Kanada: Hamarosan talán újra napirendre kerül Quebec függetlensége?

2015. május 18.

A kanadai Quebec-i Párt (Parti Québécois - PQ) tavaly csúfos választási kudarcot szenvedett. Ráadásul nem elég, hogy az általuk kezdeményezett előrehozott megmérettetésen elveszítették kormányzati pozíciójukat, még történetük egyik legsúlyosabb vereségét is el kellett könyvelniük. A pártelnök természetesen aznap lemondott. Új vezetőt azonban csak múlt pénteken választott a PQ, Pierre Karl Péladeau médiacézár személyében. Színre lépett a kanadai Berlusconi?

Tavaly májusban még a HVG.hu hasábjain írtam (Felborul a világrend: kik jönnek a krími oroszok után?) a Quebec-i Párt hatalmas bukásáról, amit ráadásul a párt és vezetője, Pauline Marois saját magának okozott. A tartomány függetlenedési hajlandósága ugyanis évtizedek óta ismert, ahogy persze az is, hogy a párt már két esetben elbukott egy részben/egészben általa facilitált elszakadási kezdeményezést: 1980-ban simán elveszítették az ezzel kapcsolatban kiírt népszavazást, 1995-ben viszont csak éppen hogy. Marois mindenesetre úgy gondolta, hogy a 2012-es megválasztása óta egyre nagyobb választói támogatással rendelkező kisebbségi kormányzata képes lehet végre megugrani a régóta vágyott küszöböt: egy már biztos többséggel történő újraválasztása automatikusan elszakadást is jelenthet francia ajkú tartományának. Ez a gondolat amellett, hogy kivitelezhetőnek tűnt, hiszen a PQ népszerűsége az azt megelőző két évben valóban folyamatosan növekedett (egyes felmérések szerint már elérve a parlamenti többséghez szükséges szintet), tartogatott egy hatalmas buktatót, méghozzá azt, hogy ehhez kampányolnia is kellett. És ezt, ahogy pártjai szélsőségeseit sem, Marois láthatóan nem vette figyelembe. A kezdetektől hangoztatott agresszív elszakadáspárti narratíva, valamint a vissza-visszatérő muszlimellenes kirohanások néhány hét alatt összeomlasztották a PQ bázisát. Ennek az eredmény pedig a vágyott győzelem helyett egy 1970 óta nem tapasztalat csúfos választási kudarc lett (a szavazatok mindössze 25 százalékát szerezték meg), amely akkor úgy tűnt, minimum egy újabb évtizedre elásta a függetlenség ügyét, és vele együtt Marois politikai karrierjét. Ez azonban változhat.

quebec1.jpg

("A Quebec-i Párt sikertelen múltja" - Pauline Marois, f: awesomecanada.ca)

Hiszen dacára annak, hogy az elmúlt egy év - nem meglepő módon - a PQ számára a sebek nyalogatásával telt, amit egy átmeneti vezető, Stéphane Bédard felügyelt, új vezetőjének múlt pénteki megválasztásával a kétségbeesés kora talán lezárult. A már teljes jogú pártelnök, Pierre Karl Péladeau vezetésével így végre új időszámítás kezdődhet a pártban. Építkezés, új program, majd jó esetben sikeres visszatérés a kanadai politikai élet elitjébe a következő, három év múlva esedékes tartományi választásokon. Legalábbis papíron lehet egy ilyen forgatókönyve is a történetnek. Érdemes azonban látni, hogy ez az út kétféleképpen történhet. Az egyik a jól ismert, hangsúlyosan elszakadáspárti megközelítés, míg a másik ennek a szinte teljes háttérbeszorítása; mert az új elnököt bár részben előbbinek köszönhetően választották meg (57 százalékkal), utóbbi állítólag közelebb áll valós személyiségéhez és privát tapasztalatához.

Péladeau ugyanis egy gazdag és sikeres médiacézár, aki történetesen a tartományi média közel felét birtokolja. (Az üzletember-politikus édesapja alapította a Quebecor Inc. vállalatot, amely nem csak tartományi szinten, de országosan is a legnagyobbak között van. Éves árbevétele 10 milliárd kanadai dollár környékén mozog, munkát pedig több mint 10 ezer embernek ad.) A PQ vezetőjével kapcsolatban azonban nem is ez az igazán izgalmas, hanem sokkal inkább az, hogy soha nem volt ismert elszakadáspárti. Persze elnökválasztási kampányában sűrűn hangoztatta, hogy Quebec ország lesz, és, hogy a tartományi szuverenitás mindenekfelett áll, ám sok elemző szerint ez csak a tagságnak, és a párt veteránjainak szólt. A hatalom megszerzésével Péladeau folyamatosan elhagyja majd szeparatista énjét, átalakítja a párt vezetését, és az egész PQ-t eltolja egy társadalmilag liberálisabb, gazdaságilag pedig konzervatívabb irányba; a legtöbb szavazatot korábban ugyanis éppen akkor kapta a párt, amikor ilyen utak felé orientálódott.

quebec2.jpg

("A Quebec-i Párt sikeres jövője... is lehet" - Pierre Karl Péladeau, f: huffingtonpost.ca)

A párt számára sikeres (és megvalósuló) irányt tehát kívülről ma még nehéz kijelölni. Helyi újságírók szerint ráadásul az is könnyen előfordulhat, hogy a pártelnök előbb az egyik, aztán valamivel később a másik, végül pedig valami teljesen új utat fog választani, mivel Pierre Karl Péladeau alapvetően nem egy világos ideológia, vagy meggyőződés vezérelte politikus, hanem egy sikeres üzletember. Kicsit olyan, mondják sokan, mint az olasz Silvio Berlusconi. Talán valamivel kevesebb korrupcióval és örömlánnyal. A politikai ígéreteit azonban jobb neki is a helyén kezelni, mert gyorsan cseréli őket. Ettől még viszont a pártja, egy darabig lehet sikeres.

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr87469914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása