Geert Wilders napjaink Hollandiájának meghatározó iszlámellenes politikusa. Pártja, a PVV politikai mozgástere a 2012-es kormányválság óta ugyan egyre csökken, szélsőséges nézeteinek hangoztatása azonban továbbra is biztosítja számára az állandó médiaszereplést és szempontjainak figyelembe vételét. A nyári migrációs válság és a párizsi terrortámadások Wilders szélsőséges retorikájának új táptalajt adtak, és ha az EU és Ankara közötti csatlakozási tárgyalások valóban felgyorsulnak, Wilders PVV-je a 2017-es parlamenti választások során akár politikai hasznot is húzhat az EU-s válságkezelésből.
A PVV 2006-ban, lényegében Wilders egyszemélyes pártjaként alakult azzal a céllal, hogy Hollandia iszlamizálódása ellen politikai eszközökkel vegye fel a harcot. Wilders azelőtt a konzervatív-liberális VVD parlamenti képviselője volt, és már ebben az időben különös érdeklődéssel fordult a Közel-Kelet felé. Izraelt számtalanszor megjárta és a helyi holland nagykövetséggel is jó viszonyt ápol. Ezen kívül Egyiptomban, Szíriában és Iránban is többször megfordult.
Érdeklődése a régió politikája iránt tehát nem volt újkeletű. Retorikája a közel-keleti politikai kérdésekről azonban Pim Fortuyn iszlámellenes politikus 2002-es, illetve Theo van Gogh filmrendező 2004-es meggyilkolása után relevánsabbá vált, mint addig bármikor; az iszlám vallást, vagy ahogy ő maga később fogalmazott, az iszlám ideológiát okolta a régióban uralkodó politikai helyzet miatt. A VVD-s képviselőkhöz képest 2002-től kezdve egyre szélsőségesebb iszlámellenes hangot ütött meg, ezáltal bebiztosítva magának a fokozott médiaszereplést és a kezdetleges személyi kultuszt. Végül 2004-ben kilépett a VVD parlamenti frakciójából. A szakítás hivatalos oka egy 10 pontból álló javaslat volt, amelyet előzetes egyeztetés nélkül hozott nyilvánosságra azzal a céllal, hogy a VVD politikáját minél jobbra tolja. A lista sarkalatos pontja az volt, hogy Törökország sosem lehet tagja az EU-nak.
Wilders és a PVV politikai identitásának alapköve tehát az iszlám politikai ideológiaként való definiálása. Ez a kiindulópont teszi logikussá egy iszlámellenes politikai szerveződés létrejöttét, vagy például azt, hogy Wilders a Koránt a Mein Kampf-hoz hasonlítja. Wilders legfőbb politikai eszköze a személyi kultusz megteremtése és az állandó médiaszereplés, melyet egyrészt szélsőséges kijelentéseivel és törvényjavaslataival ér el. Ilyen javaslatok például a Korán és a fejkendő betiltása, új mecsetek építésének betiltása, vagy a muszlim országokból érkezők menedékkérelmének automatikus elutasítása. Emellett Wilders rendszeresen publikál holland napilapokban, könyvet írt és egy Fitna című rövidfilmet is rendezett már.
"A holland politikai elit nem kedveli" - Geert Wilders (f: revu.nl)
A PVV 9 éves fennállása során igyekezett úgy pozicionálni magát, mint az egyetlen párt, amely a holland szuverenitást és a holland nép érdekeit képes mindenek fölé helyezni. Ezáltal a párt a holland nacionalizmus, vagy Wilders szavaival élve, a holland patriotizmus megtestesítője. Az iszlámellenesség mellett szélsőségesen euroszkeptikus, célja a Schengeni Egyezmény azonnali felmondása, és Hollandia kiléptetése az eurozónából. Wilders drasztikusan csökkentené a külföldre, főleg Görögországnak szánt segélyek összegét is. Újabban emellett a növekvő hollandiai lengyel kisebbség ellen is rendszeresen felszólal. Az egyre populistább felszólalásai miatt a holland sajtótól megkapta a „politikai ragadozó” becenevet.
Wilders PVV-je továbbá igyekszik szóban és tettekben is elhatárolódni a hágai elit többi szereplőjétől, amely szerinte nem hallja a holland nép szavát. A holland politika többi szereplőjét folyamatosan kritizálja politikai korrektségükből fakadó rövidlátásukért, vagy tehetetlenségükért. Emellett a 2010-es koalíciós tárgyalásokon a VVD és a kereszténydemokrata CDA mellett harmadik legnagyobb pártként részt vett, viszont nem lett koalíciós partner. Az ok az iszlám ideológiaként való definiálása volt. A hármas koalíciós partnerség helyett a VVD és a CDA kisebbségi kabinetet alakított, és egy támogatási egyezményt (gedoogakkoord) kötött a PVV-vel. Ezt az egyezményt kihasználva a PVV 2012-ben kikényszerítette a kabinet lemondását és az előrehozott választásokat, reménykedve az EU-s megszorítások mértékének csökkentésében. Manővere politikai téren cseppet sem volt sikeres: a VVD 41 mandátummal a legerősebb pártnak bizonyult és többségi koalícióra lépett a megerősödő, 38 mandátummal rendelkező progresszív szociáldemokrata PvdA-val. A PVV 9 mandátumot vesztve, 15 mandátummal lett harmadik, azóta viszont hárman kiléptek a frakcióból, így a PVV jelenleg 12 mandátummal a progresszív liberális D66-tal megosztott negyedik helyet foglalja el.
A mai PVV tehát egy közepes támogatottságú, szélsőségesen iszlámellenes és euroszkeptikus párt, amelynek politikai identitását Wilders személye, az iszlám ideológiaként való definiálása és a hágai és brüsszeli politikai elittel szembeni, a holland nép érdekeiért folytatott harc határozza meg. Ennek az identitásnak előnye a fokozott médiaszereplés, hátránya viszont a politikai elszigeteltség. Ez az elszigeteltség a holland parlamentben nagyobb hátrányt jelent, mint azt sokan gondolnák. Elég csak arra gondolni, hogy a hágai alsóházban ma 12 frakció és 4 független képviselő van jelen. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kompromisszumkészség egy ilyen környezetben előnyös lehet.
"A holland nép egy része azonban kedveli" (f: theguardian.com)
Wilders azonban érthetően nem látja szükségét a konszolidációnak. A 2015-ös fejlemények, kezdve a Charlie Hebdo elleni támadással, majd a nyáron tetőző migrációs válságon keresztül a november 13-i párizsi támadássorozattal bezárólag elég táptalajt adtak a gyakran az érzelmek szintjén kommunikáló, a társadalmi feszültségekre rájátszó politikusnak.
„Házelnök asszony, mérhetetlenül dühös vagyok”, kezdte a Charlie Hebdo utáni parlamenti beszédét. „... Azt letagadni, hogy a támadás oka az iszlám, Hollandia biztonságán nem javít… házelnök asszony, csak arra tudok gondolni, hány vitára van még szükség, hány támadásnak kell még megtörténnie, hány ártatlannak kell még meghalnia, mire megértik? Mire a kabinet és a parlament többsége felébred? Ebbe bele lehet őrülni. Én ebből semmit sem értek és ezért dühös vagyok, teljes joggal.” (2015. január 16.)
Wilders természetesen a menekültkérdésben is sajátos véleményen van, ez azonban egyre közelebb áll a holland társadalom és parlament általános véleményéhez is. Ugyan Hollandia a menekültek számára nem fő úti cél, a szeptember-októberi hónapokban hetente átlagosan 1600-2500 kérelmet regisztráltak a hatóságok. A regisztrációs eljárás túl van terhelve, és akár fél évig is eltarthat. A kormány új menekültszállókra vonatkozó tervezetét ennek ellenére heves ellenállás fogadta. 43 településen országszerte történtek kisebb tüntetések, vagy egyéb atrocitások. Ezekhez két kivétellel politikai pártoknak nem volt köze, a lakosság saját véleményének adott hangot. A holland kormány érthetően közös európai megoldást sürget, amely a legnagyobb hangsúlyt a menekültek EU-n kívüli elhelyezésére fekteti. A PVV viszont amellett érvel, hogy Hollandia állítsa vissza a határellenőrzést és egyetlen menekültet se fogadjon be, mert a személyazonosságukat lehetetlen megállapítani, és amúgy is csak biztonságos országokon áthaladva kerülhettek Hollandiába.
A közös európai megoldás a sokat vitatott kvótarendszer után az Ankarával kötött megállapodás lehet, amiért cserébe felgyorsulnának a Törökországgal folytatott EU-s csatlakozási tárgyalások, különös tekintettel a vízummentességre. Ha a török vízummentesség és EU-tagság valóban látótávolságon belülre kerül, a Hollandiában évtizedes hagyománnyal rendelkező viták a török és marokkói kisebbség integrációjával kapcsolatban újra kiéleződhetnek, ezáltal új lendületet adva Wildersnek, akinek önálló politikai pályafutását pont ezen feszültségek és a török EU-tagság ellenzése indították el.
Szilágyi János Máté
János kommunikációs szakértő, kiemelt kutatási területe a holland belpolitika, a multikulturalizmus-kulturfundamentalizmus kérdései, valamint a muszlim kisebbségek európai integrációja. Diplomáit a Debreceni Egyetemen, valamint az Utrechti Egyetemen szerezte. CEEPUS és Erasmus-ösztöndíjas.
