A mai nappal egy lépéssel közelebb kerültek a helyi választók, valamint a világ közvéleménye, hogy a média a következő, 2016-os amerikai elnökválasztást nyugodt szívvel, mint a „Titánok a Harca” igyekezzen eladni számukra. Hosszas kivárás után ugyanis ma végre a legkisebb Bush, Jeb is beszállt a Fehér Házért folytatott küzdelembe. Ezzel tehát előfordulhat, hogy a jövő évi megmérettetés 1992 után akár újabb Bush-Clinton párharcot hozhat.

Jeb Bush sok elemző szerint egy pragmatikus, vagy ha úgy tetszik, mérsékelt konzervatív politikus, szemben apjával, a 41. elnök George H.W. Bush-sal, és bátyjával, a 43. elnök George W. Bush-sal, akiket a közvélemény egyaránt a keményebb vonalasokhoz sorol. Tény, ha visszatekintünk a legifjabb (aktívan politizáló) Bush politikai pályafutására, amely valamikor a 80-as évek közepén kezdődött, és még inkább legnagyobb sikerére, az 1998-ban elnyert floridai kormányzóságára, azt láthatjuk, hogy hivatalát alapvetően demokrata vállalásokkal, célokkal nyerte el. Városfejlesztés, állami iskolák színvonalának javítása, Medicaid (legszegényebbek egészségbiztosítási rendszere – szerző) finanszírozásának rendezése, és még egy jó adag társadalmi probléma megoldásának ígérete. Természetesen ez a politikai program annak a fényében nem meglepő, hogy Florida közel sem az a konzervatív mintaállam, mint mondjuk Texas, ahol a testvér, George W. volt kormányzó. Sőt, ha például (pártkötődés szerint) megvizsgáljuk az állam regisztrált szavazóit, akkor enyhe demokrata túlsúly érezhető, függetlenül attól, hogy Rick Scott személyében republikánus kormányzója van.

("Nem a bátyja, de nem is az apja" - Jeb Bush, f: time.com)

Jeb Bush számára tehát papíron nem fog gondot okozni az apjától és a fivérétől eltérő platformon politizálni. Kérdés azonban, hogy lesz-e rá lehetősége, hogy így tegyen? Minden jel szerint ugyanis a 2016-os amerikai elnökválasztást megelőző republikánus előválasztás hosszú évek óta az egyik legerősebb és legkiélezettebb lesz, ahol olyan politikusok, mint Ben Carson, Mike Huckabee, Ted Cruz, vagy éppen Rick Santorum könnyen a szélsőségek irányába vihetik a vállalásokat. És ez, mint látható volt Romney 2012-es kampányánál, később súlyosan visszaüthet, hiszen a választók nem szeretik a hol ezt - hol azt ígérő politikusokat, főleg országosan. A legtöbb jobboldali jelölt számára így minden előválasztás komoly dilemmát jelent: ha túlságosan mérsékelt álláspontot képviselnek bizonyos tradicionális konzervatív kérdésekben (adók, fegyvertartás, abortusz, stb.), akkor bár lehet, hogy a későbbi elnökválasztáson jól szerepelhetnének, az előválasztást szinte biztosan elbukják. Illetve, ezt megfordítva, ha kemény álláspontot vesznek fel tradicionális ügyekben nyerhetik az előválasztást, de szinte biztosan elbukják a 2016-os választást. Ez volt korábban (részben) Romney egyik nagy veszte.

A kisebbik Bush problémája viszont nem csak az, hogy sok kérdésben mérsékeltebb, mint a legtöbb konzervatív szavazó, hanem, hogy lesz-e államférfiúi fellépése, hogy vajon el tudja-e hitetni a választók nagy többségével, hogy nem az apja, a testvére, vagyis, csak a neve miatt van versenyben, hanem azért is, mert valóban a feladatra termett. Én azt gondolom nem. Elsőként, mert a Bush által képviseltek minden bizonnyal megjelennek majd a floridai szenátor, a mérsékelt konzervatívok első számú reménységének tartott, Marco Rubio programjában is, vélhetően szinte A-tól Z-ig. Másfelől, mert a jelenlegi mezőnyben több, Bushnál lényegesebben jobb és meggyőzőbb szónok van, akár ha Ted Cruzt, a már említett Marco Rubiot, vagy Rand Pault vesszük alapul. Harmadrészben pedig, mert Jeb Bush előválasztói megítélésen vélhetően kormányzósága sem segít, a fentebb tárgyalt demokratabarátság miatt.

("Sokban hasonlítanak" - Jeb Bush és Mitt Romney, f: huffpost.com)

Összefoglalva tehát bár úgy gondolom, hogy a kisebbik Bush neve és pénze képes lehet arra, hogy megszorongassa, sőt, akár le is győzze Hillary Clintont egy elnökválasztáson (ha az nem bukik bele valamelyik korábban kirobbant botrányába – ezekről bővebben itt és itt írtam), az utóbbi évtizedek egyik legerősebb mezőnyével rendelkező republikánus előválasztása sok lesz a volt kormányzónak. Egyelőre ugyanis sem átütő szónoki képességekkel, sem egy világos programmal, sem semmi olyan lényeges adottsággal nem rendelkezik Bush a fenti kettőt leszámítva, amely kiemelné őt a mezőnyből. Természetesen előfordulhat, hogy útközben belejön az egészbe, és elsöprő fellépése, valamint meggyőző programja lesz, de erre most még kevés esély mutatkozik.

Németh Áron Attila