Japán: Az évtized kormányfői beszéde elé

2015. augusztus 14.

Abe Sinzó japán miniszterelnök a mai napon beszédet mond az országa számára a második világháború végét jelentő fegyverletétel hetvenedik évfordulójának alkalmából. Magában persze az, hogy egy kormányfő beszédet mond egy történelmi megemlékezésen, nem nagy esemény. Ezt a beszédet azonban nem csak a helyiek várják, sőt, talán nem is ők várják igazán, hanem Japán több szomszédjának lakosai és politikai vezetői. A kerek évfordulók ugyanis mindig alapot adnak a Távol-Kelet következő évtizedének legfontosabb kétoldalú kapcsolataihoz. Márpedig ezeknek mostanság külön jelentőségük van a térségben, elég a Kínával fennálló jelentős nézeteltérésekre (erről itt írtunk), vagy a Dél-Koreával jó ideje meglévő fagyos viszonyra gondolni (erről meg itt).

Abe Sinzó miniszterelnök az esti órákban fogja megtartani a Távol-Kelet következő évtizedét talán alapjaiban meghatározó beszédét. A jelentőség oka, hogy Japánnak rég volt annyira feszült a viszonya több más globális (Kína) és régiós (Dél-Korea) hatalommal, mint mostanában. És ezt a helyzetet alapvetően az elmúlt évtizedek gyakorlatától némiképp eltérő, retorikájában nacionalistább és militaristább Sinzó-kormányzat idézte elő, lévén a múlt kormányzatai és miniszterelnökei jellemzően érzékenyebben közelítették meg ezeket a kényes viszonyokat. Ezek közül külön említést érdemel Murayama Tomicsi szociáldemokrata kormányfő legendás 1995-ös nyilatkozata, amiben őszinte bánatról, mély lelkiismeret furdalásról és erőszakos gyarmatosításról beszélt országa második világháborús szerepvállalása kapcsán. Ezeket a kijelentéseket ráadásul aztán Koizumi miniszterelnök sem vonta vissza, sőt újra el is ismételte őket 10 évvel később, vagyis, az utolsó két centenáriumi megemlékezés komoly gesztussal élt a szomszédok felé, amit azok emiatt már szinte el is várnak.

japanbeszed1.jpg

("Minden szónak jelentősége lesz" - Abe Sinzó, f: globalpost.com)

Abe Sinzó és kormánya azonban teljes más háttérrel, más felfogással közelíti meg ezt a kérdést: szerintünk nem volt szándékos erőszak, nem volt gyarmatosítás, egyszerűen háború volt, amiben mindenki követett el bűnöket, de ezekért Japánt kiemelten felelőssé tenni nem elehet, és ezért nincs is miért hamut szórni a fejükre. Ebből az alapállásból természetesen világosan az következik, hogy a Murayama és Koizumi beszédekkel szemben, Abe nem kér elnézést a Japán által elkövetett háborús tettekért, sőt kijelenti, hogy nincs miért megbánást vagy sajnálatot érezniük. Ha ez megtörténik, a már egyébként is hűvös dél-koreai-japán és kínai-japán relációk (jó esetben csak) befagyhatnak, ami a régiós ügyekben elképesztő hátrányokkal járhat – nem véletlen, hogy az Egyesült Államok állítólag jó ideje győzködi a japán vezetést, hogy törekedjen a szomszédokkal való jobb viszony kialakítására.

Ez utóbbinak viszont a legfrissebb sajtóhírek szerint lesz foganatja, mivel Abe várhatóan nem fog szembemenni a korábbi miniszterelnöki beszédekkel, és nem vesz fel egy karcosabb stílust. Valamiféle változást azonban mindenki vár, ám ez minden jel szerint a megbánás tanúsításának egy kifinomultabb formája lesz: például beszél majd a tettek felett érzett bánatról, esetleg még elkövetett agresszióról is, de a legutóbbi beszédekben elhangzott nagyon erős kijelentéseket (pl. gyarmatosítás) nem fogja elismételni, azokra maximum csak hivatkozik, hogy a kormány szellemiségében egyetért a korábbi nyilatkozatokkal. Vajon ez elég lesz-e a szomszédoknak? Vélhetően nem. Vajon ez további, hosszú távú elhidegüléshez vezet? Vélhetően nem.

japanbeszed2.jpg

("Dél-Koreában sokak nem kérnek a japánokból" f: ajw.asahi.com)

Látszólag persze a fenti párhuzam nem állhatna meg. Mégpedig azért nem, mert az ész azt diktálja, hogyha a mostani feszült helyzetben, egy egyébként is a korábbi szokásokkal, retorikával szakítani akaró nacionalista kormányfő – aki a múltban már többször nyilatkozta, hogy szerinte nincs miért elnézést kérni, illetve, aki újra aktív japán haderőt szeretne – akár csak minimálisan is eltér az elmúlt két megemlékezésen hallott kormányfői gondolatoktól, az széleskörű nemtetszést vált majd ki a kínai és dél-koreai közvéleményben. És ez amúgy minden bizonnyal így is lesz. A csavart azonban az ilyen diplomáciai helyzetekben most is, mint a legtöbbször, a reálpolitika jelenti. Ez ugyanis a kezdeti felháborodás és semmitmondó fenyegetőzések után asztalhoz kényszeríti majd a feleket, mert más út nincs. Sem Kína, sem Dél-Korea, sem pedig Japán számára.

Németh Áron Attila

A bejegyzés trackback címe:

http://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr917706380

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nemfajtalan srác 2015.08.15. 21:51:41

Japán kapta most azt a láncos kutya szerepet, ami Tito valójában soha nem volt, de jól állt neki. Globális kutyasíppal játszadozó gazdájának most éppen egy harciasabb kutya a kedvére való, hogy sakkban tartsa vele a helyi rosszbácsikat, főleg az egyre izmosodó Kínát

Hogy ez a kutyaszerep ütközik az alkotmányban foglalt pacifista alapelvekkel? Nem számít, majd a gazdi egy új mikrochipet nyom a bőre alá, ennyi az egész

jet set 2015.08.15. 21:52:30

Érdekes. Nem lehetett volna a beszéd után megírni a cikket?

maxell a hazát google dollárokra váltott birka 2015.08.16. 07:09:36

@Nemfajtalan srác: Egyre izmosodó Kínát. Hahaha.. A mostani dolgozó generáció súlyos többsége 30-40 közötti. Van fogalmad micsoda problémák lesznek Kínában 20 év múlva? Japánban óriási gond az elöregedés. Japánban a háború után született generáció vitte végbe a nagy gazdasági növekedést. Ezek megöregedése nagyon komoly gond. Gond egy százmilliós országnál. Szerinted mi lesz egy másfél milliárdos ország esetén, amikor egy sima tőzsde válságon sem tudnak úrrá lenni?