A visegrádi országok együttműködését jelenleg ezen országok kormányainak rövidtávú érdekei motiválják Krekó Péter és Zgut Edit, a hvg.hu-n megjelent elemzése szerint. A szerzők állításával ellentétben azonban az „Új Visegrád” kialakulása mögött, elsősorban nem belpolitikai érdekek, hanem Nyugat-Európa válsága és Brüsszel eljelentéktelenedése áll.
A kelet-európai államok meglepő egységfrontot alkottak a migránsválság kérdésében, gyakorlati lépéseket tettek a bevándorlók fizikai beérkezésével szemben, ugyanakkor ennél fontosabb, hogy következmények nélkül elutasíthatták a közös, brüsszeli választ, amely szétosztaná a menekülteket a tagállamok között. Brüsszel és az “Új Visegrád” közötti konfliktus sokkal inkább szól az Uniós projekt bukásáról, mint bármiféle kelet-európai idegengyűlöletről, vagy belpolitikai szándékokról. Természetesen nem az Európai Unió egésze bukott meg, hanem a kilencvenes évek óta Kelet-Európát is magába szippantó optimizmus, miszerint pusztán bürokratikus eszközökkel létrehozható egy föderális/konföderális összeurópai állam. A 2008-as gazdasági válság kirobbantotta európai politikai válság egyértelművé tette, hogy ez az idealisztikus út kudarcba fulladt. A visegrádi államoknak újra kell kalibrálniuk külpolitikai orientációját, hiszen a válság nem tőlünk indult: Európa centruma és perifériája került egymással szembe és a különböző, visegrádiaktól függetlenül alakuló érdekek mentén regionális blokkok laza halmazává bomlik az Európai Unió és megtörik a Berlin-Párizs-London tengely.
Elszigetelődés helyett válságreakció az "Új Visegrád" (kép forrása: bbj.hu)
Ahogyan a Political Capital elemzése is rámutat, 2020-tól kezdve minden bizonnyal jóval kevesebb brüsszeli támogatásokkal számolhatnak a visegrádi országok, mint korábban, ez azonban csupán Brüsszel meggyengülésének egyik felületes tünete, hiszen a támogatási hajlandóság apadása a nettó befizető államokban megelőzte a kelet-európai "különutas" politizálást. Az alapvető probléma éppen ezért, hogy az Európai Unió sokkal inkább támaszkodott az integráció egyben tartása érdekében szétosztott „jutalmakra”, mint a kilátásba helyezhető központi büntetésre, amennyiben a tagállamok eltérnek a brüsszeli politikától. A gazdasági válság miatt elapadó jutalmak elvesztésével így nem marad semmifajta központi eszköz, ami akár a visegrádiakat, akár másokat kényszerítene, hogy az egyes problémás kérdésekben alávessék magukat Brüsszel akaratának. A keleti-európai tagállamok ellenzékei ugyan örömmel látnák Brüsszel további beavatkozását a nemzetállamok belügyeibe, azonban ennek jelentősége egyre csökkenni fog.
A hvg.hu cikkével ellentétben ráadásul ez a folyamat nem fog Oroszország megerősödéséhez vezetni, éppen ellenkezőleg. A kényelmetlen brüsszeli döntéseket egyre inkább figyelmen kívül hagyó visegrádi államok, kiegészülve a régió további országaival, mint a baltiak és Románia, éppen a kőolaj világpiaci árától meggyengült, túlterjeszkedő Oroszország tartós gyengeségét fogják felhasználni, hogy benyomuljanak olyan, hagyományosan az orosz érdekszférába tartozó államokba, mint Ukrajna, Moldova és közelebb húzzák őket Európához (ebben az esetben Közép-Európához). Ezt a folyamatot nagyban támogatja már jelenleg is az Egyesült Államok, amelynek önmagában nem érdeke a közös európai projekt támogatása, „csupán” azt kell elérnie, hogy Oroszország ne léphessen fel hegemonként a kontinensen és valamifajta stabilitás megmaradjon Európában. Moszkva gyengülésével egyre kevésbé lesz meghatározó akár Magyarország politikájában az oroszbarátság, hiszen ahogy Brüsszelhez hasonlóan, Oroszország is egyre kevesebbet tud majd nyújtani Budapestnek. Ugyanakkor, akik most a magyar kormány hintapolitikájának veszélyességét hangsúlyozzák, érdemes lenne előbb Berlin és Róma külön alkuit aggodalommal figyelniük, amely éppen az EU közös energiapolitikáját ássa alá.
Az "Új Visegrád" vezetői (euractiv.com)
Brüsszel meggyengülése és az Európai Unió régiókra bomlása növekvő bizonytalanságot fog hozni Európában, azonban a visegrádi államok véd és dacszövetsége csupán reakció Nyugat-Európa és az európai projekt válságára, nem annak kiváltó oka. A belpolitika helyett a visegrádi államok geopolitikai érdekei diktálják a szorosabb szövetséget és a részleges leválást az eljelentéktelenedő Brüsszelről, amíg az Európai Unió reformja az európai hatalmi központok konszenzusa hiányában várat magára.
Csepregi Zsolt