Valószínűleg mindenkinek feltűnt, hogy jelenleg minden Görögországról és az ország az EU-ból és/vagy az eurózónából való kilépéséről szól. A gazdasági és politikai hatások mellett azonban van egy terület, amiről sokkalta kevesebb szó esik: vajon miképp is befolyásolná a kontinens és a régió biztonságpolitikáját Athén esetleges kiválása?

Görögország már csak elhelyezkedése miatt is egyértelműen stratégiai helyet foglal el az európai kontinens védelmi hálózatában. Az ország a második hullámban, az alapításához nagyon közel, 1952-ben csatlakozott a NATO-hoz (Törökországgal együtt), számos, lokációjában kardinális pozíciójú katonai bázis helyezkedik el a területén. A SIPRI kimutatásai szerint – adósságválság ide vagy oda – továbbra is kifejezetten sokat költ katonai kiadásokra – 2013-ban 2,5 százalék, 2014-ben kb. 2,2 százalék az éves GDP-ből. Ez az érték, összevetve a többi NATO tagállam költségvetésével, magasabb mint például Olaszország, Franciaország vagy akár Németország hasonló számai. Mindezek mellett azonban ez a hatalmas összeg korántsem arról árulkodik, hogy a görög hozzájárulás milyen nélkülözhetetlen lenne az észak-atlanti szövetség szempontjából: ugyanazoknak a pazarló, belső elégedettségi mutatók javítását szolgáló lépéseknek vagyunk tanúi, mint máshol a görög gazdaságban.

("Komor hangulat" - Merkel és Hollande a tegnapi sajtótájékoztatón; f.: liberation.fr)

Athén ugyanis nem kifejezetten aktív a különböző missziókban: az afganisztáni küldetés során még a kezdetekben is csupán 170 katonával vett részt és ez folyamatosan csökkent: jelenleg 5 katonájuk van az országban (csak összehasonlításul: Magyarország 180 katonával kezdett, ami folyamatosan nőtt. Jelenleg 97-en teljesítenek ott szolgálatot).  Az országban található számos katonai bázis létrejötte és folyamatos fenntartása kritikusai szerint korántsem annak köszönhető, hogy a katonai szövetség olyan mértékben kihasználta volna őket – sokkal inkább a folyamatos infrastrukturális befektetések és a munkanélküliség leszorítása volt a cél. Görögország pozíciója már csak azért sem kifejezetten erős a NATO-n belül, mert a ciprusi helyzet okán (erről korábban itt írtunk) jelenleg is fennálló konfliktusa van egy másik NATO-tagállammal, Törökországgal, amely hozzájárulása a jelenlegi közel-keleti katonai műveletekhez sokkal nagyobb, mint Athénnak (vagy más nagyobb NATO országénak).

Másrészről azonban egyértelmű, hogy a görög részvétel kifejezetten fontos az Európai Unió mentési és megfigyelési missziójában a Földközi-tengeren. A jelenlegi menekültáradat során az olasz és görög haditengerészet oszlopos tagjai a Frontex (EU határvédelmi ügynökség) által irányított együttműködéseknek, ami jelenleg főleg a Triton misszióban ölt testet. Ez elsősorban olasz irányítás alatt áll, a múltban azonban az ehhez hasonló küldetést, a Poseidon-t a görögök vezették – ez azonban 2015 elején lezárult. A migrációs hullámok egyik közkedvelt útvonala a görög szigetvilágon keresztül vezet, így a jelenlegi menekültügyi helyzet biztonságpolitikai oldalát nehezen lehetne Athén hathatós közreműködése nélkül kezelni vagy megoldani a későbbiekben. Az Európai Unió szempontjából tehát Görögország „megtartása” már csak emiatt is kiemelt fontosságú lehet.

("Spártai tradíciók? Korántsem."; f.: network54.com)

Christos Manolas, a görög vezérkar korábbi vezetője szerint Európa fel sem méri jelenleg, hogy milyen fontos a biztonsága szempontjából országának tagsága az EU-ban és a NATO-ban. Interjújában elmondta, hogy a közel-keleti, észak-afrikai polgárháborúk miatt Görögország geostratégiai pozíciója elengedhetetlen a megfelelő védelem és reakcióidő fenntartása miatt. Ezzel kapcsolatban azt érdemes megjegyezni, hogy bár a görög válság – amelynek megoldása továbbra is bizonytalan lábakon áll – bár elhozhatja Athén kilépését az EU-ból vagy az eurózónából, ez korántsem jelenti azt, hogy a NATO-ból is ki kellene lépnie. A NATO-ban jelenleg is több tagország van, amely nem tagja az EU-nak, így ez a fejlemény az észak-atlanti védelmi hálóra nem feltétlenül lenne hatással.

A görög válság láthatóan tehát minden tekintetben meghatározza az európai kontinens jövőjét. Az eurózónában vetett hit megrendülése, a brit EU-tagságról szóló népszavazásra való hatás, a kontinens általános politikai egységében létrejött rés és a régió biztonságpolitikai kockázatainak növekedése mind az adósságválság számlájára írhatóak. Ezek közül jelenleg a biztonságpolitikai vetületről esik a legkevesebb szó, hiszen, mint láthattuk, ennek hatásai nem rendítenék meg komolyan a kontinens védelmi kapacitásait, sem annak stratégiai helyzetét. Azonban a jelenleg kulcsfontosságú menekültkérdésre Athén nélkül nehezen tudna megfelelően válaszolni Brüsszel, így Görögország kilépése az EU-ból vagy az eurózónából nem kis csapás lenne a szervezetnek. Hatalmas tétje van tehát az EU-s vezetők eheti tárgyalásainak, amelyek során csak bízhatunk benne, hogy sikerül elfogadható kompromisszumot kialakítani a kérdésben.

Mészáros Tamás