A japán-kínai-koreai reláció és a történelem

2015. április 04.

A március 21-én Szöulban tartott Japán-Kína-Korea külügyminiszteri találkozón a politikusok abban állapodtak meg, hogy a terrorelhárítás, a környezetvédelem, valamint a katasztrófavédelem területein folytatják és fejlesztik az együttműködést, illetve, hogy legközelebb igyekeznek „egy hamarabbi időpontot” találni a három ország csúcstalálkozójára, mint a legutóbbi. Az alábbiakban ennek az eseménynek a jelentőségét kívánom értelmezni.

1) Az elmúlt pár évben elmaradtak ezek a háromoldalú tárgyalások, hiszen mind a Japán-Kína, mind a Japán-Korea diplomáciai reláció fagyos volt. Kína álláspontja a kérdésben látszólag a következő: nem szabad hagyni a 2014. novemberi csúcstalálkozó óta szép lassan helyreálló Japán-Kína kapcsolat újbóli elhidegülését. Ez ráadásul Korea számára is fontos. Annál is inkább, mert hosszabb távon a Japánnal való diplomácia együttműködés hiánya számára részleges/teljes régiós elszigetelődést okozhat. A minél „hamarabbi” időpont tehát minden félnek kedvező lehetne.

2) Japán annyira eredményesnek tartja a mostani külügyminiszteri találkozót, hogy a megállapodottak alapján készül a következő csúcstalálkozóra. A japán kormánypárt politikusai ebben a hónapban már asztalhoz ültetnék a három ország vezetőjét, de legkésőbb idén ősszel. Kína és Korea ugyanakkor óvatos, elsősorban saját közvéleménye miatt, hiszen tudható, hogy áprilistól veszi kezdetét a Japán politika „forró” időszaka, azaz innentől augusztus 15-ig (a II. világháború lezárásának napja) nagyobb eséllyel tesznek majd látogatást a japán konzervatív politikusok a hírhedt Jaszukuni-szentélybe, ahol a háborúban elhunyt katonák mellett (a kínaiak és a koreaiak szemében) több japán „háborús főbűnös” nyugszik.

jaszukuni1.jpg

("A szavazóinak tetszik" - Abe Sinzó a Jaszukuni-szentélyben)

3) Amennyiben Japán két szomszédja értő figyelemmel kíséri a szigetországban kialakuló politikai helyzetet, és láthatatlan nyomást gyakorol, úgy talán még az is előfordulhat, hogy Abe Sinzó nem látogat el a Jaszukuniba - 2013. decembere óta ez lenne a második alkalma miniszterelnökként -, hiszen egy ilyen háromoldalú találkozóra 2012. májusa óta nem volt példa. Ez azonban nem lesz / lenne egyszerű döntés a japán kormányfő számára, mivel idén van a világháború lezárásának 70. évfordulója, és ennek okán a miniszterelnök fontos beszédet tart majd.

4) A második világháború lezárásának 70. évfordulója ugyanis kiemelten fontos, nagy esemény Abe Sinzó számára, aki főleg az erősen konzervatív szavazók körében népszerű politikus. Szavazói körében ráadásul sokan vannak olyanok, akik kiemelten fontosnak tartják a miniszterelnök (radikálisabb esetben a császár) Jaszukuniba történő rendszeres látogatását. Könnyen előfordulhat tehát, hogy Abe miniszterelnök, engedve a belső nyomásnak és nem feltétlenül foglalkozva a külső reakciókkal, mégis csak ellátogat a szentélybe, hiszen többször bizonyította, a patriotizmus számára fontos. És ez még úgy is igaz, hogy Abe Sinzó 2012-es beiktatása óta többször hangoztatta, hogy Japán mindig nyitott a szomszédokkal való találkozókra.

jaszukuni3.jpg

("Nincs háború / Nincs Jaszukuni")

5) Ha ez utóbbi szcenárió alapján alakulna a helyzet, a Japán-Kína és a Japán-Korea viszony egyaránt elmérgesedne augusztus 15-höz közeledve. Pak államfő asszony a találkozó szükséges feltételeként emlegeti, hogy a japán katonák által „örömlányként kiszolgáltatottak” ügyét véglegesen oldja meg Tokió a koreai közvélemény jogos/érzelmi kérésének megfelelően. Ha nem, a koreai államfő öt éves mandátuma végéhez közeledve egyre radikálisabb, populista, japán-ellenes politikát alkalmazhat. Nem beszélve arról, hogy egy újabb találkozó elmulasztása azt jelentené, hogy a modern történelemben Pak Gun Hje lenne az első koreai államfő, aki hivatali ideje alatt nem volt hajlandó leülni négyszemközt Japán vezetőjével.

6) Mindezekből fakadóan Japán két szomszédjának is érdeke lehet a minél korábbi, lehetőleg augusztus 15-öt megelőző háromoldalú csúcstalálkozó megrendezése. Kínának érdeke, hogy tovább folytatódjon a mélypontjáról elmozdult Japánnal való kapcsolat normalizálása. Koreának pedig nem hozna valódi előnyt, ha továbbra sem kezdeményezné a Japánnal való jó szomszédság helyreállítását. Ha az évfordulót megelőzően zajlik le a találkozó, akkor Kína és Korea vezetőjének lesz arra lehetősége, hogy aggodalmát fejezze ki Abe Sinzó Jaszukuni látogatását, a történelem értékelő beszédének tartalmát illetően. Főleg azért, mert teljeséggel természetes, hogy a háromoldalú találkozók margóján bilaterális egyeztetésekre is sort kerítenek a felek.

7) Ha az előzetes „kritika” nem járulna hozzá Abe Jaszukuniba történő látogatásának megakadályozásához, akkor is maradna kifogási lehetőség a kínai és koreai vezetők számára, például egy sajtóközleményben élesen kritizálhatnák Abe Sinzó döntését, megtartva ezzel saját presztízsüket.

jaszukuni2.jpg

("A polgárok retorziója")

8) A három ország külügyminisztereinek találkozója óta mindenesetre már vannak pozitívnak minősíthető hírek: március 29-én a szingapúri miniszterelnök temetése után tartott fogadáson Pak és Abe röviden beszélgetett, és abban állapodtak meg, hogy a háromoldalú csúcstalálkozót minél hamarabb meg kell rendezni. Március 31-i hírek szerint április 11-12 folyamán Japán-Kína-Korea turisztikai miniszterei is tárgyalni fognak Tokióban.

Összegezve: meglátásom szerint a háromoldalú csúcstalálkozóra valamikor 2015. májusa-júniusa környékén kerülhet sor. Ha így alakulnak az események, akkor a japán kormánypárt politikusainak megoldást kell arra találnia, hogy például hogyan látogassák meg a Jaszukunit az áprilisi nagy szertartáskor: a cél az lenne, hogy a szomszéd országok számára ne tűnjön túlzottan provokatívnak a kormánypolitikusok magatartása, ám ezzel egyidejűleg a belföldi konzervatív szavazóknak se tűnjön gyávának a kormány. Abban az esetben, ha ez sikerül, akkor Kína és Korea vezetői számára biztosítva lenne a lehetőség, hogy saját népüknek azt mondják, hogy bár a japán politikusok sok esetben felelőtlenek, a kétoldalú kapcsolatok alakítását pedig ezek nem befolyásolják. Amennyiben viszont a felek nem tudják feloldani a történelemhez való viszonyulás ügyeit, amelyeket elsősorban a Jaszukuni feletti feszültségük szimbolizál, még az sincs kizárva, hogy a legközelebbi háromoldalú találkozóra sokkal később, akár az idei ősznél is távolabbi időpontban kerülne sora. Ha egyáltalán sor kerülne.

Kei Kuragane

A bejegyzés trackback címe:

http://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr997338824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hefe 2015.04.05. 06:01:36

("Nincs háború / Nincs Jaszukuni")

Gyer angol es magyar nyelvtudasommal inkabb: "Nem a haborura, nem a Jakuszunira!"-nak forditanam.

maxval bircaman felelős szerkesztő · http://bircahang.org 2015.04.05. 07:59:56

Japán lesz egyre inkább az USA előretolt bástyája a térségben.

Krisz11 2015.04.05. 22:14:14

Nekem szimpatikus Japán (a bálnák és delfinek legyilkolászását leszámítva). Attól függetlenül egy megszállt ország, és tényleg az USA előretolt helyőrsége, csak az a gáz, hogy minden szomszédjuk utálja őket. Az USA másik szövetségese Dél-Korea egyre inkább Kína fele húz, ami evidens, ha azt nézzük, hogyan bővülnek Kínával, a már most is erős gazdasági kapcsolatok. Az hogy Japán viszonya ne rendeződjön Kínával egyedül az USA érdeke, egyedül így tudja megtartani szövetségesét.
Mindenesetre Japánnak (ha önmaga hozhatja meg a döntéseit - USA kényszerítés nélkül) ki kell egyensúlyoznia az ázsiai kína-oroszország kapcsolatot az atlanti USA-EU kapcsolattal.