Thaiföld politikai életét a stabil kivételével már minden egyéb jelzővel illették. Egyesek szerint bohózat, mások szerint igazságos katonai kormányzás jellemzi az országot. Ha közelebbről megvizsgáljuk a thai belpolitikai történéseket, egyértelművé válik, hogy az elmúlt évtized minden fő eseménye a Sinavatra-klánhoz kapcsolódik. És ez mostanában sincsen másként. A jövőre vonatkozó legfontosabb kérdés azonban már nem arra irányul, hogy milyen kormányzati esélyekkel rendelkezik a klán valamely tagja, hanem arra, hogy lesz-e egyáltalán lehetőségük közvetlenül, vagy akár közvetve beleszólni a thai politikába? A Sinavatrák szempontjából ugyanis a jelenlegi állás igen borús. Út a demokrácia felé, vagy az ahhoz vezető útról való letérés? Merre tovább Thailföld?

A Sinavatrák ellentmondásos, ám rendkívül befolyásos politikai szerepvállalása Thakszin Sinavatra 2001-es hivatalba lépésével kezdődött. Kormányzatának népszerűsége, ami miatt a 2005-ös választásokon pártja, a Thak Rak Thai (TRT) ismételten győzni tudott, a vidéki, szegényebb rétegeknek volt köszönhető. Támogatásukat azzal nyerte el, hogy a „thakszinizmusnak” is nevezett gazdaságélénkítő program intézkedései következtében csökkentek a szegénységi mutatók, bevezetésre került az első általános egészségbiztosítási rendszer, valamint nagymértékben fejlődött az ország infrastruktúrája. 2006-ban azonban főleg az elitrétegben olyannyira elfajult a kormánnyal való elégedetlenség (hatalommal való visszaéléssel, korrupcióval, összeférhetetlenséggel, a sajtó manipulációjával, hivatali ideje alatt történő túlzott vagyonosodással, autoriter vezetéssel vádolták a kormányfőt), hogy Thakszin távollétében a katonai junta, amely később Nemzeti Biztonság Tanácsának nevezte magát, katonai puccsal mind Thakszint, mind a TRT képviselőit eltávolította helyükről, valamint eltiltotta a politikai élettől.

("Egy jellemző thai utcakép", f: aim.org)

Ha azt hisszük, hogy itt véget is ért a Sinavatra kormányzat hatalma, nagyot tévedünk. Ezek után Thakszin, ha közvetlenül nem is, de közvetetten annál inkább részt vett a politikai életben. Önkéntes dubaji száműzetéséből először a Nép Ereje Pártot, majd annak Alkotmánybíróság általi feloszlatását követően a Pheu Thai Pártot (melyet húga, Jingluck Sinavatra, 2014-ben lemondatott kormányfő vezetetett) támogatta. Mindkettő, a maga idejében meg is nyerte a választásokat. A szegényebb rétegek szavazói, azaz a párt legfontosabb bázisa kitartott a Sinavatrák mellett. A Pheu Thai Párt, és az élén álló miniszterelnök Jingluck esetében a sors ismételte önmagát. 2014-ben a kormányellenes és a kormánypárti tüntetők között az állapotok kaotikusra váltottak, és veszélyeztették Thaiföld közbiztonságát. A hadsereg beavatkozott, katonai puccsal átvette a hatalmat az ország első női miniszterelnökétől és kormányától.

Jingluck Sinavatra kormányának bukásához vezető okok közül elsőként megemlíthetjük azt, hogy miután a kormány 2013 novemberében amnesztiát ígért Thaksziknak, az ellenzéki erők rendkívüli mozgósításba kezdtek. A politikai krízist tovább súlyosbította, hogy a tüntetéssorozatok kitörése után Jingluck ragaszkodott az előrehozott választások kiírásához, annak megtartásához. Az eredmény megsemmisítése érdekében az ellenzéki Demokrata Párt bírósághoz fordult, hiszen a tüntetések miatt nem lehetetett minden körzetben azonos módon, azonos időben megtartani a szavazást, így azzal érveltek, hogy az eredmény alkotmányellenes. A kormány támogatóinak fő bázisát adó parasztság körében feléledt elégedetlenség, amelyet a beígért rizstermelési támogatás elmaradásának ténye okozott, visszafordíthatatlan következményekkel járt. Az ellenzék szerint a rendszer korrupciót szült, az állam eladósodott miatta. Mindezek következtében a hadsereg Prajuth Csan-ocsa tábornok vezetésével 2014. május 22-én, fél éves belpolitikai káosz és tüntetéshullám után felfüggesztette az alkotmányt, majd a politikai elit nagy részét, a kormány tagjait és Jingluckot is őrizetbe vették.

("Politikai értelemben végük" - Jingluck és Thakszin Sinavatra, f: kinibiz.com)

Az országot jelenleg vezető katonai kormánynak Prajuth miniszterelnökségével legfőbb célja a gazdasági károk felszámolása, a béke megteremtése, a belpolitika stabilizálása, majd a választások kiírása. Jingluck Sinavatra és bátyja támogatói szerint egy átmeneti kormány nem legitim, tiltakozni kell a nem választással hatalomra került kormány ellen, amely nyilvánvalóan halogatja a választások kiírását, és a hatalma megszilárdításával újból veszélyezteti az ország demokratikus fejlődését. Minden bizonnyal több politikai csoportosulás nemtetszését fogja kiváltani a tábornok héten bejelentett döntése, miszerint a hadiállapot megszüntetésével egy új biztonsági intézkedést vezetne be. Az életbe lépő alkotmánymódosítás korlátlan hatalmat adna a kezébe azáltal, hogy Prajuth ellenőrzéssel bírna a kormány összes szerve felett. Negatív hangok szerint a tervezet egyenlő a diktatúrával, Thaiföld lesodródik a demokratikus útról, miközben Prajuth vezetési stílusa, nyilatkozatai jócskán hagynak kívánni valót maguk után. Mindezek mellett a Legfelsőbb Bíróság arról ítélkezett, hogy májusban Jingluck Sinavatrának bíróság elé kell állnia, mert a vádhatóságok szerint hatalmas veszteséget okozott az államnak a rizstermesztőknek nyújtott állami támogatások hanyag kezelése során. Ha bűnösnek találják, akár tízévi szabadságvesztéssel is sújthatják. Jingluck politikai indíttatásúnak véli az ellene indított pert, és csak egy eszköznek arra, hogy a Sinavatrákat a kormányzó erő a lehető leghosszabb ideig távol tartsa a politikától.

Összegzésként elmondható, hogy a Sinavatrák nehéz helyzetben vannak. Jingluck per elé néz, Thakszin továbbra is száműzetésben. A Pheu Thai Pártnak új vezetőt kell találnia a választásokig, amely nem lesz könnyű feladat azt figyelembe véve, hogy mind a Thakszinnal kapcsolatban álló vállalkozókat, mind a rendőrséget érintő tisztogatások során a Sinavatrák számos bizalmi emberét eltávolították. A thai trón várományosa, a korona herceg Maha Vajiralongkorn korábban jó kapcsolatot ápolt a Sinavatrákkal, de most ő is a hadsereg oldalán találta meg érdekeit, hiszen a közelgő hatalomátvétel sokkal egyszerűbb a tábornok pártolása mellett. A szegényebb rétegek támogatására sem lehet építeni, hiszen a rizs botrány miatt bizonyos mértékben csalódtak a volt kormányfőben. Ha a híresztelések igazak, és a készülő alkotmányba a Pheu Thai Párt kormányzásának tiltását rögzítik, az negatívan befolyásolhatja mind a kormányról alkotott képet, mind a demokratikus értékeket. A junta félti a hatalmát, így a trónátadásig valószínűsíthetően húzni fogja a szavazás kiírását. A hosszú politikai játszma nagy vesztese azonban maga a thai nép, az ország fejlődése, amelyet visszavetnek a belső ellentétek. A Sinavatra-klán, mint politikai erő elpusztítása ugyanis nem fogja elhozni a vágyott békét, sőt, újabb erőszakot, instabilitást szülhet.

Gyuris Klaudia