Kína: A békés felemelkedés korának vége?

2015. szeptember 10.

Szeptember 3-án Kína a második világháború ázsiai lezárásának 70. évfordulóját kivételesen nagyszabású katonai felvonulással ünnepelte. A dátumot a kormány a múlt év során nemzeti ünneppé nyilvánította, amely így a "Győzelem napja"-ként került a köztudatba. Katonai felvonulással – mely mind a nemzetközi közösség, mind a kínai társadalom véleményét megosztotta – történő egybekötésére azonban idén került sor először. Peking külpolitikai retorikája továbbra is a békés felemelkedés gondolatát közvetíti, amely a kritikusok szerint nem összeegyeztethető egy militáns parádéval, továbbá az ország katonai erejének demonstrációjával.

A parádé, amelynek fontosságát számos külföldi vezető, mint például Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár, Pak Gün Hje dél-koreai elnök, Tony Blair volt brit miniszterelnök, továbbá Vlagyimir Putyin orosz elnök jelenléte is bizonyított, mérföldkőként szolgálhat az erősödő kínai nemzettudat, és a megváltozott politikai értékrend elemzésében.

A kínai államfő, Hszi Csin-ping a megemlékezés során elmondott beszédében kiemelte, hogy Kína továbbra is a békés felemelkedés híve, nem szándékozik haderejét egyik ország ellen sem irányítani, továbbá a jövőben is elkötelezett marad a politikai viták békés úton történő rendezése mellett. Mindez alátámasztásául bejelentette, hogy Peking – az ország átfogó haderő reformjának első lépéseként – a Népi Hadsereg létszámát 300 ezer fővel csökkenteni kívánja. Érdemes azonban a tervezett reformot górcső alá venni, hiszen akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a létszámcsökkentés okát valójában a militáris erők modernizációjának, a fejlett katonai eszközök bevezetésének igénye adja, amellyel Kína haderejének ütőképessége a jövőben megsokszorozódik.

kinahadero2.jpg

("Új szelek hozója" - Hszi Csin-ping, f: bbc.com)

A reform további kiemelt célja, a katonaság egységei közötti információáramlás sebességének növelése, a jelenlegi szovjet típusú irányítás modern parancsnoksági rendszerrel történő felváltása, valamint katonák összehangolt egységes képzési rendszerének bevezetése. A katonaság eszközeit vizsgálva a parádé során nyilvánvalóvá vált a kínai modernizáció felgyorsulása, melyet a felvonultatott rakétakilövő rendszerek, atomtöltet kilövésére is alkalmas hosszú hatótávolságú rakétakilövők, páncélozott járművek bizonyítottak. Többségük nyilvános bemutatására a korábbiakban még sohasem került sor.

A fentebb részletezett okok miatt a nemzetközi kritikusok kétkedő álláspontot foglaltak Kína békés felemelkedésével kapcsolatos külpolitikai céljait érintően, a felvonulást egyfajta Japánnak szánt üzenetként determinálták, továbbá azon külpolitikai célok manifesztációjaként, melyek felválthatják a korábbi, területi szuverenitás és egység gondolatát a kínai érdekek ázsiai és csendes-óceáni törekvéseinek érvényesítésével. Abe Sinzo japán miniszterelnök távolmaradása korántsem volt meglepő, már csak azt a tényt is figyelembe véve, hogy a parádé a japán invázió és a fasizmus elleni győzelem emléknapja nevet viselte. Szakértők szerint a katonai felvonulás célja valójában a Kínáról alkotott kép katonai szempontból történő megerősítése volt. Úgy gondolom, hogy ha az előbbieket vesszük alapul, a parádé extravaganciája sem lehetett véletlen, hiszen az elmúlt hónapok pénzügyi turbulenciái Kínáról nem festettek kedvező képet a nemzetközi közvélemény számára. Futótűzként terjedtek a hírek, miszerint a kínai gazdaság bedőlni látszik, a növekedés egyre lassuló tendenciát mutat. Peking nemzetközi megítélésének javítása, a figyelem elterelése a válságról kiváló stratégiaként szolgált a vezetés számára.

A megemlékezés békés célja, vagy annak hiánya nemcsak a nemzetközi közösség, hanem a kínai társadalom tagjait is megosztotta. Legfőképpen az esemény izoláltsága, a nyilvánosságtól történő elzárása váltott ki ellenérzést, mellyel egyesek véleménye szerint pont az bizonyosodott, hogy a parádé nem a megemlékezés békés céljait szolgálta, hanem a nemzetközi közösségnek szánt katonai erődemonstrációt. Bírálatok érték a felvonulásra szánt sokak szerint túlzott mértékű költségvetési hányadot. Összefüggésben az esemény elzártságával, a kritikusok azzal érveltek, hogy ha az adófizetők pénzét költik nagy presztízsű politikai eseményre, a nép részvételét engedélyezni kellene, melynek révén mind a közös nemzeti tudat, mind a kínai egység erősödne, továbbá a múltról alkotott kép fennmaradna és a kínai nép összetartása fokozódna.

kinahadero1.jpg

("Békés felemelkedés.. haderőreformmal", f: straitsimes.com)

Összegzésként elmondható, hogy Peking külpolitikai magatartása kimondatlanul is erősödő, egyre magabiztosabb fellépéssel jellemezhető tendenciát mutat, melyet átgondolt stratégia jellemez. A katonai parádé pedig bebizonyította, hogy a stratégia mögött eszközök is vannak.

Gyuris Klaudia

A bejegyzés trackback címe:

https://diplomaci.blog.hu/api/trackback/id/tr967774654

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ma Baker 2015.09.11. 13:16:49

Hát igen. A békés felemelkedés útját eddig kb csak Kína követte a nagyhatalmak közül.

Khonsu 2015.09.11. 14:50:52

Az oroszok nem adják majd könnyen Szibériát...

Etniez 2015.09.11. 16:16:41

@Ma Baker: Mármint, ha a folyamatos állami ipari kémkedést békésnek tekintjük.

GERI87 2015.09.11. 20:38:38

@Ma Baker:

Mikor?
Tibet, India, Vietnam...csak a legutóbbi évtizedek konfliktusai Kínával.
süti beállítások módosítása