Alig több mint két hete rendezték az argentin előválasztásokat, amelyen a 32 millió választásra jogosult állampolgár arról dönthetett, hogy kik legyenek azok a jelöltek, akik október 25-én az elnökválasztások első fordulójában egymásnak feszülhetnek. Az ottani választási rendszer előválasztási szinten lehetővé teszi a pártoknak, hogy párhuzamosan akár több jelöltet indítsanak, ám az nem kerül be az első fordulós versenybe, aki nem éri el az előválasztáson az 1,5 százalékot. Pár hónappal ezelőtt még számtalan „elnökképes” jelölt volt, az előválasztások időpontjáig (augusztus 9.) azonban 15-re apadt a Kirchner-adminisztrációt le- és/vagy felváltani szándékozók száma. Az augusztus eleji előválasztási eredmények ismeretében immáron világossá vált, hogy hatan próbálnak majd a Casa Rosada (Rózsaszín Ház), vagyis az elnöki palota új lakóivá válni.
Cristina Fernández de Kirchner jóval az előválasztások előtt felszólította pártja, a Frente para la Victoria (Front a Győzelemért) politikusait, hogy vegyenek egy gyors és látványos „alázatfürdőt”, hogy még szimpatikusabbnak tűnhessenek a választópolgárok számára. És lám, könnyen lehet, hogy ennek is volt köszönhető a jelenlegi politikai irányvonal folytatójának kikiáltott Daniel Scioli különösebb izgalmaktól mentes győzelme, aki majdnem tíz százalékot vert a második helyezett Mauricio Macrira, a jobbközép Cambiemos (Változtassunk) jelöltjére. A régebben még kirchnerista Sergio Massa, a Frente Renovador (Újító Front) politikusa 20, 57 százalékot szerzett.
("Az őszi választás sötét lova" - Sergio Massa, f: chacohoy.com)
Azt is mondhatom, hogy hármójuk közül kerül ki október végén Argentína következő elnöke, hiszen Margarita Stolbizer (Frente Progresista - Haladó Front), Nicolás del Caño (Frente de Izquierda y de los Trabajadores - Baloldali és Munkásfront) és Adolfo Rodríguez Saá (Compromiso Federal - Szövetségi Kiegyezés) közül egyik sem fog labdába rúgni október 25-én, azonban Buenos Aires tartomány lakóinak választói hajlandósága sorsdöntő lehet, hiszen ez az a tartomány, amely a kirchnerizmus bástyájának tekinthető hosszú évek óta.
Az előválasztások eredményének ismeretében az esélyes jelöltek mindannyian győztesnek érezték magukat, és nem is annyira alaptalanul. Daniel Scioli „meggyőzőnek” nevezte első helyezését, melyet Néstor és Cristina Kirchnernek ajánlott, de ez a mostani idill nem volt mindig ilyen meggyőző közte és a Kirchner család között. Az elmúlt évek alatt Scioli igencsak eltávolodott a kirchnerizmustól, főleg Cristinától, aki lenézte Sciolit, hiszen erőteljesen jobbra helyezkedett el az elnöknőhöz képest, azonban szükség törvényt bont alapon a végén mégiscsak összefogtak és megértették, hogy csak így van esély Macri legyőzésére, így aztán mára már Daniel Scioli úgy beszél, mintha világéletében meggyőződéses kirchnerista lett volna. A környezetében lévők azt mondják, ezt azért teszi, hogy minden szavazatot a kormánypárt és maga mögé állítson, és mihelyt elnök lesz, úgy is a saját útját járja majd, és nem feltétlenül folytatja mindenben a Kirchner-vonalat.
("A főpróbát megnyerte, de vajon ez elég lesz-e?" - Scioli és felesége, f: elpais.com)
A másik oldalon, 12 évig a Boca Juniors futballklub elnökeként is tevékenykedő Mauricio Macri, aki jelenleg Buenos Aires polgármestere is győztesnek érezte magát az előválasztásokat követően, hiszen legfőbb célját – azaz, hogy Daniel Scioli ne érje el a 40 százalékot (ennél az eredménynél az argentin választási rendszer értelmében nem lenne második forduló, de ehhez még az is kell, hogy az első és a második helyezett között legalább 10 százalékos különbség legyen) – elérte, és elmondása szerint „egy alternatíva körvonalazódik a mi szeretett Argentínánkban”, amely egyben az eddigi politikai széljárás ellentéte volna az országban. Győztesnek érezhette magát továbbá Macri azért is, mert az őt jelölő szövetségre az argentinok több mint harminc százaléka szavazott, ami minimum kell ahhoz, hogy a kormánypárt ne tudjon már az első fordulóban október végén pontot tenni a küzdelem végére.
Az elmúlt választásokkal ellentétben (2007, 2011), amikor gyakorlatilag Kirchnerék ellenfél nélkül kerültek az ország élére, a mostani előválasztások és a majd sorra kerülő október végi elnökválasztás merőben más. Nem jelenthető ki egyértelműen, hogy az előválasztások eredményei befolyásolnák az elnökválasztást, de abban minden szakértő egyetért, hogy a mostani eredmények kétségkívül hatással vannak a majdani végeredményre. A meggyőző jelző hangoztatása Scioli részéről akár elhamarkodottnak is tűnhet abban az esetben, ha október 25-én nem sikerül eldönteni a versenyt, ugyanis egy esetleges második fordulóban egy ellenzéki összefogás Macri malmára hajthatja a vizet.
("Leszámolna a kirchneri örökséggel" - Mauricio Macri, f: elpais.com)
Argentínát az előválasztások utáni hetekben a jelöltek vagyona izgatja a legjobban, hiszen – ahogy az ellenzéki Radio Mitre egyik műsorában hallottam – az argentin politika valójában nem más, mint a gazdagok csatája. A még hivatalban lévő elnök, Cristina hétmillió dolláros vagyont vallott be, az ellenzéki Mauricio Macri pedig 8,5 millió dolláros vagyonnal rendelkezik. Daniel Scioli, a kormánypárt jelöltje 1, 5 millió dolláros vagyonra tett szert az elmúlt időszakban. Scioli évekig titkolta vagyonát, Buenos Aires tartomány kormányzójaként a törvény erre nem is kötelezte – utoljára 2007-ben tett közzé vagyonnyilatkozatot –, de most, mint elnökjelölt köteles az argentinokkal megismertetni vagyoni helyzetét. Nem véletlen, hogy az FPV jelöltje nem sietett nyilvánosságra hozni millióit, hiszen a helyi politikai közbeszédben a kirchnerizmus hívei Macrit szokták előszeretettel a gazdagok jelöltjének bélyegezni, és nem a hivatalban lévő adminisztráció vezetőit, holott ők sem maradnak sokkal le ebben a versenyben, csupán a kormányzati kommunikáció ezen a területen maximális fokozatra kapcsolva kiválóan teljesített. Az ellenzék és az argentin sajtó most komoly nyomás alá helyezte Sciolit, hogy az elmúlt húsz évben hogyan tudott ilyen mértékben gyarapodni magánvagyona, hiszen ez idő alatt végig a politikából élt. Scioli ezen felül azért is a támadások kereszttűzében van, mert közvetlenül az előválasztások után Olaszországba utazott akkor, amikor Buenos Aires tartományt heves esőzések sújtották, aminek következtében több ezer embert ki kellett költöztetni eredeti lakóhelyéről. Meglepő volt számomra is ez a hatalmas hiba Scioli részéről, hiszen ő eddig éppen arról volt híres, hogy minden lépését kétszer is meggondolta, óvatos, pragmatikus és megfontolt politikus hírében állt, de úgy látszik az előválasztási kampány megviselte őt magát is. Tény azonban, hogy 24 órán belül visszatért Olaszországból, ezzel is enyhítve az ellenzék kritikáit, de kétségtelen, hogy nem tett jót ez a kis kiruccanás politikai megítélésének. Cristina Kirchner és kormánya meglepetten értesült Scioli magánakciójáról, és azzal védekeznek, hogy nem értesítette őket Buenos Aires tartomány kormányzója olaszországi utazásáról. Scioli kiválóan kommunikálja amatőr hibáját azzal magyarázva azt, hogy 25 éve amputált keze miatt – egy motorcsónak balesetben vesztette el egyébként – kellett gyógykezelésre mennie, ezzel is erősítve magáról az örök túlélő képét, háttérbe szorítva a milliomost, aki valójában.
Október végén tehát nemcsak egy korszak ér véget Argentína politikatörténetében, hanem majdnem minden megváltozik: akárki győz is az elnökválasztáson, szinte egyáltalán nem fogja a kirchneri utat folytatni, legyen az Scioli, Macri vagy Massa. Ha Scioli győz, a külpolitikában komoly változások várhatók, az Amerikai Egyesült Államokkal és az Európai Unióval is szorosabb, prosperálóbb kapcsolatokat várok, ha Macri győz, akkor még inkább igaz ez a feltételezésem, ha pedig Massa lesz a befutó, akkor a forgatókönyv nagyon hasonló, ugyanis ő azt vallja, hogy nem szabad sem a kilencvenes évekhez, sem a kirchneri politikához visszatérni, valami merőben újat kell megvalósítani.
("Egy korszak egyik utolsó momentuma" - Kirchner asszony szavaz, f: elpais.com)
Soha nem volt még a mindjárt krisztusi korba lépő argentin demokrácia történetében olyan, hogy három olasz származású jelölt versengjen az elnöki pozícióért. Macri és Massa szülei Olaszországban születtek és később vándoroltak Argentínába, Scioli nagyszülei pedig ugyancsak olasz földön látták meg a napvilágot majd választották második otthonuk gyanánt Argentínát. Ezért aztán októberben a világ számos pontja mellett Olaszország érintettség okán is Argentínára figyel majd.
Erőss Bulcsú
