A március végén rendezett helyhatósági választásokon jelentős sikereket ért el az ellenzék. Az ország kilenc tartományából kettőben (La Paz és Santa Cruz) legyőzték a kormányzó MAS (Movimiento al Socialismo – Mozgalom a Szocializmusért) jelöltjeit, míg ötben (Cochabamba, Chuquisaca, Potosí, Oruro és Pando) Evo Morales pártja győzedelmeskedett. A maradék két tartományban – Beniben és Tarijában – második fordulót rendeztek. Az ellenzéknek ez a siker úgy kellett, mint egy falat kenyér, miután tavaly októberben súlyos vereséget szenvedtek az elnökválasztáson – akkor Morales 61, 36 százalékkal győzött az ellenzéki Samuel Doria Medina ellenében (24, 23 százalék), aki az Unidad Democrática (Demokratikus Egység) színeiben indult.
A szőlő talán még savanyúbb az elnök és pártja számára, hiszen olyan – eddig tradicionálisan kormánypárti – helyeket veszítettek el, mint El Alto városa vagy La Paz tartomány, ahol a MAS egykori politikusa és egyben Morales előző oktatási minisztere, az elnökhöz hasonlóan aymara indián származású Félix Patzi győzedelmeskedett az ellenzék színeiben. Ennek ellenére mégsem jelenthető ki egyértelműen, hogy a kormánypárt veszített volna támogatottságából, továbbra is az ország első számú politikai formációjának számít, hiszen a városok többségének élén a MAS emberei állnak, az elnök népszerűsége nem szenvedett különösebb csorbát, és ami a legfontosabb, az ellenzék nagymértékben fragmentált, ami erősen megnehezíti, hogy sikeresen felvegyék a harcot a „maszizmussal” (így nevezik az országban a kormánypárti irányzatot).
("A harc megbicsaklott, de a háború még nincs veszve" - Evo Morales, f: infolatom.com)
A MAS számára azonban intő jel a mostani végeredmény, hiszen bebizonyosodott, hogy amikor Evo Morales csak résztvevője és nem központi figurája a kampánynak, akkor bizony komoly hitelességi deficit mutatkozik kormánypárti berkekben. A kampányban – kissé szokatlan módon – az elnök vétette, ha úgy tetszik a legtöbb politikai kommunikációs hibát, amikor is nyíltan kijelentette, hogy ne szavazzanak a bolívok a jobboldalra, mert ő egy esetleges ellenzéki siker esetén nem fog velük együtt dolgozni. Ez a megközelítés azonban igencsak kontraproduktívnak bizonyult, hiszen ezek a kijelentések nagyszámú protest szavazatot jelentettek a végelszámolásnál az ellenzék számára. A választások estéjén Morales nem jelent meg a nyilvánosság előtt, ahogyan azt addig rendszeresen megszokhattuk tőle, helyette alelnöke, Álvaro García Linera lépett a sajtó elé, és – számomra legalábbis – meglepő módon úgy értékelte az eredményt, hogy az emberek támogatják a kormány(párt) törekvéseit, csupán nem értettek egyet a MAS által állított jelöltekkel.
Ugyanakkor súlyos teher nehezedik az ellenzékre is, hiszen nekik immáron bizonyítaniuk kell, hogy nem csupán a győzelemre érettek meg, hanem arra is, hogy alázattal viseljék és sikerrel vegyék a győzelemmel járó kötelezettségeket is. Május 3-án rendezték a második fordulót Beniben és a stratégiai fontosságú – itt található az ország gázkitermelésének legnagyobb része – Tarijában. Utóbbi régióban az ellenzék újabb sikert tudhat magáénak, hiszen Adrían Oliva, az Unidad Departamental Autonomista (Autonomista Tartományi Egység) nevű szervezet jelöltje végzett az élen nagy fölénnyel. (Érdekesség, hogy a frissen megválasztott kormányzó az APDA – Alianza Parlamentaria Democrática de América (Amerikai Demokratikus Parlamenti Szövetség) szervezetének elnöke is egyben, mely szervezetet kilenc latin-amerikai ország képviselői alkotnak, és akik tavaly a Hágai Nemzetközi Bíróságon feljelentették Nicolás Maduro venezuelai elnököt emberi jogok megsértése miatt.) Beniben, mely tartomány tradicionálisan ellenzéki és ahol eddig soha nem győzött kormánypárti politikus – bár az első fordulóban csupán 344 szavazat kellett volna Morales jelöltjének a győzelemhez – már közvetlen urnazárás után ünnepelt az ellenzék – kissé korán – a szavazatok végleges összesítésekor a MAS színeiben induló Álex Ferrier állatorvos 789 szavazatnyi különbséggel megszerezte az első helyet.
("A nap egyik nagy győztese" - Adrían Oliva, f: eldeber.com.bo)
Hat tartományban szerzett győzelmük ellenére, már a második fordulós végeredmények ismerete előtt is érezte az elnök, hogy valamit lépni kell a mostani – számára kedvezőtlen – politikai fordulat után. Május 1-én gyorsan be is jelentette, hogy 8,5 százalékos fizetésemelést kapnak a köz- és magánszférában dolgozók egyaránt. A dolog egyetlen szépséghibája csupán, hogy a miniszterek, az alelnök és Morales is részese a saját maga által bejelentett fizetésemeléseknek. Bolíviában mindenesetre most a közvéleményt a legjobban a Chilével a Hágai Nemzetközi Bíróságon folytatott jogvita érdekli.
A történet előzménye, hogy 2013-ban Bolívia feljelentette Chilét, és tengeri kijáratot követelt maga számára. Az ügy pikantériája, hogy egy olyan területet akar megszerezni Bolívia, amelyet egy XIX. századi háborúban vesztett el a Chile ellen indított fegyveres konfliktusban. Chile álláspontja mindeközben az, hogy a Hágai Bíróság nem kompetens a kérdésben dönteni, a chilei delegáció nevében Felipe Bulnes volt igazságügyi miniszter úgy nyilatkozott, hogy Chile egy működő demokrácia, és ez az ügy már 1904-ben eldőlt, az akkori békeszerződés világosan fogalmaz ebben a kérdésben. Evo Morales kemény szavakkal vágott vissza a chilei delegációnak mondván, hogy amennyiben igaz volna, hogy Chile jogállam, akkor utóbbi nem kérdőjelezné meg a Hágai Bíróság hatáskörét az ügy tisztázására, továbbá nem olyan alkotmánya lenne az országnak, amelyet még Pinochet hagyott rájuk. Morales ráadásul nem állt meg itt, hangsúlyozta, hogy Chilében még az utak is magánkézben vannak, a stratégiai fontosságú szektorok pedig privát irányítás alatt működnek, míg a mapucse indiánok jogai nem érvényesülnek, és nagyrészük börtönben ül. Az ország közvéleménye bizakodva tekint a bolíviai delegáció szereplése elé, és a nemzet régi álmának valóra váltását várja tőlük.
Július 8-10. között Ferenc pápa Bolíviába látogat, ez azért fontos, mert pár éve Morales még ki akarta űzni az egyházat Bolíviából, a gyarmatosítás élő szimbólumának nevezte őket és meg akarta adóztatni. Az utóbbi időben sokat finomított álláspontján, ma már nem hallani egyházellenes kijelentéseket kormányzati körökből. Morales, bar az egyházzal igen, az Egyesült Államokkal már korántsem ennyire békülékeny. Az Amerikai Államok Szervezetének (Cumbre de las Américas) múlt havi, Panamavárosban zajló csúcstalálkozóján ugyanis kemény kritikával illette az USA-t, akit világszerte a katonai diktatúrák és államcsínyek első számú támogatójaként nevezett meg, és aki gyarmatosító birodalomként árgus szemekkel figyel Latin-Amerikára. Hozzászólását azzal fejezte be, hogy nem akarnak több Bush-doktrínát. Való igaz, hogy az USA és Kanada karöltve megakadályozták, hogy a csúcstalálkozó végén a részt vevő országok zárónyilatkozatot fogadjanak el, ami teljességgel érthetetlen, hiszen a szervezetnek 35 ország a tagja, és 33 támogatta volna a szándéknyilatkozatot.
("Az ellenzék bástyája" - Santa Cruz de la Sierra belvárosa, f: elchacoinforma.com)
Kétségtelen viszont, hogy Bolívia jelenlegi elnöke túlnőtte bőven saját pártját, az „evizmus” – az elnökben vakon bízók tábora – ma népszerűbb, mint maga a kormánypárt, de az is biztosnak tűnik, hogy 2020-ban, mandátuma lejártával Evo Morales – eddigi nyilatkozatai alapján legalábbis – átadja helyét valaki másnak. Erre az elnöki bejelentésre a kormányzat szürke eminenciása, Álvaro García Linera alelnök adta meg a sommás viszontválaszt: „Bolíviának még hosszú ideig indián elnöke kell legyen. Ez egy történelmi szükségszerűség. És mindennap jobban és jobban bebizonyosodik, hogy Evo nélkülözhetetlen.” A bolíviai ellenzéknek csupán egy lehetősége maradt: össze kell fognia, és egy tömbként kiállnia a jelenlegi kormányzó baloldallal szemben. A siker persze még ekkor sem garantált, de jóval nagyobb esélyekkel kecsegtet, a márciusi helyhatósági választások legalábbis ezt sejtették. Az első lépést tehát már megtették, hiszen soraikból is számos indián származású politikus került ki, ezzel kifogták Morales vitorlájából a szelet, amely szerint indián jelölt csupán baloldali lehet és szocialista.
Erőss Bulcsú
