Kolumbia: Újraírják a történelmet?

2015. április 27.

Ötven éve, hogy a FARC (Fuerzas Armadas Revolucionarias de Colombia – Kolumbia Forradalmi Fegyveres Erői) az ország területének jelentős részén – a harminckét kolumbiai megyéből huszonnégyben, főleg Kolumbia déli és keleti felében – háborút folytat a központi kormányzat hadseregével. Céljuk, hogy kommunista állammá formálják Kolumbiát, ennek megfelelően a Kolumbiai Kommunista Párt (Partido Comunista Colombiano – amely jelenleg nem létezik önálló politikai formációként) katonai szárnyaként jöttek létre. A FARC-ot több országban terrorszervezetként tartják nyilván. Az utóbbi időszakban tagjainak száma jelentősen megcsappant (kb. 7800 fő). Anyagi fedezetüket az emberrablásokból szerzett váltságdíjak és a kábítószer-kereskedelemből származó illegális pénzek adják. 2012 októberében nagyszabású béketárgyalások kezdődtek a kolumbiai kormány és a FARC között, amely mind a mai napig tart, és amely olyannyira megosztja az ország politikai elitjét és társadalmát, hogy sokan vannak, akik erőszakkal számolnák fel a gerillaszervezetet. A tavaly újraválasztott Juan Manuel Santos elnök azonban nem tartozik az utóbbiak közé.

A béketárgyalások ötlete nem Juan Manuel Santos fejéből pattant ki, Kolumbia politikatörténetéhez ugyanis szervesen hozzátartozik a megegyezésre való törekvés. Mindezidáig azonban az összes erre való kísérlet kudarcot vallott. Tizenhét éve, amikor a FARC talán erejének és népszerűségének – ha beszélhetünk ilyenről egy gerillaszervezet esetében – csúcsán volt. A kolumbiai társadalom erősen igényelte a konfliktusos időszak végleges lezárását, de Andrés Pastrana és kormánya számára a célkitűzés nem sikerült, és ez a kudarc eléggé bizalmatlanná tette a kolumbiai embereket, akik nem hitték, hogy eljöhet egy új lehetőség a békére. Az is igaz azonban, hogy a majd másfél évtizeddel ezelőtti béketárgyalások zsákutcába jutása miatt nem csupán az akkori kormány okolható, hanem maga a FARC is, hiszen a fegyverszünet alatt is folytatták az emberrablásokat és a kábítószer-kereskedelmet.

kolumbia_1.jpg

("Vajon békés véget érnek a tárgyalások?", f: semana.com)

Santos FARC-kal kapcsolatos politikájára a kettős kommunikáció volt jellemző: 2010-es kampányában még úgy hirdette magát, mint Álvaro Uribe kőkemény, a konfliktust katonai eszközökkel rendező utódja. Uribe elnökségének nyolc éve alatt a terrorszervezet totális megsemmisítését tűzte ki célul, hathatós amerikai segítséggel. Santos hivatalba lépését követően azonban finomabb húrokat kezdett pengetni, a fegyveres konfliktus áldozatainak kárpótlásáról beszélt, és a FARC által eltulajdonított földek visszaadását is szorgalmazta. A jelenlegi béketárgyalásokat nem követte automatikus tűzszünet, az csak azok Havannában történő megkezdése után két évvel, 2014. december 20-án kerültek egyoldalú kihirdetésre a FARC részéről. Számos egyéb ponton is eltérőek a jelenlegi béketárgyalások az eddigiektől, lévén mindkét fél olyan gesztusokat tett, amely a megegyezés szempontjából komoly szándékot tükröz.

kolumbia_2.JPG

("Képmutató vagy Santos, Castro pártján állsz", f: elnuevoherald.com)

Ehelyütt elég megemlíteni a FARC által fogva tartott katonák szabadon engedését és az emberrablások felfüggesztését, míg a másik oldalon a kormány szünetelteti a FARC-állások bombázását. Öt fő téma mentén haladnak a mostani, Havannában zajló tárgyalások: 1) a békefolyamat nyomán születő új politikai mozgalmak bekapcsolása a kolumbiai politikai közélet vérkeringésébe; 2) a kábítószer-kereskedelem visszaszorítása, 3) a FARC gerilláinak fegyveres leszerelése és a társadalomba történő integrálása; 4) kárpótlás a konfliktus áldozatainak; valamint 5) az agrárkérdés, azaz a gerillaháború alatt kolumbiaiak tömegei által elvesztett földek visszaszolgáltatása.

Érezhető azonban, hogy a FARC az eddigi béketárgyalásokhoz képest jelentősen engedett követeléseiből, hiszen az alkotmány kérdésköre nem került be a megtárgyalandó témák közé, bár tény, az országot már nem kívánják a kommunizmus felé lavírozni. Persze ez – mármint a szelídebb hangnem – érthető is, hiszen a mai FARC szinte árnyéka húsz-harminc évvel ezelőtti önmagának. Egy minden tekintetben gyengébb FARC tárgyal most a kolumbiai kormánnyal, amely elsősorban Uribe kőkemény fellépésnek köszönhetően kétségkívül elveszítette forradalmi hadsereg jellegét. Az előző elnök eredeti célját – a FARC megsemmisítését – nem sikerült elérnie, ám komoly veszteségeket okozott a szervezetnek, elég, ha a FARC-vezér Luis Édgar Devia Silva likvidálására utalok, akit a kolumbiai hadsereg Ecuador területén rajtaütésszerűen végzett ki még 2008-ban. Ez egyébként Ecuador és Kolumbia között diplomáciai feszültséget is eredményezett, amelyben Uribe – George W. Busht retorikáját használva – a terrorizmus elleni harcra hivatkozott. Komoly nemzetközi elismerést szerzett továbbá Uribe, amikor a több mint hat éves fogságból kiszabadította a volt elnökjelöltet, a baloldali Íngrid Betancourt ugyancsak 2008-ban. Ugyanakkor a sors furcsa fintora, hogy Santos, a jelenlegi elnök, Uribe kormányában védelmi miniszter volt és ő irányította a Betancourt kiszabadítására irányuló hadműveletet.

A közelmúltban, egészen pontosan április 14-én újabb komoly veszteség érte a kolumbiai hadsereget: Cauca megyében, Buenos Aires városhoz közel a FARC tizenegy katonát mészárolt le és további 18-at megsebesített. Ez olaj volt a tűzre a békekötést ellenző Álvaro Uribe szenátor számára, aki a Kubában zajló béketárgyalások átmeneti beszüntetését követelte. Az egyik elhunyt katona édesapja – mintegy bizonyításképpen és meggyőzendő, hogy az erőszak folytatása zsákutca – arra kérte videóüzenetben Uribét, hogy vegyen részt fia temetési szertartásán, amelyre el is ment az ex-elnök. Kolumbiában óriási felháborodást keltett a FARC váratlan támadása, amit ráadásul csak tetézett, hogy az NTN 24 nevű hírtelevízió képeket közölt Havannából, amint a merénylet előtti éjszakán a FARC tárgyalódelegációjának tagjai a patinás Gato Tuerto (Félszemű Macska) éjjeli klubból távoztak.

kolumbia_3.jpg

("Santos mögött áll a hadsereg", f: semana.com)

Az újabb véres merényletek után maga Santos is keményebb hangot ütött meg. Kijelentette, hogy itt az ideje, hogy a FARC is bizonyítsa a kolumbiai népnek, hogy a béke az ő érdekük is, ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy azért került megválasztásra Kolumbia élére, hogy békét teremtsen, de nem minden áron. Kolumbiában arra készülnek, hogy egy népszavazás keretében különleges jogkörökkel ruházzák fel Santost a FARC-kal kapcsolatos béketárgyalások ügyében, az elnöknek pedig az alkotmány által megengedett keretek között kell majd biztosítania a tárgyalások sikerességét. Ez a lépés inkább arra szolgál, hogy a Kongresszus – ezzel együtt az ellenzék – megkerülése is járható út lehessen a jövőben. Azonban a béketárgyalások ellenzőinek aggodalmai is jogosnak tűnnek: a FARC vezetőinek, de még a jelenlegi tárgyalódelegáció tagjainak a számlájára is több súlyos bűncselekmény írható, akiknek csak és kizárólag akkor érdeke a fegyverletétel, ha cserébe büntetlenséget és politikai részvételt is szavatolnak számukra. Ha ez teljesül – valljuk be – veszélyes precedenst teremthet a világ más pontjain is. Bár fontos megjegyezni, hogy Kolumbia – mivel aláírta – a hatályos nemzetközi szerződések értelmében nem menthet fel egyetlen olyan gerillát sem, akik ellen emberiesség elleni bűncselekmény elkövetése miatt van elfogatóparancs, és a FARC első soraiban túlnyomórészt ilyen embereket találunk. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy a háborúskodás senkinek nem tett jót, és a béke eljövetele Kolumbia számára a fejlődés és a külföldi beruházások kezdetét jelenthetné az érintett térségekben. A FARC-kal való megegyezés kétségkívül nem az egyetlen gondja az országnak, ám siker esetén talán könnyebb és gyorsabb megoldás kínálkozik a többi – nem kevésbé kisebb – problémára. Ha így lesz, és remélem igen, akkor Kolumbia számára minden feltétel adott ahhoz, hogy a kontinens leggyorsabban fejlődő országa legyen.

Erőss Bulcsú

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr547402114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása