett az első általános törvényhozási választásokra. Nagyobb változást azonban az egy évvel későbbi események hoztak, amikor a katonai tanács feloszlatta magát, és elnökként Thein Szein – katonai pozícióiról lemondva – megfogalmazta a külföld felé nyitás politikáját, valamint az időközi választásokon a házi őrizetéből kiengedett Szu Csí pártja, az NLD is részt vett. A párt 2011 óta folyamatos tárgyalást folytat a kormánnyal a lehetséges együttműködési formákról és az idei választásokról. Thein Szein kormánya (USDP) győzelem esetén a jövőben a hadseregnek a jelenlegihez hasonlóan ugyanolyan fontos politikai szerepet szán, a reformok elsősorban más területeket céloznának. Mindez azt is jelenti, hogy a katonaság továbbra is vétójoggal rendelkezne az alkotmánymódosító határozatok felett, amely jelen esetben meggátolhatja Ang Szán Szu Csí választáson történő indulását is.
Az ellenzéki politikusnő jelenleg azért küzd, hogy a 2008-as alkotmány azon rendelkezése érvénytelen legyen, melynek értelmében olyan jelölt nem válhat az ország vezető emberévé, akinek külföldi nemzetiségű házastársa vagy gyermekei vannak. Angnak mind néhai férje, mind gyermekei brit állampolgárok. Sokak szerint az említett rendelkezés célirányosan a politikusnő ellen irányul, megakadályozva azt, hogy Mianmar vezetője lehessen vagy, hogy egyáltalán elindulhasson a választásokon. Az alkotmánymódosításról szóló népszavazás májusban várható. Az ezzel kapcsolatosan a közelmúltban kirobbant politikai vita óta, amely a szavazati joggal rendelkező csoportok meghatározásáról, a munkavállalásra jogosító fehér kártya tulajdonosainak szavazati jogáról vagy annak hiányáról szólt, arra engednek következtetni, hogy a kormány fogja eldönteni azt, hogy melyik leadott szavazat lesz érvényes, melyik nem. Továbbá az is kétséges, hogy a gazdaságilag nehéz helyzetben levő ország kapacitása finanszírozni tudja-e mindkét szavazás azonos évben történő megtartását.
("Lehet-e majd rá is szavazni?" - Ang Szán Szu Csí, f: www.theguardian.com)
Összegzésképpen elmondható, hogy a választási eredmények hatása mind a mianmari belpolitikára, mind a külpolitikai átalakulás hosszú távú kilátásaira nézve rengeteg kérdést vet fel. Az azonban látható, ha a kormány együttműködne a külföldi szimpátiát élvező NLD-vel, a múlt példáiból kiindulva (pozitív demokrácia irányába mutató lépés esetén mind az USA, mind az EU kifejezte támogatását) elérhető lenne az országgal szemben életben lévő nyugati szankciók legalább részleges feloldása. Ha ez megtörténne, lehetőség nyílna a külföldi beruházások ösztönzésére, a gazdaság élénkítésére, amellyel az ország helyzete hosszú távon bizonyos mértékben stabilizálódhatna. Külpolitikai szemszögből a térség mozgásait vizsgálva látható, hogy Mianmar tulajdonképpen India, valamint az USA és Kína azonos stratégiai érdekeinek metszéspontjába került. Véleményem szerint, a szavazás eredménye főként Mianmar szomszédos nagyhatalmaival fennálló kapcsolatokra lesz nagy hatással, azt figyelembe véve, hogy India a demokratikus mozgalom, valamint Szu Csí mellett elkötelezett, míg Kína érdekében a kemény katonai rezsim fenntartása áll. Mianmar jelenlegi vezetése Thein Szein 1989. októberi látogatásától kezdve Pekingben találta meg a legszilárdabb külső támaszát.
Gyuris Klaudia
