A vasárnap tartott török választásokon elvesztette abszolút többségét az elmúlt tizenhárom évben egymagában kormányzó Igazság és Fejlődés pártja. Törökországra szinte kilátástalan koalíciós tárgyalások, és hamarosan akár előrehozott választások várnak.
Alaposan meglepte az elemzőket a most vasárnap tartott törökországi voksolás. Miközben a török és a nemzetközi sajtóorgánumok azt latolgatták, hogy az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) képes lesz-e megszerezni a kétharmados parlamenti többséget, az AKP még a képviselők felét sem adhatja az új törvényhozásban. A kormányzó párt a szavazatok 41 százalékának elnyerésével ugyan messze a legerősebb parlamenti párt marad, azonban az így megszerzett 258 képviselői hely 19 mandátummal elmarad az abszolút többséget jelentő 267 helytől. Az AKP korábbi elnökének, Recep Tayyip Erdogannak így le kell tennie azon szándékáról, hogy 13 éves miniszterelnökséget követően a tavaly ősz óta általa betöltött, és mindezidáig legfőképpen csupán ceremoniális szerepet játszó államfői poszt váljon Törökország végrehajtó hatalmának fejévé. Pártja gyenge választási eredményéből kifolyólag nem lesz felhatalmazása a parlamentben az ehhez szükséges alkotmánymódosítás keresztülviteléhez.
("A siker új arca" - Neslihan Demirtas, HDP társelnök, f: vibedoo.com)
A választás nagy nyertese így az ország lakosságának mintegy húsz százalékát kitevő, tizenötmilliós lélekszámú kurd kisebbség, akiknek először sikerült egy parlamenti párt szintjén is képviselni érdekeiket a török törvényhozásban. A Demokrata Néppárt (HDP), felülmúlva szinte az összes várakozást, a szavazatok 13 százalékának megszerzésével átlépte a világ legmagasabb, 10 százalékos bejutási küszöbét. Sikerét az tette lehetővé, hogy a kurdok képviseletén túl az ország összes kisebbségének, illetve elnyomott csoportjának védelmezőjeként tüntette fel magát a párt, fontos kampánytémává emelte például a török nők sanyarú helyzetét. A parlamentbe bejutott másik két párt közül az államalapító Kemal Musztafa Atatürk pártjának, a szociáldemokrata Köztársasági Néppártnak (CHP) nem sikerült jelentős mértékben profitálnia az AKP veszteségéből, hasonlóan a 2011-es választásokhoz a szavazatok 25 százalékát szerezte meg. Ezzel szemben a jobboldali Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) kétmillió új szavazót (16 százalék) szerzett az előző törvényhozási választásokhoz képest.
Az Európai Unió külügyi tisztségviselői üdvözölték az eredményt és a török demokrácia nagy eredményeként igyekeznek beállítani a Nagy Török Nemzetgyűlésben kialakult patthelyzetet, hiszen az AKP mindhárom kihívója kizárta a koalícióalkotást a korrupcióval, és tekintélyuralmi rendszer kiépítésére való törekvéssel vádolt eddigi kormányzó erővel. Az AKP-ra nehéz hetek várnak, hiszen igyekezni fognak meggyőzni valamelyik, vagy akár több ellenzéki szerepre készülő pártot, hogy alakítsanak közösen kormányt. Egy ilyen megállapodás azonban könnyen a kisebbik pártnak állított csapdává válhat, hiszen az elveit feladó politikai erőt a következő választásokon a szavazók keményen megbüntethetik. Márpedig jelenleg egy előrehozott választás igencsak valószínű, akár már idén ősszel sor kerülhet erre, hiszen a parlamentbe bejutott pártok szinte semmilyen fajsúlyos politikai kérdésben nem tudnak közös nevezőt találni, különösen a kurd kérdésben nem.
("Keserű győzelem" - AKP szimpatizánsok, f: bbc.com)
A választási eredmények tíz napon belüli hivatalos kihirdetését követően negyvenöt nap áll rendelkezésre a kormányalakításra, első körben minden bizonnyal Erdogan elnök az AKP vezetőjének, a jelenlegi miniszterelnöknek, Ahmet Davutoğlunak adja a kormányalakítás jogát. Ha viszont az AKP nem talál koalíciós partnert az előbb említett okokból, úgy három lehetőség adódik: 1) az AKP alakít egy instabil kisebbségi kormányt, 2) a második legerősebb párt, a CHP próbál meg kormányt alakítani, 3) előrehozott választások lesznek. Mindenesetre rendkívül bizonytalan időknek nézünk elébe a török belpolitikában, miközben a közel-keleti hatalmi küzdelem részeként az ország déli határai szomszédságában két szörnyű polgárháború is zajlik, amelyek megkövetelnék egy erős török politikai vezetés létét.
Csepregi Zsolt
